Az sajnos kevés egy jó sorozathoz, hogy Helen Mirren királynőt játszik benne. Természetesen a kiváló színésznő most is ragyogó alakítást nyújt, tökéletes szakmai tudással mutatja meg nekünk Nagy Katalin orosz cárnő nem kicsit bonyolult személyiségét. De még ő sem tudja ellensúlyozni a lapos és ötlettelen forgatókönyvet, a harmatgyenge dialógusokat és szerte-széjjel kacskaringózó történetet. Pedig ha valaki, Helen Mirren tényleg arra született, hogy eljátssza a karakteres orosz cárnőt, aki saját korának legkiemelkedőbb politikusa volt, miközben női mivolta ellenére vaskézzel irányította birodalmát. Felvilágosult uralkodó volt ugyan, aki többek között Voltaire-rel is levelezett, és megpróbálta megreformálni igencsak elmaradott új hazáját (hiszen német hercegnő volt, akit úgy került Oroszországba, hogy hozzáment a cárevicshoz). Azonban szerette a hatalmat és férfiakat, és bár alapvetően nem volt vérengző típus, nagyon könyörtelen is tudott lenni, amikor a trónja megszerzéséről és megtartásáról volt szó. Úgy került hatalomra ugyanis, hogy egy puccsal letaszította a trónról férjét, III. Pál cárt (akit nem sokkal később megöltek, azaz hivatalosan betegségben hunyt el), és később sem ment újra férjhez, ami azonban egyáltalán nem jelentette azt, hogy nem lett volna szerelmes típus. A jóképű fiatal tisztek voltak a gyengéi, azonban közel sem fogyasztott belőlük annyit, mint amennyiről a legendák szólnak. A történelem szempontjából legfontosabb két szeretője Orlov herceg volt (ő segítette trónra és vastagon benne volt a keze a cár halálában) és Patyomkin volt, akinek a valóságban olyannyira nem volt köze a róla elhíresült falvakhoz, hogy ő alapította meg Szevasztopolt és foglalta el a Krímet, vagyis sokat tett azért, hogy a cárnő Oroszországot birodalommá tegye. Katalin figyelemre méltóan okos asszony volt, ravasz taktikus, kiváló politikus, aki magasról tett arra, hogy milyen viselkedést várnak el egy nőtől, ő úgy élt és azzal, akinek neki tetszett. Hát nem álomszerep ez az összetett karakter Helen Mirrennek? Dehogynem, azonban hiába adott bele apait-anyait a színművészet túl a sokadik X-en is stílusikon nagyasszonya, mégsem sikerült maradandóra ez a jobb sorsa érdemes sorozat. Kár az elpazarolt pénzért és tehetségért.
Nagy Katalin (Helen Mirren) nincs túl jó passzban, reformjai nem igazán aratnak sikert országában, uralma ellen kitör a Pugacsov-felkelés és ráadásul még Orlov herceggel való kapcsolata is a végét járja. Azonban amikor feltűnik az udvarban az ambiciózus fiatal tiszt, Patyomkin (Jason Clarke), új erőre kap, a fiatalember ugyanis nemcsak intelligens, hanem kiváló katona is, ráadásul őszintén szereti, amit a sokszor csalódott cárnő nagyon nehezen hisz el...
Az mindenképpen az alkotók javára szól, hogy megpróbálták a valóságot bemutatni a cárnő uralkodásáról, azt, hogy mennyit szenvedett férje durvaságától, milyen sokan törtek a trónjára, és mennyire körül volt véve pénz és hatalomhajhász udvaroncokkal. Azonban azt sem hallgatták el, hogy ő ölette meg az "1. számú névtelen foglyot", vagyis a törvényes cárt, VI. Ivánt (pontosabban ő adott parancsot arra, hogy öljék meg, ha menekülni akar börtönéből, ami meg is történt), fiával való kapcsolata finoman szólva is fagyos maradt, olyannyira, hogy unokájára, a későbbi I. Sándor cárra akarta hagyni a trónt, nem rá, azonban miközben ő haláltusáját vívta, Pál cárevics széttépte az erről szóló dokumentumot, így az övé lett a korona (nem sokáig, néhány év múlva a saját fia taszította le a trónról, most mit mondjak, a cári család története elég véres és mocskos volt). Ahogyan Patyomkinnak is próbáltak igazságot szolgáltatni, hiszen nem átlagos szerető volt a cárnő életében, hanem egy nagyon is okos férfi, akinek esze ágában sem volt megkaparintani a koronát, az ő célja vérbeli katonaként az volt, hogy birodalommá tegye Oroszországot és ezt el is érte. Ráadásul volt annyi esze, hogy ő maga szállítsa az ifjú szeretőket a cárnőnek, akik nyilván az ő bábjai voltak, így senki sem tudta átvenni a helyét mellette, amíg ő maga a harctéren vitézkedett. Ő sem volt a hűség szobra, mégis olyan erős érzelmi kapocs fűzte össze Katalinnal, hogy valószínűleg titokban össze is házasodtak.
Mindaddig, amíg Patyomkin és a cárnő finoman szólva is viharos szerelméről van szó, teljes hőfokon izzik a történet, azonban amikor a politika boszorkánykonyháját és a haditetteket kellene bemutatni, valahogy elszürkül. Mintha fontosabb lett volna, hogy Helen Mirren milyen ruhában jelenjen meg (természetesen tökéletesen hozta a királynői eleganciát), mint az olyan sorsdöntő momentumok, mint pl.a török elleni háború. Ráadásul hiába kapott Jason Clarke személyében hozzá méltó játszótársat Helen Mirren, néhány valóban zseniális dialóguson túl olyan szedett-vedett forgatókönyvből kellett dolgozniuk, hogy még ők sem tudtak csodát tenni. Katalin és Patyomkin kapcsolatának a kezdete izgalmasan lett elénk tárva, azonban ahogyan a történet szerint idősödnek, fokozatosan ellaposodik a kettejük közötti dinamika, valahogy nem sikerült megmutatni, hogy milyen mély érzelmek tartották őket együtt évtizedeken át. Az azonban zseniális, ahogyan Helen Mirren eljátssza, hogyan omlik össze Katalin Patyomkin halála után, miként lesz a még idősen is vonzó nőből rövid időn belül rigolyás öregasszony, akinek a lelke előbb halt meg, mint a teste.
Kizárólag Helen Mirren alakítása miatt érdemes végignézni a négyrészes sorozatot, amúgy sajnos eléggé unalmas lett a végeredmény. Jason Clarke-n kívül senki sem tudott méltó partnere lenni a színésznőnek, ami azt eredményezte, hogy amikor ő nincs színen, látványosan kiürül a történet. Szívem szerint az első rész után abbahagytam volna az egészet, de aztán győzött a történelemrajongás és a Helen Mirren iránti tisztelet, így végignéztem az egész sorozatot, de miután meghajtottam a fejem a főszereplő alakítása előtt, szomorúan konstatáltam, hogy a katarzis elmaradt, inkább a szemem lakott jól ezzel a kétségkívül látványos kivitelezésű, nem kicsit pikáns történelmi minisorozattal, mint a lelkem.
Csalódott vagyok, sokkal többet vártam ettől a sorozattól, ami talán annak esett áldozatul, hogy a producerek a Trónok harca (sokáig) bevált sablonját akarták ráhúzni (szex, vér, politika), pedig csak annyit kellett volna tenniük, hogy hagyják Helen Mirrent játszani. Kevesebb körítés és egy ütős forgatókönyv, átgondolt történettel és emlékezetes dialógusokkal - ennyi kellett volna ahhoz, hogy Nagy Katalin nem hétköznapi története és személyisége közelebb kerüljön a nézőkhöz. Ehhez képest kaptunk egy összességében üres történelmi tablót, amelyet még a karakteres főszereplő sem tudott megmenteni. Tényleg kár érte.
6/10
A Nagy Katalin teljes adatlapja a Magyar Filmes Adatbázis (Mafab) oldalán.
