Minden zsánernek vannak nagyjai. Olyan író óriások, akik nélkül el sem képzelhetnénk a szóban forgó műfaj. A tudományos fantasztikus irodalom nem egy ilyen hatalmassággal lett gazdagabb az évek, évtizedek alatt. A kezdeti korszakok nagyjait olyan, örök alapot és kiindulópontot jelentő írók követték, mint Arthur C. Clarke vagy éppen a nem is olyan rég, száz éve született, Isaac Asimov. A sci-fi iránt rajongó olvasó nem tudja megkerülni kedvenc zsánerét úgy, hogy az ő műveikkel ne találkozna valamilyen formában. Hiszen az ő világképük, gondolkodásmódjuk a mai napig hatnak a világra és szerencsére, még a hollywoodi álomgyár sem csinált értéktelen pénztermelő gépezetet a science fiction nagyjainak örökségéből. Hajlamos azt gondolni az olvasó, hogy mint minden „jónak”, így az irodalom ezen ágának is, Amerika a bölcsője. No azért ne feledkezzünk meg róla, hogy az öreg kontinens is, nem egy stílusteremtő, zsánermegújító írót adott a robotok és űrlények szerelemeseinek. Az sem elhanyagolandó, hogy az utóbbi években a távol keleti zsánerirodalom is fel-fel ragyog. De a '60-as és '70-es években Magyarországon is rengeteg jó sci-fit olvashatott az eziránt fogékony olvasó. Gondoljunk csak Zsoldos Péter műveire, vagy éppen egyik személyes kedvencem, Marton Béla elfeledett munkásságára, de még számos magyar remekművet sorolhatnék ebből a korszakból. Európa és a világ egyik legolvasottabb, nem amerikai szerzője ebben a korszakban nem volt más, mint a lengyel származású, Stanislaw Lem. Jövőbeni vízióin több generáció is felnőtt. Ő maga is azon írók közé tartozott, akik szerintem igazi sci-fit írtak. Nem agyatlan, lövöldözős, űrlény plazmától csöpögő ponyvát, hanem olyan történeteket, ahol az olvasó együtt gondolkodhat a szereplőkkel. És a könyv végeredménye olyan érzést ad, mintha az olvasó saját maga jött volna rá a megfejtésre.

A fiatal Pirx kadét élete első kilövésére indul. Az ifjú űrhajós úgy érzi, felkészült a feladatra, mely igazán embert próbáló, ám a rutin repülés nem várt fordulatot vesz. Évekkel később az ifjú Pirx, több száz órányi űrrepüléssel, és nem kevés rutinnal a háta mögött, egy őrjárat során azonosítatlan jelre lesz figyelmes a radarernyőn. Kötelességéhez híven, nyomába ered a hívásra nem felelő jelenségnek. Pirx életének következő epizódja egy bolygóközi utasszállító űrhajóra invitálja az olvasót, ahol nem várt baleset borzolja a kedélyeket. De természetesen nem ez az utolsó kaland, amelyben hős pilótánknak része lesz a Naprendszeren innen és túl.

Be kell valljam, Lem munkássága fehér folt volt a számomra. Ezért is örültem nagyon, amikor a Helikon Kiadó egy felújított formában, 2019-ben újra kiadta önálló kötetben Pirx pilóta kalandjait. Egy puhafedeles, ragasztott kötet formájában érkezett az új kiadás az olvasóközönséghez. Modern design-nal, hangulatos, tisztelettel és múltat idéző borítóval elevenedik meg ismét, az 1968-ban született történet. Mi tagadás, Lem egyik legnépszerűbb írása, az ifjú űrkadét életét elmesélő történet. A szocialista országokban nagy népszerűségnek örvendő történetről 1972-ben magyar minisorozat is készült Pirx kalandjai címmel. Egyet mondhatok, az öt részes sorozat mindenképpen felkerült a filmes várólistáimra. Nagyon kíváncsi vagyok rá, hogyan fért bele öt részbe, az amúgy kilenc fejezetből álló regény és természetesen a könyvben olvasott, technológiai megoldások képernyőre adaptálása is igazán érdekes.

A kötet kilenc fejezete, Pirx kadét életének egy-egy epizódjába enged betekintést. Az események során végig érződik egyfajta optimista szocialista feeling. Olyan jövőről olvashatunk, ahol a nagy Szovjetunió még mindig legyőzhetetlen vetélytársa a kapitalista nyugatnak. De a hidegháború helyett inkább békés egymás mellett fejlődés jellemző erre a már majdnem utópista világra. Pirx korára a Naprendszer számos része lakott, az űrutazás pedig olyan rutin, mintha ma akarna valaki elrepülni az ausztriai Schwechat-ból Balira. A hetvenes évek atom-optimizmusa csak úgy ragyog a könyv lapjain át. Ne feledjük, egy olyan korban íródott ez a történet, amikor az emberek még tényleg elhitték, hogy a jövő minden energetikai problémájára az atomenergia a megoldás. A történet korából adódóan a technológiai megoldások és jövőbeni tovább gondolásuk kissé megkopott már. Mégis a hetvenes évek múltbeli jővőképe kellemes, szerethető avíttsággal hangolja rá, erre az alternatív jövőre az olvasót. Épp emiatt, az egyedi hangulat miatt nem egy könnyű olvasmány ez a könyv. Kell egy alaphangulat az olvasáshoz, de ha ez az áramlat megvan, akkor csak úgy repülnek az oldalak.

Lem stílusa igazán magával ragadó, az űrhajósok bemutatása, az, ahogy a hosszú űrben tartózkodás hatásait ábrázolja, igazán átgondolt és hiteles leírások. De, ami igazán meglepő volt számomra, az a tájleírás. Nem számítottam ilyen részletgazdag leírásokra. Olyan képszerűek egyes jelenetek, hogy sokszor már vászonért kiálltanak. A Holdon játszódó események hátborzongatóan valóságos, leíró részekből állnak. Nem szabad elfelejtenünk, hogy a kötet eredeti megjelenése még a holdraszállás előtti időpont. Mégis olyan érzésem volt, olvasás közben, hogy Lem csal. Ez a szókimondó lengyel kurafi járt a Holdon és azért ismeri ennyire. A leíró részek mellett a főszereplő, Pirx ábrázolása is igazán elnyerte a tetszésemet. Ő egy igazi mindennapi ember, nem egy piedesztálra emelt hős, egy igaz közember. Az ifjú kadét tele van kétségekkel, félelmekkel, irreális elvárásokkal a világ felé. Pirx belső monológjai igazán mélyek és kellően felépítettek. Az utolsó fejezetig logikus jellemfejlődése igazi iskolapélda. A tucatemberből lett pilóta egyetlen vágya, hogy bejárhassa a világűrt. Ám gyarló emberi vágyai mellett megjelennek, olyan morális gondolatok, helyzetek és események, amelyek érdekes módon egyáltalán nem idegenek a főhőstől. Ebben rejlik Lem igaz tehetsége! A rá jellemző moralizáló, gondolatmenetet úgy volt képes beültetni Pirx karakterébe, hogy egyáltalán nem volt idegen a kicsit szorongó, űrbe vágyó fiatalember lelkivilágától. A jövő nagy kérdései, olyan természetesen simulnak bele a történetbe, hogy az olvasó egyszer csak azon kapja magát, azon morfondírozik, hogy vajon ő hogyan lenne képes különbséget tenni, egy az emberre megszólalásig hasonlító robot és egy „igazi” űrhajós között.

Lem optimista jövőképe minden tekintetben megfelelő táptalaj lehet a mai kor emberének. Pirx pilóta kalandjai igazi feltöltődés, de ugyanakkor intellektuális birkózás is elolvasni a kissé már megkopott hetvenes évekbeli jövőképet. Annyi azonban bizonyos, hogy addig nem mondhatja magáról vlaki, hogy szereti a science fictiont, amíg el nem olvasta Pirx pilóta kalandjait.

10/10

A könyvet a Helikon kiadó jóvoltából volt lehetőségem elolvasni.