Határozottan sótlanabb lett a királynő. Ami nem jelenti azt, hogy nem lenne jó a sorozat, de a dinamizmusa erősen megcsappant. A drámai erővel természetesen még mindig nincs semmi probléma - Peter Morgan nem felejtett el forgatókönyvet írni -, de valahogy a középkorú királynő problémái nem tudnak annyira emlékezetesek lenni, mint az előző két évadban a fiatalé. Sőt, még az is megesik, hogy Margit hercegnő elhomályosítja a nővérét, főként annak köszönhetően, hogy Helena Bonham Carter szabadjára engedi az egyéniségét, lubickol az excentrikus királyi húg szerepében, a legemlékezetesebb jelenetek hozzá fűződnek. Számomra egy picit érthetetlen, hogy miért öregítették túl a királynőt, a korabeli fotók alapján nem volt még ennyire asszonyos az évadot felölelő 1960-as és 1970-es években - és még most, túl a 90-en is hihetetlenül fitt és fiatalos -, valahogy túlságosan komor lett a karaktere, amin még Olivia Colman ragyogó alakítása sem tudott igazán segíteni. 43 évesen nagyon jól értem, hogy az életközepi válság az évad fő témája - és nagyon fontosnak tartom, hogy Fülöp herceg karakterén keresztül a férfiak ezirányú problémáira is ráirányítják a figyelmet az alkotók -, de összességében sajnos nem sikerült mindvégig fenntartani az érdeklődést. Vannak gyengébb és erősebb epizódok, jóval hullámzóbb a színvonal, mint az előző évadban, a királyi pompa is egy cseppet megkopott ( Churchill és VII. Edward temetésénél látszik a legjobban, hogy már nem annyira a látványra helyezik a hangsúlyt, hanem a karakterekre és a drámára), hangyányit fapadosabb lett az összhatás. Habár képet kapunk a korszak legfontosabb angliai eseményeiről és hangulatáról, a legmaradandóbb jelenetek mégis a családdal kapcsolatos események lettek. Mert most kerül sor Károly herceg és Kamilla találkozására, egy nem hétköznapi szerelmi négyszög keretében, és arról is tudomást szerezhetünk, hogy Anna hercegnő ifjabb éveiben nem fogta vissza magát, ha férfiakról volt szó. És persze Margit hercegnő házassága is lassan, de biztosan felbomlott, a királynő pedig szokás szerint takaríthatta a romokat utána. Viszont a kapcsolata Fülöp herceggel ezekben az években már nagyon szilárd volt, ezért nagyon erősen támaszkodhatott rá, amire szüksége is volt, hiszen a magánéleti viharok mellett komoly gazdasági és politikai nehézségekkel is szembe kellett néznie. Az uralkodó egyre bölcsebb lett, olyannyira, hogy egyre inkább ő lett a kőszikla, aki biztosítja az állandóságot a gyorsan változó világban, kicsit talán unalmasabb lett, de a nyugalma és a kiegyensúlyozottsága ugyanolyan lenyűgöző, mint napjainkban.
Új korszak kezdődik Angliában, amikor a Munkáspárt kerül kormányra Harold Wilson vezetésével, a királynőnek nem könnyű megbarátkozni az új politikai helyzettel, miközben a gazdasági problémák is egyre súlyosbodnak az országban. A családi élet sem mondható nyugodtnak, hiszen Károly és Anna kezdenek felnőni, Margit hercegnő képtelen uralkodni a temperamentumán, és Lord Mountbatten sem viseli jól, hogy nyugdíjba kényszerítik...
Az ember lánya azt gondolná, hogy mindent tud a királyi családról, aztán azon kapja magát, hogy döbbenten nézi, milyen élet jutott Alíz hercegnőnek, Fülöp herceg édesanyjának. A süketen született asszony mentális problémáit úgy kezelte a család, hogy elmegyógyintézetbe zárták, ahol többek között elektrosokkal "gyógyították". Egy apácazárdában lelte meg végül a lelki nyugalmát, hogy aztán élete alkonyán kibéküljön a fiával, aki sohasem tudta megbocsátani neki, hogy magára hagyta őt és gyakorlatilag anya nélkül kellett felnőnie. Károly herceg és Kamilla sztorija közismert ugyan, azonban most sikerült egy olyan szálat bevinni a történetbe, amelyen kellőképpen le lehet döbbenni. A fiatal Anna hercegnő ugyanis szintén viszonyt folytatott Andrew Parker-Bowles-szal, Kamilla leendő férjével, csak ő teljesen más volt, mint érzékeny testvére, és nem vette túl komolyan a "kapcsolatot", ezért nem egyáltalán nem sérült tőle a lelke. Az érzelmi viharok terén azonban nem az ifjúság vitte el a pálmát, hanem Margit hercegnő, aki egy nála jóval fiatalabb férfival csalja meg hozzá nem éppen hűséges férjét (adott egy kis plusz pikantériát a jelenetekhez az is, hogy a valóságban Helena Bonham Carter is hasonló cipőben jár), ami végzetesen aláássa amúgy sem túl stabil lábakon álló házasságát.
Nem maradhatott ki természetesen a korszakból a Holdra szállás, naná, hogy Neil Armstrong-ék is a Buckingham palota vendégei voltak, de egy borzalmas tragédiának is emléket állítottak az alkotók, nevezetesen az aberfani bányaszerencsétlenségnek, amelynek során egy meddőhányó maga alá temetett egy iskolát és egy falut, ami sok halálos áldozattal járt, többségében gyerekek vesztették az életüket. A windsori herceg halála is erre az időszakra esik, és persze nem maradhatott ki az a picit hatásvadász jelenet sem, amikor Wallis Simpson és Kamilla "találkoznak". Hihetetlen, hogy Károly már 1969 óta walesi herceg, mi pedig sok érdekességet megtudhatunk a walesi-ekről az erről szóló epizódban. Wilson miniszterelnökről is sok érdekesség derül ki, de egy titokzatos kémről is tudomást szerezhetünk a Buckingham - palotában. Lány létemre nem vagyok egy divatbolond, ezért csak azt tudom mondani, hogy nekem nem nagyon jöttek be a korszak ruhakölteményei, az előző évad jóval hercegnősebb gardróbja után finoman szólva is volt egy kis hiányérzetem e téren.
A színészgárdára ezúttal sem lehetett panasz, kiváló művészek remek alakításaiban gyönyörködhetünk, de bevallom, én egy kicsit többet vártam Olivia Colman-tól. Szerintem egy árnyalattal szürkébbre és szigorúbbra vette a karaktert a szükségesnél, miközben Helena Bonham Carter simán lejátszotta a vászonról, aki a figura bohémságának ábrázolásának oltárán néhol feláldozta a karakter mélységét (túl jó színésznő ahhoz, hogy azt mondjam, kicsit felszínes volt, inkább saját magát játszotta időnként, nem a hercegnőt). Tobias Menzies is pont egy fokkal volt visszafogottabb annál, hogy ne legyen hatalmas a kontraszt az előző évad szenvedélyes Fülöp hercegénél, szerintem nem igazán sikerült jól a karakterváltás, ami semmit sem von le természetesen a remek színészi játékból, csak egy kicsit zavaró volt. Charles Dance Lord Mountbatten-ként természetesen megint jött és lesöpört mindenki mást a jeleneteiben, Geraldine Chaplin Wallis Simpson-ként fantasztikus pillanatokkal ajándékozott meg bennünket.
Mint mindig, most is remek arányérzéssel egyensúlyoz a sorozat a bulvár és a kőkemény dráma között, és miközben zajlik az élet a királyi családban, nagyon hangsúlyosan van jelen az életközepi válság problematikája. Érdekes módon elsősorban nem is a királynőt rázza meg ez igazán (ő egyre inkább afféle ikon lesz, aki összetartja a családot és a nemzetet, talán ezért nem érzi annyira emberinek a néző, mint korábban), hanem Fülöp herceget és Margit hercegnőt. Mindeközben a fiatalok (Károly, Anna) kezdenek felnőni, egyre inkább megismerjük az egyéniségüket, ami főleg Anna esetében lehet megdöbbentő, hiszen ő mostanában nincs annyira reflektorfényben, mint Károly, ezért nem ismerjük annyira. Összességében kicsit csalódás az évad, de még mindig színvonalas a sorozat, kíváncsian várom a remélhetőleg minél hamarabb érkező folytatást.
8/10
A korona teljes adatlapja a Magyar Filmes Adatbázis (Mafab) oldalán.
