A tavalyi Remélem legközelebb sikerül meghalnod :) után idén is kaptunk a FOMO személyében egy olyan magyar filmet, ami a mai középiskolások viszontagságait, valamint az online térben betöltött szerepeüket hivatott bemutatni. Egy ilyen projektet roppant könnyedén el lehet szúrni, de szerencsére az első filmea Hartung Attila többnyire sikerrel vette az akadályokat.
A film elején megismerhetünk négy gimnazista srácot, akik úgy akarnak népszerűek lenni, hogy létrehoznak egy Falka névre keresztelt YouTube csatornát, ahová a mai trendeknek megfelelő trash és kihívás videókat töltögetik fel. Egy buli alkalmával azonban túl messzire mennek, és olyan események történnek, ami alaposan megbolygatja a fiúk este az iskola életét.
A FOMO kétségkívül legnagyobb erőssége a korszellem megragadása, vagyis a készítők tűpontosan, már-már zavarbaejtő realizmussal mutatják be korunk fiataljainak nihilista, önző és tiszteletlen életvitelét. A négy srácon keresztül kapunk látleletet arról, hogy sok mai diák erkölcsileg mennyire visszamaradott, amihez a felelősségvállalás teljes hiánya társul.
A film leginkább a közeg bemutatására törekszik. Noha van egy központi szál a cselekményben, sokkal hangsúlyosabb volt számomra az, hogy Hartung hogyan tudta ezt a züllött világot átadni a nézőnek. Erre jó példa az, amikor főszereplőink nyakig benne vannak a slamasztikában, esetleg ahelyett, hogy meghunyászkodnának, ugyanolyan zabolátlan módon gyártják a káros videós tartalmakat, mintha semminek nem éreznék a súlyát. Ugyanakkor a történet lezárása kicsit összecsapottnak hatott, végig olyan érzésem volt, hogy ez az egyébként elég fajsúlyos sztori csak afféle vázként funkcionál, ami a különböző véletlenszerű jeleneteket köti össze.
Itt-ott tehát lyukas a cselekmény, amin az indokolatlanul rövid, másfél órás játékidő sem segít. Sok mindenre nem kapunk választ, néhány témát a szűkös időtartam miatt csak a felszínen kapargat a rendező, ami szemet szúr a többi pozitívum mellett. Azt viszont meg kell hagyni, hogy a film vágása mesteri. Magyar filmben utoljára ennyire dinamikus vágást talán A viszkis üldözéses jeleneteiben láthattunk. Emellett érdemes még megemlíteni a kreatív képi megoldásokat, amik leginkább a film első harmadában vannak jelen. Kiváló példák arra, hogy kisebb büdzsé mellett mennyire előtérbe tudnak kerülni az ötletes megoldások.
Mindent összevetve a FOMO nem egy kellemes néznivaló, mégis kihagyhatatlan darabnak tartom, ugyanis rendkívül autentikus és aktuális. Érezni rajta az első filmes rendezés tüneteit, néha túlságosan autodidakta módon tálalja a saját tanulságait, de ezek eltörpülnek a film általánosan jó minősége mellett. Középsikolás osztályoknak kötelezővé tenném a megtekintését, de félő, hogy pont azok fogják nagy ívben elkerülni a filmet, akikhez a leginkább szólna...
8/10
A FOMO - Megosztod, és uralkdosz teljes adatlapja a Mafab (Magyar Film Adatbázis) oldalán
