Mindenkinek van az életében nem is egy olyan film, amely kapcsán egyértelmű, hogy ez a nagy betűs FILM. Ez az, amelyen felnőttem, az örök kedvenc, amelyet hiába láttam ötvenszer, ötvenegyedszer is megnézem, ha éppen adja valamelyik csatorna. Az az igazság, hogy én sok filmmel vagyok ilyen viszonyban, de kevés alkotás van olyan kitüntetett helyen, mint a Karate kölyök. A félreértések tisztázása végett itt az első három filmre gondolok. És még talán Az új karatekölyök című 94’-es különálló részt is ide sorolnám, de azt elsősorban a főszereplő miatt. A Jackie Chan által megálmodott remake-ről inkább ne is beszéljünk. Kamaszkoromban láttam első alkalommal Daniel LaRusso karatebajnokká válásának történetét. Elsőre beleszerettem az ázsiai filozófiát és misztikumot felvonultató történetbe. Talán innen is ered a Távol - Kelet mániám, amelyet annyiszor emlegettem legutóbbi könyvkritikámban. Imádtam az öreg Miyagi stílusát, a taknyos LaRussot hebrencs amerikai tiniként és természetesen kivétel nélkül szerelmes voltam a karatekölyök összes barátnőjébe. De aztán jött a már emlegetett „negyedik karatekölyök” ahol feltűnt Hilary Swank és örökre elrabolta a szívemet. No de félre a kamasz álmokkal és vágyakkal! Ezt az azóta igazi klasszikussá érő karate szentháromságot szerette volna meglovagolni elsőként a Youtube Premium, de a jogok legnagyobb szerencsénkre hamar egy itthon is elérhető online streaming szolgáltatóhoz kerültek. Így mi is folytathatjuk a karatekölyök történetét egy olyan sorozatban, mely harminc évvel a filmek történései után játszódik. A Cobra Kai elmeséli mi történt az első rész végén végbement epikus párbaj két szereplőjével.

Harminc évvel a Cobra Kai Dojot szinte azonnal megsemmisítő vereség után Johnny Lawrence arra ébred egy újabb átitalozott éjszaka után, hogy az élete teljesen kisiklott. Felesége elhagyta, a gyermeke nem tekint rá apaként és a világ talán egyik legrosszabb munkáját végzi. És ha még mindez nem lenne elég, kamaszkori ellenfele, aki mindezért felelős, a város egyik ismert és sikeres vállalkozójaként minden reggel rávigyorog egy hatalmas plakátról. Aztán egyszer csak feltűnik egy kamasz fiú, Miguel, akinek szüksége van a Cobra Kaira és egy Senseire.

Elsőre kicsit furcsának tűnhet az előző bekezdés, de valójában a Karate kölyök történetét folytató sorozat alkotói pont azt csinálták, amely előtűnik a sorok között. Nézőpontot váltottak. No de ne essen kétségbe senki, Mr. Miyagi nem állt át a sötét oldalra. A forgatókönyvírók nem tettek mást, mint rávilágítottak arra, hogy mint a való életben, ebben a történetben sincs abszolút jó. Minden csak nézőpont kérdése, és ebben igazán zseniális ez a sorozat, több oldalról is megismerhetővé válik a történet. Nem úgy van, mint az eredeti filmekben, ahol a történet jó és rossz szereplője az események zárásaként egymásnak esnek és abszolút győztesként, egyfajta amerikai népmesei motívumként a jó a rossz fölé kerekedik. Ebben a sorozatban dráma van és igazi emberi sorsok, no de erről majd később. Vitathatatlan dolog, hogy a Cobra Kai első pár része keményen operál a nosztalgia faktorral. Tény és való, hogy az első számú célközönség az a generáció, akik a bonsai fákat nevelgető házmester és az önmagát kereső kamasz kalandjain nőttek fel. Ezek a részek nem féltek felhasználni az eredeti film jeleneteit, amely igazán nyerő és szívet melengető húzás volt. Bámulatos odaadással és alázattal kezeli a sorozat az eredeti mozifilm háttérvilágát, emiatt nem egy olyan jelenet várja a régi film szerelmeseit, amely – kimondom – sírosra sikeredett. De nem kell aggódni, az eddig két évadot megért sorozat rengeteg új témával és történéssel várja a nézőket. Egy elfogadható, messzemenőkig logikus jövőt épít fel az eredeti film szereplői köré. A Mr. Miyagit megszemélyesítő, Pat Morita sajnos már nem érhette meg ezt az új lendületet. Az egyik kedvenc színészem 2005-ben itt hagyta ezt a világot, hogy valahol máshol gondozhassa az égi bonsaiokat. Ennek ellenére a színész által megformált karate mester több jelenetben is fél tűnik, mint emlék. Még most is hallom Danielnek adott instrukcióit. Felken, fényez, felken, fényez… Biztosra veszem, hogy még fantasztikusabbra sikeredett volna ez a sorozat a Miyagi senseiel, de zseniális módon a mester szellemisége végig jelen van a nem egész harminc perces epizódok alatt.

A mély tisztelet ellenére azért ez a sorozat túllépett az eredeti történet matinés komolytalanságán és komoly társadalom kritikával, meglepő drámai elemekkel, családi konfliktusokkal operál. Szociális munkásként kifejezetten tetszett, ahogyan megjelenik benne korunk fiatalságának egyik legnagyobb veszélye és keresztje a cyberbullying. Az internet és a technológiai vívmányok korában kiemelten fontos, hogy beszéljünk az internetes zaklatásról. Ezt a problémakört igazán húsba vágó realitással ábrázolták az alkotók, amely fájdalmas de ugyanakkor hasznos tanulság lehet a jelen fiatalságának. A több oldalú nézőpont, mely végig jelen van a történetben, megkönnyíti, hogy egy bizonyos probléma vagy élethelyzet nehézségeibe más szögből is belelássunk. A sorozat alapkoncepciójának hála nem fogunk találkozni egy klasszikus rossz vagy jó szereplővel sem, csak szerethető karakterekkel telis tele hibákkal.  Ott van mindjárt Lawrence Sensei! Egy igazi alkoholista csődtömeg, de mégis, nem egy alkalommal válik szerethető mesterré. És bevallom nem egy gondolatával és megnyilvánulásával értek egyet annak ellenére, hogy ezek az életbölcsességek nem túl pacifisták. Ennek ellenére a Larusso féle egyensúlyra törekvő oldallal is könnyen azonosultam. Félreértés ne essék, azért a karatekölyök sem az abszolút jó megtestesítője ebben a történetben. Daniel egy hatalommal és kapcsolatokkal rendelkező üzletember, aki, amint feltűnik kamaszkori riválisa, nem habozik felhasználni ezeket az üzleti muníciókat. De ez természetesen csak olaj a tűzre és ironikus módon pont az ellenkezőjét éri el a bonsai kedvelő pénzember.

És ha már ez előkerült, beszéljünk kicsit a karakterekről és az őket megszemélyesítő színészekről. Bevallom a Daniel LaRussot megformáló, Ralph Macchiot nem tudtam hova tenni az első pár részben. Már majdnem elkönyveltem őt mint egy megkopott filmcsillagot, aztán jött az a látványos rúgás abban az autószalonban. Amely igaz ugyan, hogy kicsit bénára sikerült, de mégis ott tért vissza a Karatekölyök univerzumába ez a színész. A szerteszét fröccsenő koktél felhőben – melyet a rúgás okozott – vált először szerethetővé ez a figura. A LaRusso család gyermekei igazán modern toposzként jelennek meg. A népszerűségért tucattá váló kamaszlány és a kocka kisöcsi, akit nem érdekel más csak az okostelefon, igazi görbe tükre a mai fiatalságnak. Ami persze nem elítélendő, hiszen mi tettük, tesszük őket ilyenné. De természetesen van kiút ebből a klisétengerből, melyre a kamaszlányt megformáló, Mary Mouser karaktere lép rá elsőként. Samantha igazi kibontakozása remek lehetőséget ad a fiatal színésznőnek a színészi játékra. De a rácsodálkozás és meglepetés örömét meghagyom a nézőknek. Persze nem hagyhatom ki a szereplők közül William Zabka által megformált Johnny Lawrencet. Az ő színészi teljesítménye az első résztől kezdve meglepett. Az ő játéka majd harminc évig érett, nem gondoltam volna, az eredeti mozifilmet alapul véve, hogy ilyen tehetség rejlik ebben a férfiban. Igazán hitelesen hozza a lecsúszott alkoholista szerepét, a pálfordulása jeleneténél – amikor eldöntötte, hogy szárnyai alá veszi a segítségért hozzá forduló fiút – egyik pillanatról a másikra válik mesterré. A Xolo Maridueña által létrehívott Miguel Diazról azt hittem az első pár rész erejéig, hogy ő lesz az antikaratekölyök. De a sok balhé ellenére egyáltalán nem nevezhető negatív főhősnek, hiszen sok esetben sokkal racionálisabb és segítőkészek, mint a völgy egykori karatekirálya, Daniel LaRusso.

Az első évad felénél jöttem rá, hogy abban rejlik az alkotók igazi zsenije, hogy képesek voltak szinte az összes szereplő esetében elérni azt, hogy a nézőnek olyan érzése támad, mintha itt mindenki főszereplő lenne. Mindegyik karakter annyira szerves része a történetnek, hogy kivétel nélkül mindenkiért izgulhat a néző. És talán a legjobb, hogy senkit nem kell utálni. Így válik ez a könnyed kis sorozat komoly témákat felhasználva tökéletes szórakozássá. Az egyetlen probléma csupán annyi, hogy az ember hamar ledarálja ezt a két évadot és a harmadikra egy kicsit még várni kell. Én addig is beszerzek egy bonsait és megalkotom a saját kis benső tervemet és hozzáfogok az igazi munkához.

A Cobra Kai teljes adatlapja a Magyar Film Adatbázis (Mafab) oldalán

10/10