Különleges könyvet olvashatunk a világpremierrel egy időben. Nemcsak azért, mert Edward Snowden, az amerikai nemzetbiztonság egykori ügynöke írta meg memoárját bőven negyven éves kora előtt, hanem mert soha eddig nem kaptunk ilyen komplex képet arról, miként működik a világot ellenőrzése alá hajtó cég, a CIA és a nemzetbiztonság, az NSA megfigyelőrendszere. Hogy ez vajon kiket érdekel? Nos, mindenkit. Téged, engem, a szomszédod, a szüleid. Mert mind megfigyelés alatt állunk, ha akarjuk, ha nem. És titkolnivalója mindannyiunknak akad. 

Mint minden memoár, Snowden könyve is a gyermekkorral kezdődik, de ne gondoljuk azt, hogy egy teljesen átlagos srác első emlékeit fogjuk átlapozni, amíg el nem érkezünk az izgalmas jelenetekhez. Távolról sem! Eddie Snowden, vagyis ahogy ő eztán magát nevezi, Ed, nem volt csodagyerek, viszont rendkívül korán felismerte, hogy az egyéni készségfejlesztés nagyobb hasznára van az iskolai oktatásnál. A rendszer meghackelhető, és amit ki lehet cselezni, azt ki is kell cselezni. A 90-es évek internetjére a magyar olvasók talán kevésbé emlékeznek, lévén az internet terjedése hozzánk viszonylag későn ért el, ám egyvalami már személyes tapasztalataink alapján is kiszűrhető: az álhírek, a kattintásra épülő üzleti érdekeltségek, a kriptovaluta és a techcégek által uralt szegmensek, az appok, a közösségi oldalak mind a 21. század termékei, és egy teljesen más internet képét rajzolják meg, mint a korai, telefonvonalon érkező, betárcsázós internet a maga kezdetleges honlapjaival, fórumaival, a már általunk is ismert  és nosztalgikus érzésekkel átitatott topicjaival. A régi internet az önfejlesztés aranybányája volt, ahol a felhasználók hatékonyan nyújtottak segítséget egymásnak, ahol a facebook előtt szerveződtek mikroközösségek egy-egy téma kapcsán. Ebben a közegben nevelkedett és vált széles ismeretekkel rendelkező, technológiai érdeklődésű fiatallá az az Ed Snowden, aki még az amerikai iskolarendszert is meghackelte, hiszen annak ellenére, hogy soha nem tett érettségit (mi több, nem járta ki a középiskolát, hiszen felesleges időtöltésnek tartotta) olyan karriert futott be, amiről sokan csak álmodhatnánk. 

Talán épp ez lett a veszte. A modern kor internetje ugyanis rengeteg fenyegetést jelent az egyszerű felhasználók számára is, és aktív hordozójává vált minden személyes információnknak a bankkártya-adatainktól kezdve a legféltettebb titkainkig. A keresési előzmények, vagy akár csak egy internetcsatlakozással is rendelkező számítógépen tárolt adataink (legyen az dokumentum vagy akár csak egy erotikus fotó) azonnali adatokat szolgáltatnak rólunk a világszinten kiépült titkosszolgálati megfigyelőknek, ha akarjuk, ha nem. Ez a jelenség indította útjára a fiatal CIA, majd később NSA alkalmazott Snowdent, aki nem azonnal vált az információgyűjtők leleplezőjévé. Évekig tartó lelki vívódás és morális kérdésfeszegetés előzte meg az, hogy korunk legnagyobb "szivárogtatója", vagy ahogy ő önmagát és a hozzá hasonlókat nevezi, whisleblower váljon a kétkedő fiúból. 

Miközben Snowden egyre mélyebben belelát a világméretű megfigyelőhálózat kiépülésébe, sőt, ő maga is részt vesz ebben, bár tudtán kívül, stabilnak nevezhető magánéletében átmenetileg megnyugvást talál. A hűséges társ, Lindsay Mills vele tart Genfbe, Japánba, Hawaiira, majd az önkéntes száműzetés idején Moszkvába is, hogy támasza legyen korunk egyik legnagyobb politikai botrányt kavaró kiszivárogtatójának, aki nélkül ma nem létezne a https (s, mint secret, azaz titkosított) weblap, illetve aki nélkül nem tudnánk, hogy a számítógépünk webkamerái akkor is készíthetnek rólunk bizalmas felvételeket, ha be sem kapcsoltuk őket. 

A Rendszerhiba egy nagyon részletes, szerteágazó, bár átlagemberek nyelvi szintjén íródott, de néha a részletekbe is belemenő technológiai elemzés egy számunkra láthatatlan világról. Miután elolvastuk, hajlamosak leszünk alaposabban tanulmányozni a (nem teljesen elrugaszkodott) összeesküvés-elméleteket, kritikusan szemlélni a geopolitikát, és leragasztani a webkameránkat. A jelenleg is Moszkvában élő Edward Snowden visszaemlékezéseit barátnője naplóbejegyzései teszik teljessé, mely nélkül aligha ismerhettük volna meg azokat az idegölő napokat, amelyek a leleplezés és a menedékkeresés között elteltek. Ilyen módon a Rendszerhiba a hűség könyve is: hűség a magánéletben, hűség a haza iránt még akkor is, ha a jelenlegi kormányzás hazaárulóként tartja számon azt, aki csupán a lelkiismerete és mindannyiunk magánéletének védelme érdekében cselekvésre szánta el magát. Nem lehetünk elég hálásak érte. 

10/10

A kötetet a 21. század Kiadó jóvoltából olvashattam el.