Nagyon vártam ezt a kötetet, és ugyan nem vagyok maradéktalanul elégedett, hatalmas bizalmat szavazok a trilógiának. Már a regényfolyam első kötete is epikus méretű és ívű; Schmal Róza fantáziája és világteremtő képessége lenyűgöző, a történetmesélés pedig egyszerre szórakoztató és izgalmas, ráadásul hordozza azokat a kicsit naiv, kicsit idealista jegyeket is, amelyek miatt az ifjúsági irodalom számomra végtelenül szerethető. A Nagy folyók haragja megmutatja, hogy van élet a Trónok harca után, és hogy egy képzeletbeli középkori környezetben játszódó, alapvetően udvari politikai jellegű fantasy is érdemes lehet a fiatal olvasók figyelmére.
A történet a Ladann folyó völgyében, a Iobredán-dinasztia 101. évében indul, amikor Aldemur Pasenord, a király kancellárja a fiával, Olesdannal Lasnapolba érkezik. Egy váratlan haláleset megrengetni látszik a törékeny békét, amely a hurrogónokkal vívott háború után szállt a birodalomra. A felszín alatt réges-régóta gyűlő sérelmek, hatalmi harcok, ármánykodások lassan begyűrűznek az udvarba, és egyre több rejtélyes dolog történik a birodalomban. A király vállát ráadásul személyes tragédiájának súlya is nyomja, és olyan döntéseket kell meghoznia, amelyek alapjában változtatják meg a Ladann-völgy sorsát.
Nagyon nehéz spoilerek nélkül írni a cselekményről, hiszen már az első fejezetben fejest ugrunk a Ladann vizébe, hogy aztán a könyvet becsukva se lélegezhessünk fel teljesen. Először is: a regény világépítése zseniális. A legapróbb részletekig ki van találva minden, a családfák, a különböző nemesi házak közötti kapcsolatrendszer megrajzolása páratlan. Kell egy kis idő, amíg az olvasó kiküzdi magát a nevek alól, de mire a kötet közepén található rajzolt családfákig ér, már nagyjából képben van, hogy ki kicsoda. Engem a fantasykben a setting érdekel általában a legkevésbé, de itt töretlen lelkesedéssel figyeltem, hogyan épül kőről kőre ez a nagyon egyedi világ.
A cselekményvezetés is nagyszerű. A regény pörög, nincsen üresjárat, szinte le se lehet tenni. Folyamatosan újabb titkokkal találjuk szemben magunkat, nem lehet hátradőlni, végig figyelni kell. Schmal Róza nagyon jól ír, sikerül elkerülni a dagályos visszatekintéseket, még ha ez a műfaj magában is hordozza, hogy állandóan felbukkannak a múlt eseményei. Két nagyobb bajom van a regénnyel: az első az, hogy egy idő után nekem már kicsit sok volt az újabb és újabb titkok felfedése. Narratív vezérfonálnak szerintem kicsit gyengécske az, hogy minden fejezetben kiderül, hogy valaki az eltűntnek hitt valaki, vagy valaki eltűntnek hitt valakije. Egyszer-kétszer még elmegy, de a sokadiknál már inkább vicces, mint megrendítő.
A másik, az előzőnél nagyobb bajom a regénnyel a karakterépítés, ami igazából szinte nincs is. Alig tudunk meg bármit is a szereplőkről, és így borzalmasan nehéz bárkivel is azonosulni, bárkihez kapcsolódni. Tudjuk, hogy ki kinek a kije, de azt nem, hogy mik a motivációi, mik a félelmei, mit gondol a világról, mit akar elérni, hogyan és miért. A szereplőknek nem csak A-ból B-be kéne menekülniük, és újabb és újabb identitást felvenni, hanem beszélgetni egymással, csinálni dolgokat (bármit, tényleg), töprengeni, vívódni, célt kitűzni, ilyesmik. Ha nagyon kéne, Olesdant, Anát és Akolnát emelném ki, akiknél nem csak a felszínt kapargatjuk, de nekem még ők is nagyon sematikusak.
Emellett fantasyhez képest az én ízlésemnek igen kevés a mágia a történetben; valójában a mérgezések hatásán kívül más elem nem is nagyon bukkan fel, a lombmélyfény esetében nem emlékszem varázserőre, de lehet, hogy a későbbiekben majd ki fog derülni ilyesmi. Remélem, a további kötetekben kicsit erősödik a fantasztikus vonal; ezt az első kötetet inkább lovagregénynek mondanám, ha lennének benne lovagok. Ennek ellenére a trilógiába vetett bizalmam töretlen, nagyon várom, hogy olvashassam a második kötetet, és választ kapjak a lezáratlan kérdésekre (pl. Ki és miért ölte meg a kötet legelején meggyilkolt férfit? Miért nem talált rá a családjára az a bizonyos illető, aki elmenekült a börtönből?). Schmal Róza fantáziája páratlan, és én nagyon köszönöm neki, hogy beengedett minket a világába.
8/10
A kötetet a Kolibri Kiadó jóvoltából volt lehetőségem elolvasni.
