Wéber Anikót én még nagyon régről ismerem személyesen, a sárvári Diákírók, diákköltők táborában voltunk együtt, illetve mivel az írónő tatabányai, ha jól emlékszem, párszor találkoztunk utána is. Amikor 2016-ban (szintén a Pagonynál) megjelent az első könyve, Az osztály vesztese, egyértelmű volt, hogy el akarom olvasni, egyrészt a személyes ismeretség, másrészt az ifjúsági regény témája (bullying) miatt. Az a kötet nekem több okból csalódás volt, így az írónő pályáját a továbbiakban nem is követtem, egészen a Cseresznyeliget titka megjelenéséig. A könyv barátságról, titkokról, álmodozásról és kalandokról szól izgalmas és olvasmányos formában, leginkább a 9–12 éves korosztálynak.
A főszereplő Kitti ötödik osztályos, és sokat unatkozik, ezért különböző történeteket talál ki. Az osztálytársai nem különösebben értékelik a fantáziáját, inkább hazugnak bélyegzik, és kevésbé barátkoznak vele. Az iskolaév végén arról beszélgetnek, ki milyen táborban vagy egyéb menő helyen tölti a nyarat, Kitti viszont kénytelen a nagynénjénél, Cseresznyeligeten vakációzni, mivel édesanyja a munkája miatt pár hétre Kanadába utazik. Kittit azonban Cseresznyeligeten is elragadja a fantáziája: egy régi legenda nyomába ered, és a szomszéd gyerekekkel valódi nyomozásba fognak. Az izgalmas kalandokon keresztül pedig egy legjobb barátnőt is talál magának.
A kötet a Pagony Abszolút Könyvek sorozatában jelent meg, amely a fiatal korosztálynak szóló mai, olvasmányos, izgalmas könyveket takar, itt az „abszolút legjobb barátnő”, „abszolút nyár” és „abszolút titok” a hívószavak. A Cseresznyefaliget titka valóban nagyon izgalmas és pörgős, olvastatja magát, a dinamikája és a cselekményvezetés jó, végig fenntartja a feszültséget. Nagyon gyorsan olvasható, a rövid fejezetek vélhetően nem rettentik el a fiatalabb korosztályt sem. A karakterépítés ügyes – az írónő egy-egy vonással élővé varázsolja a szereplőit, bár a műfajból adódóan mindenki kicsit sablonos, ám ez nekem nem volt zavaró.
A főszereplő Kittivel a regény elején könnyű azonosulni: adott egy kicsit magának való, hatalmas fantáziával megáldott lány, aki szeret álmodozni, történeteket kitalálni, emiatt azonban a kortárs kapcsolatai kicsit szegényesek. A karaktere nekem ott bicsaklott hatalmasat, amikor annak ellenére, hogy elvileg okos lány, nem tesz fel olyan evidensnek tűnő kérdéseket, mint például hogy hogyan élhet valaki az édesanyjával egy romos házban úgy, hogy nem tudja, hogy oda illegálisan költöztek vissza, és hogy a házat zeneiskolává tervezik alakítani. Ha pedig tudja, miért hazudozik. Emellett számomra az sem volt teljesen világos, hogy egyetlen találkozás után hogyan jelentheti ki valakiről, hogy a legjobb barátnője, illetve miután sorozatos hazugságon kapta az illetőt, miért próbál még mindig mellette állni.
Kitti lehetett volna egy álmodozó, csupaszív lány, aki kalandokat keres, és segíteni akar a barátnőjének; ehelyett a végére nekem sajnos egy naiv, össze-vissza hazudozó, borzalmas karakterré fejlődött, aki állandóan unatkozik (de nem tesz semmit, hogy ne unatkozzon, például olvashatna valamit, fürödhetne a medencében, vagy urambocsá segíthetne a nagynénjééknek…), és ahelyett, hogy felnőtt segítséget kérne, egyedül próbál mindent megoldani úgy, hogy egy ideig a saját nagybátyját (!) is lopással gyanúsítja.
A főhős mellett sajnos nem tudtam kibékülni a regény gondolatiságának egyes elemeivel sem. Már Wéber Anikó első regényében is az volt az érzésem, hogy a felnőtt karakterek egyenesen elrettentőek: azt mutatják meg, miért nem érdemes segítséget kérni a felnőttektől. Nem hallgatják meg a gyerekeket, nem hisznek nekik, inkompetensek, és totálisan felelőtlenül viselkednek. Ez pedig nagyon rossz üzenet a fiatal korosztály számára. Emellett betörni valakihez (!), elbújni és kihallgatni egy privát gyűlést, illetve leskelődni valaki után szerintem nem kaland és móka, hanem szinte bűnügyi kategória, a regény viszont teljesen elbagatellizálja ezeket, mintha valamiféle „csínyek” lennének. A Cseresznyeliget titka számomra azt mutatta meg, hogy Wéber Anikó mesterségbeli tudása hatalmas, az átadni próbált üzeneten azonban még érdemes lenne alakítani.
7/10
A kötetet a Pagony Kiadó jóvoltából volt lehetőségem elolvasni.
