Zörgő csontú kiskamasz lett a végére az izomkolosszusnak induló sorozat. Nagyon erős volt az indítás, és később is minden epizódban hemzsegtek a  zseniális pillanatok, de a végére kifogyott a szufla. Pedig voltak olyan fordulatok, hogy szegény néző csak pislogott, miközben próbálta megérteni, mit is lát. A szálak a végén csak összefutottak, de nem ütött akkorát a lezárás, mint az várható volt. Pörgős volt, érdekes, de valahol elveszett a sorozatból az igazi mély tartalom, egyre inkább a látvány és a történet túlcsavarása felé tolódott, így aztán a karakterek szépen lassan ellaposodtak. Ahogyan a Watchmen - érzés is, hiszen Alan Moore képregényének éppen az éles társadalomkritika volt az igazi esszenciája, amelynek a hangulatát a belőle készült film sem tudta igazán visszaadni, a sorozat viszont kezdetben annál inkább. Nagyon keményen bemutatták a rasszizmus témakörét, aztán az események később egyre inkább átváltottak egy afféle extrém családi szappanoperába, ami végülis nem szólt másról, csak a hatalomról és a szerelemről. Aminek megvolt a maga bája és sodrása, azonban háttérbe szorította a jóval komolyabb mondanivalót, vagyis a társadalomkritikát, így a vége eléggé összecsapott és semmitmondó lett, bár kétségkívül látványos és elgondolkodtató. Még nem derült ki, hogy lesz-e a folytatás, de én nem éreztem úgy, hogy elég kraft maradt volna ebben a sztoriban még egy ütős évadhoz. Talán azért voltak túl nagyok az elvárások, mert mindenki a Trónok harca utódját keresi, ez a sorozat azonban erre egészen egyszerűen alkalmatlan, hiszen egy olyan képregényen alapul, amelynek alapvetően nem a szórakoztatás a lényege, hanem az elgondolkodtatás, így nyilván nem tud olyan tömegeket megszólítani, mint a Vastrón-saga. Habár egy kicsit csalódott vagyok, mégis minden elismerésem az alkotóké, hiszen a Watchmen alapjain létre tudtak hozni egy teljesen egyedi univerzumot, ami saját jogán is érdekes tudott lenni, kár, hogy nem sikerült a végéig egyben tartani a történetet, de rengeteget lehetett agyalni rajta, ami nagyon üdítő tudott lenni a rengeteg, egy kaptafára készült sorozat tengerében. Jó lett, de a közelében sincs a képregénynek, viszont öröm volt nézni Jeremy Ironst csúcsformában játszani.

Tulsában járunk, ahol a rendőrök a saját és családjaik védelme érdekében maszkot viselnek. 1921-ben ezen a településen került sor egy szomorú eseményre: a Ku-Klux-Klán feketéket gyilkolt. A Dr. Manhattan utáni napjainkban elvileg a rasszizmus nem probléma, de aztán persze kiderül, hogy dehogynem, és miközben Angela Abar-ral (Regina King) nyomozunk, egyre mélyebbre merülünk a múlt, a jelen és a jövő rejtélyeibe...

Damon Lindelof nem volt szívbajos, bátran hozzá mert nyúlni Alan Moore klasszikusához, a rajongók megkapták a maguk Watchmen - dózisát, azonban ez a sztori mégis valami sajátosan egyedi lett. Egy alternatív valóságban zajlanak az események, amelyben Vietnám az USA tagállama lett, Dr. Manhattan már 30 éve elment a Marsra, és miközben mindenki éli a maga kis életét, a háttérben nagyon komoly egók mozognak az igazi hatalomért. Itt van nekünk Adrian Veidt, aki ugye a világ legokosabb embere, mégis tele van komplexusokkal, mert Dr. Manhattan egy isten, akihez ő sohasem érhet fel és különben is, senki sem tudja, hogy borzalmas áron ugyan, de megmentette az emberiséget. Aztán itt van Lady Trieu, aki a világ legokosabb nője, és nem meglepő módon, neki is az a legfőbb vágya, hogy megmentse az emberiséget. Miközben az emberiség köszöni szépen, jól van, és alapvetően nem változott semmit, és valószínűleg nem is nagyon fog, amire Dr. Manhattan természetesen már régen rájött, ezért nem is foglalkozik velük, és elég sajátos módját választja annak, hogy a saját fogalmai szerint értelmet adjon immár isteni életének. Vagyis akad itt filozofálni való bőven, miközben nincs hiány látványos akciókban és olyan fordulatokban, hogy az óra adja a másikat. Azonban a CGI néha katasztrofálisan gyenge, a szimbólumok és utalások időnként túl vannak tolva, a csavarok ugyan fenn tudják tartani mindvégig az érdeklődést, de minél többet tudunk meg a karakterekről, annál jobban esik szét a történet. így végül a katarzis elmarad.

A színészek közül toronymagasan kiemelkedik Jeremy Irons, aki a karizmájával annyira magára tudja irányítani a néző figyelmét, hogy végső soron sokkal jobban érdekli az ő karakterének sorsa, mint Dr. Manhattan-é, aki ugyebár mégiscsak egy isten lenne, ehhez képest az alkotók annyira emberivé tették, hogy már nem sok érdekes maradt benne. Regina King remek a női főhős szerepében, kettejük mellett azonban a többiek nem nagyon rúgnak labdába, viszont kellőképpen rá lehet csodálkozni arra, hogy Don Johnson még mindig milyen jó formában van, Louis Gossett Jr.-t is jó volt újra látni.

Azok után, hogy sok-sok részen keresztül gondolkodik azon a néző, hogy most igazából mit is látott, nem kicsit csalódást keltő a lezárás. Az alkotók remekül megírták az egyes szereplők eredettörténetét (az én kedvencem Tükörarcé, de végre azt is megtudjuk, hogy kit tisztelhetünk a Csuklyás Bíróban), de a szálak összefűzése nem igazán sikerült, az idősíkok annyira túl lettek keverve, hogy nem tudták ütősen kibogozni őket. Nem tudnám pontosan megmondani, hogy mikor veszett ki az igazi lendület a sorozatból, de valahol Dr. Manhattan - nél, aki egy nagyon frappáns és ütős epizódot kapott, hogy aztán a lezárásban több szereplőhöz hasonlóan egy látványos, de katarzis nélküli sorsra jusson. Több volt ebben a sorozatban, talán kevesebb érzelem és több társadalomkritika erősebb végjátékot eredményezett volna, de így hiába voltak felejthetetlen pillanatai, összességében mégsem lett belőle akkora durranás, mint lehetett volna.

Óriási kedvencem volt a képregény (pedig ha valaki, én aztán nem vagyok geek), a filmmel is elvoltam, de ettől a sorozattól, bevallom, többet vártam, főleg a nagyon erős kezdés után. Aztán ahogyan haladtunk előre a sztoriban, minden epizódot teljes figyelemmel néztem, hátha megértem, mi is történik igazából, élmény volt mindegyik, de egyre jobban úgy éreztem, hogy csúszik kifelé a történet az alkotók kezéből. Rengeteg zseniális ötlet és fantasztikus képsorok, néhány kiváló színészi alakítás, ennyi maradt meg nekem a Watchmen-ből, amit nagyon szerettem, mégis kicsit szomorú vagyok, mert ebben a sorozatban sokkal több potenciál volt, amit a készítők pont annyira vesztegettek el, hogy ne legyen legenda belőle.

7/10

A Watchmen teljes adatlapja a Magyar Filmes Adatbázis (Mafab) oldalán.