Matt Haig nevét a Karácsony-trilógia kapcsán ismertem meg, de eddig még nem olvastam tőle, így semmilyen viszonyítási alapom nem volt. Olvasás után örültem, hogy Glimpi történetével találkoztam először, mert kitűnő kedvcsináló volt a szerző további műveihez. Ehhez sokat hozzátett Szabó T. Anna fordítása is, akinek nagyon szeretem a stílusát, ahogy játszani tud a magyar nyelvvel, kedvencem a „cincolánkodott” szó lett. Ez ebben a verses mesében is megmutatkozott az egyedi kifejezések használatában, és a könnyed rímekben. Emellett nagyon tetszett a hétköznapi nyelvezet, a szlengek használata, hogy nem akart a szöveg mesterségesen szépirodalmi lenni, hanem teljesen közérthető, ami illeszkedik a gyerekek mai nyelvhasználatához.

A történet főszereplője Igazmondó Glimpi, aki nem képes hazudni, ezért ami a szívén, az a száján. Mivel a bántó dolgokat sem képes magában tartani, így mindig bajba kerül, nincsenek barátai, és egyre csak kesereg. Míg végül olyasvalakit talál, aki nem bántódik meg azon, ha igazat mond.

Az alapfelállás alapján először azt gondoltam, hogy a történet azt üzeni a gyerekeknek, hogy hazudni kell, mert másként nem boldogulhatunk az életben. Aztán rövid gondolkodás után rájöttem, hogy elsőre nem fogtam fel a történet igazi üzenetét: a szerző arra próbálja felhívni az olvasói figyelmét, hogy bármilyen bántó is, mondjuk ki az igazat. Amikor erre rájöttem, teljesen másként kezdtem nézni a történetre, és második olvasatra már nevetni is tudtam rajta, sőt, felettébb jól szórakoztam. Mert ugyan Glimpi nem önszántából, hanem egy átok miatt őszinte, és negatív dolgokat mond, de akkor is mind igaz. Maga az igazmondás pedig nagyon is pozitív, de a környezete emiatt nem fogadja el Glimpit, ezért az elfogadás fontosságára is felhívja a figyelmet ez az aranyos mese.

A szöveghez sokat hozzátesznek Chris Mould rajzai és a betűk elrendezése.

A rajzok tökéletesen illeszkednek a szöveghez, mintegy narrálják a versszakokat. Erre ráerősítenek az itt-ott megjelenő szövegbuborékok, amik képregényes jelleget adnak a történetnek. Ezek általában gondolatok, kiszólások vagy más szereplők megjegyzései. Jól megtervezetten, a megfelelő helyeken tesznek hozzá az olvasás élményéhez.

Összességében Az Igazmondó Glimpi egy kedves, őszinte és bájos mese az igazmondás, az elfogadás és a kitartás fontosságáról. A kis kobold történetét a szerző könnyed, játékos nyelvezettel tárja az olvasó elé, amihez sokat hozzátesznek Szabó T. Anna fordításának nyelvi bravúrjai.

Ajánlom azoknak, akik szerették a Karácsony-trilógiát, emellett azoknak is, akik most ismerkednének Matt Haig műveivel, mert kitűnő kedvcsináló lehet a számukra. Öt éves kortól felolvasásra, hét éves kortól önálló olvasásra is ajánlom, de korosztálytól függetlenül bárki felhőtlenül szórakozhat rajta.

10/10

A könyvet a Kolibri Kiadó jóvoltából volt lehetőségem elolvasni.