Mindenkiben rejtőznek történetek. Kalandok, melyeket el kell mesélnie, világok melyeket meg kell ismertetni másokkal. Sajnos a világi dolgok miatt több ilyen belső történet elveszik az élet forgatagában, melyeket sajnos örökre elveszítve esélyünk sincs megismerni. Előfordul azonban, hogy pár ilyen belső mese kellemes kis családi emlékként örökké él tovább az emberben. Saját gyerekkorom béka meséi jutnak eszembe. Édesapám, a gyári munkás esti meséi voltak ezek, béka apuról és béka anyuról és persze a béka gyerekekről. Meghatározó emlékek és élmények voltak ezek a történetek, de valahogy sohasem tudnám elképzelni nyomtatott formában ezeket a családi epizódokat. De talán ezen meséknek nem is ez a sorsa. Viszont vannak olyan történetek, melyekkel különös, majdhogynem csodás dolog történik. Eljut egy kiadóig és könyvként születik meg erre a világra. Legyünk őszinték, az ilyen dolog elég ritka. Hiszen túl kicsi ország vagyunk ahhoz, hogy százával jelenjenek meg az amatőr vagy kevésbé ismert szerzők művei és igazából a jelen piaci helyzet csak még inkább nehezíti a megjelenéseket. Ezért különösen értékes minden olyan lehetőség, mely az egyszerű fantáziáló ember történeteit eljuttathatja az olvasókhoz. Ilyen lehetőség a TWISTER MEDIA Kiadó [bekezdés] pályázata, mely a kezdő írókra szakosodva, a névtelen tehetségek közt keresi a fentebb emlegetett belső történeteket. Több sikeres kötet is bizonyítéka annak, hogy a pályázat eredményes és lehet ma Magyarországon az ismeretlenségben írt történeteket jegyző amatőrből, ismert és elismert szerzővé válni. Egy ilyen pozitív lelkesítő történet Martin Kay esete is, aki kamaszkori ötletét és fantáziáját nyújthatta át az olvasóknak a Bekezdés pályázat nyertes szerzőjeként. Nemrég megjelent regénysorozatának második kötetéről már mi is írtunk. A megjelenést követően pedig, alkalmam nyílt beszélgetni vele önmagáról, írói munkájáról és pályázatos élményeiről.

 Mikor fogalmazódott meg benned először, hogy író akarsz lenni?

Gyermekkoromtól kezdve szétszórt vagyok. Akárhogy próbálok koncentrálni a napi ügymenetre, rendre kudarcot vallok a hétköznapi kihívásokban. Ha boltba indulok, nem viszek magammal szatyrot, ha a kertkapuhoz, a kulcsot hagyom otthon. Ez a feledékenységem abból adódik, hogy a szellemem folyton máshol jár, és a jelen egyhangúsága helyett a saját világomban kalandozom. Mivel a képzelgéseim egész szórakoztatónak bizonyultak, törvényszerűnek tűnt, hogy másokat is traktáljak velük. Ezt egészen kis koromban kezdtem a Gyilkos Kamion című írásommal.

 Hogyan született meg Eastern világa?

Egyszer arra gondoltam, rendkívül mulatságos lenne egy olyan Disney mese, amelynek kommunisták a főszereplői. Tudod, mint a klasszikus musicalekben; mind kórust énekelve melóznak a gyárban, hogy felépítsék az utópiát. Ez csupán az ötlet csírája volt. Annyit tudtam, hogy írni akarok egy kerek történetet: Egy fickóról, aki azért tér vissza egykori hazájába, hogy elégtételt vegyen élete megnyomorítóin. Ez egy bosszútörténet, és mint ilyen, a western zsáner adta magát. A könyvem megírása idején komolyan elmélyedtem az animék világában is. Lenyűgözött, hogy egyes művek milyen szabadon képesek ötvözni a különböző zsánerek stíluselemeit. Ezért lett az Eastern is egy nagy bábeli zűrzavar, ha a világát nézzük. Egy nemesi családban nevelkedett fattyú leány katanát ragad, hogy megküzdjön a felé robogó katonai terepjáróval. Az eltemetett városok sivatagát nomád karavánok járják, a századok óta elzárt bunkerek mélyéről pedig sosem látott gépszörnyek törnek a felszínre.

Hogyan kerültél kapcsolatba a [bekezdés] pályázattal?

A szerkesztőm adta a tippet, pedig akkoriban még a regény fele kész sem volt!  Csupán az első 25 gépelt oldalt küldtem el, és hatalmas szerencsémre a szerkesztőknek megtetszett a munkám.  Ebből a részletből még nem különösebben lehetett megítélni, hogy mire akarom kikerekíteni a történetet, de talán ez is hozzájárult, hogy lehetőséget kaptam a megjelenésre. Nehezen lehet bekategorizálni a regényemet, így jól jártam vele, hogy kérdések helyett inkább bizalmat kaptam a Twistertől.

 Miért pont Young Adult könyv formájában született meg a regényed?

Utólag úgy gondolom, bölcsebb lett volna kihagyni a YA megjelölést a könyv fülszövegéből. Elsősorban az vezetett minket, hogy tízen- huszonéveseknek, befogadóbb harmincasoknak szánom a történetet. Be kell látnom azonban, hogy a megjelölés egyúttal félrevezető is: A YA zsánernek megvannak a kötelező tartalmi elemei, amelyek a korcsoport érintésén túl jobbára hiányoznak a műből. Az Eastern inkább egy kalandtörténet rendhagyó megközelítéssel.

 Milyen élményeid vannak a [bekezdés] pályázatban való részvétellel kapcsolatban?

Miután beadtam a kéziratot, igyekeztem nem túl sűrűn gondolni az egészre, így meglepetésként ért, amikor felvettek az elődöntőbe. A kezdő író képtelen objektíven felmérni az írása szintjét, hát még látatlanban a többi pályázó műveit, így aztán az egészre egy tombolaként tekintettem.

Tudni érdemes, hogy nekem sosincs szerencsém a tombolán. Ez alól egyetlen kivételt akadt; akkor az ajándékok felét én nyertem, beleértve a fődíjat is. Apró, ám korántsem elhanyagolható körülmény, hogy a száz szelvényből 42 nálam volt, mert az összes felnőttel vetettem magamnak belőlük.

Amikor a kiadó elhívta a nyertes írókat bankettezni egy pinceétterembe, az egész mesésnek tűnt. Persze én leginkább arra voltam kíváncsi, mennyire tudunk majd szakmailag együttműködni, mennyire kötik meg a kezemet. Most három év múltán azt mondom, talán nincs még egy olyan rugalmas kiadó hazánkban, mint a Twister!

Ki inspirálta Nakamura Yuko karakterét? 

Nem tudnék csupán egyetlen forrásra rámutatni. Ha a külső megjelenését vesszük, egyértelműen egy lehetetlen manga-karakter: Egy félvér lány égővörös tincsekkel, szeplős orcával, szemében a világ minden haragjával. Első látására erős, önérzetes hajadon, de ha megkapargatjuk a páncélját, máris előtűnik az esendő ember, akit szinte agyonnyom a múltja. Nagyon mélyről indul, így van hova fejlődnie. Amikor megismerkedünk vele, Yuko még elutasít minden közeledést. Fallal veszi körbe magát, a kiutat pedig a társa iránt táplált önző vágyában találja meg. Ez a vágy az, amely idővel tisztább érzelmekké szelídül, és vele együtt talán Yuko is jobb emberré válhat.

Miért volt fontos számodra, hogy kihangsúlyozd Vajk magyar származását?

Ezt elsősorban egy gesztusnak szántam magam és az olvasóim felé. Történetem az Ural lábánál játszódik, ahol Kelet és Nyugat találkozik. Vajk és Yuko ezt a találkozást testesíti meg. Mellesleg, Vajk származásával kapcsolatban még kiderülhetnek turpisságok…

Kiről mintáztad a Puszta öklét?

Vajk, a Puszta Ökle… Hogy őszinte legyek, amikor még fiatalon elkezdtem írni a regényem, nem volt rá különösebb ötletem vagy koncepcióm, hogy mitől lesz érdekes a hősöm. Szimplán elképzeltem magamat az adott helyzetben. Később, ahogy sikerült árnyalnom Vajk karakterét, úgy vált el tőlem a személye. Azt kell mondanom, egy csomó dologban jobb nálam. A Puszta Ökle, mint becenév egy paródia. Aki olvasta a második részt, már tudhatja, honnan származik!

A két fiatal kalandorról szóló történeted második kötete jelent meg nem is olyan régen. Mennyiben volt más a folytatáson dolgozni, mint az első részen?

Mindenképpen azt szerettem volna, ha az ismerős élmény mellett valami mást is nyújtana a folytatás, így Yuko és Vajk kapcsolatára, a lelkük mélyebb vetületeire koncentráltam. Ez megfelelő alkalom, hiszen a korábbi kötetben már megismertük az alapokat. Elérkezett az idő, hogy jobban kibontsam az érzéseiket és azokat az élményeket, amelyek alapvetően meghatározzák a személyiségüket. Megmutatom Vajk és Saori kapcsolatát, hogyan csiszolódik össze a bárdolatlan harcos a képmutató úrilánnyal. Miként veszti el Yuko minden kötődését a régi világgal, miként válik gyilkossá.

Ki a kedvenc karaktered?

Yuko a kedvencem. Furcsa, mégis bizsergető érzés férfiként tudni, érezni a vadóc lány minden rezdülését. Afféle karakter, aki kevéssé tudja elrejteni az érzelmeit, az önzését. Minden cselekedetében az ösztönei vezetik.

Milyen a kapcsolatod az olvasóközönséggel? Hogyan tartod velük a kapcsolatot?

Talán csak postagalambon nem beszélgetek az olvasóimmal. Mindenkit bátorítok, hogy keressen meg, mesélje el, mi a véleménye a munkámról!

Én a Moly.hu-n találkoztam először a könyveddel. Használod ezt a közösségi felületet is? Mi a véleményed róla íróként, milyen tapasztalatokat szereztél róla a két kötet megjelenése során?

Nagyon értékes felületnek találom a Moly.hu-t, hiszen rengeteg olvasó koncentrálódik itt. Habár az olvasóközönségemnek csupán töredéke aktív ezen az oldalon, így is rengeteg visszajelzést kaptam az első könyvem adatlapján. Érdemes viszont helyén kezelni az itt kapott véleményeket: Az értékelések elsősorban nem objektív ítéletek, hiszen kevés a valódi kritikus, inkább azt mutatják, hogy az adott olvasónak mennyire „való” a könyv. Mennyire sikerült betalálni vele.

Milyen visszajelzéseket kaptál az olvasóktól az új könyvedről?

A könyvem gyakorlatilag két hete kapható, így erre jobb lenne három hónap múlva válaszolni. Úgy tűnik, sikerült átélhetőbben tálalni a cselekményt, mert még ha kevesebb esemény is történik, az olvasók gördülékenyebbnek érezték az események láncolatát.

Hovatovább, akinek pont az első rész cselekmény-kavalkádja tetszett, az felróhatja nekem, hogy most nem erre helyeztem a hangsúlyt, de ilyen a kísérletezés. Bezzeg majd a harmadikban…

Mikorra várható a harmadik rész?

Jellemzően két év alatt sikerül a megvalósítás. Ha előbb elkészülne, az legyen kellemes meglepetés, semmint ígéret.

Köszönöm, hogy válaszoltál a kérdéseimre. Jó munkát kívánok a harmadik kötethez. Kíváncsian várjuk a folytatást.