A kertészeti tudományom kimerül abban, hogy rendszeresen locsolom a virágokat és a veteményest, ettől függetlenül gyerekkorom óta nagy tisztelője vagyok Bálint gazdának, aki idén 100 éves, és ennek örömére jelent meg ez a könyv, amelyből sok meglepő dolgot tudhatunk meg róla. Ahhoz képest, hogy már sok évtizede az életünk része Bálint György, megdöbbentően keveset tudunk róla. Én még olvastam az írásait a Nők Lapjában, dacára annak, hogy egyetlen szót sem értettem belőle, de ennek ellenére sohasem hagytam volna ki az éppen aktuális szösszenetet, mert sütött a soraiból a szaktudás és a szakmájának a szeretete. Sőt, én még az Ablak című tévéműsorra is emlékszem, amelyben ő adott nekünk kertészeti tanácsokat, kedvesen és szakszerűen. 2001-ben volt egy balesete, azóta egy kicsit kevesebbet hallattunk róla, de a kerek évforduló miatt idén ismét reflektorfénybe került. Az általános ünneplést egy picit beárnyékolta, hogy egy díszpolgári címet megtagadtak tőle, amelyre ő a rá jellemző eleganciával reagált, helyén kezelve a dolgot. Szellemi frissességét jól jellemzi, hogy még ma is aktívan dolgozik, számolatlanul osztja a kertészeti tanácsokat annak, aki kéri. Az ember lánya azt gondolná, hogy az élete nyitott könyv, ehhez képest ebből a könyvből kell megtudnia, hogy milyen személyes tragédiákkal kellett szembenéznie hosszú élete során. Nem is tudtam, hogy megjárta a koncentrációs tábort, az egyik nővére gázkamrában halt meg, az édesanyja pedig megmérgezte magát. A háború után a nulláról kezdte újra, hogy aztán elvegyék tőle a birtokát, majd sokféle munkát végzett, de mindig a kertészet és a gazdálkodás környékén. Egy szaklap főszerkesztőjeként ment nyugdíjba, hogy aztán elkezdődjön médiakarrierje, amelyet saját maga nem gondol olyan jelentősnek, mint a szakmai munkáját. Jellemző erre a különleges emberre ez a hozzáállás, nem véletlenül szereti és tiszteli mindenki, és tanulta meg tőle több generáció a kertészkedés csínját-bínját. Sajnos túl rövid lett ez a könyv, olvastam volna még, és nagyon felnézek Bálint gazdára azért, mert ennyi sorscsapás mellett is megőrizte a tartását, és át tudta adni az embereknek a szakmája szeretetét.

Bálint gazdát én már ősz úriemberként ismertem meg a tévéből, ezért kellőképpen sikerült ledöbbennem azon, hogy ifjabb éveiben milyen jól nézett ki, remekül festett lóháton, és nem vetette meg a fehérnépet sem. Aztán jött a háború és a fiatalembernek benőtt a feje lágya, megnősült többször is, sőt az első feleségét kétszer is elvette, és ma is harmonikus párkapcsolatban él, természetesen egy gyönyörűen gondozott kert kellős közepén. Hosszú és kacskaringós volt az út, amit bejárt, a mosolygós arc sok tragédiát rejt...

1919. július 28-án született Braun György Gyöngyösön. Az édesapja, Braun Izsó tehetős gazda volt, és tisztességgel felnevelte a fiút, dacára annak, hogy tudta, nem az ő vére. Az édesanyja ugyanis megcsalta a férjét egy snájdig katonatiszttel, akitől terhes lett, és amikor mindezt bevallotta az urának, az úgy döntött, hogy ha fiú lesz, a nevére veszi és felneveli. Erről senki sem tudott, az anyuka 18 éves korában elmondta a fiának az igazságot, akit nyilván felkavart ez az információ, ámde meglepő bölcsességgel fogadta a tényeket. Úgy döntött, hogy az az édesapja, aki felnevelte és csak sokkal később nézett utána a vér szerinti apának, akiről csak annyit tudott kideríteni, hogy 1921-ben elhagyta a hadsereget. A gyerekévek szorgalmasan teltek, az édesapa mindent megtanított a fiának, amit a gazdálkodásról tudott, aki aztán annak rendje és módja szerint elvégezte felsőfokú tanulmányait, és az életét a családi birtokon tervezte leélni. Azonban közbeszólt a háború, 1942-ben behívták munkaszolgálatra, borzalmas dolgok történtek vele a háborúban, mégsem ment Amerikába utána - pedig lett volna lehetősége rá -, hanem hazajött. Rendbe tette a birtokot, megnősült, de aztán elvettek tőle mindent, és a fiatalember Pestre került, ahol keményen dolgozott, hogy el tudja tartani a családját. Szaktudását mindenhol értékelték, így a karrierje minden hátráltató tényező ellenére szépen alakult, azonban a feleségével lassan elhidegültek egymástól, elváltak, majd újra összeházasodtak, hogy aztán másodjára is elváljanak. Bálint gazda második (azaz pontosabban harmadik) házassága következő neje halálig tartott, mostani párjával is nagyon régen élnek harmonikus kapcsolatban.

Történetünk főhőse természetesen nem tagadja meg önmagát, miközben kedélyesen anekdotázik szakmai és magánéletéről, mindenről eszébe jut valamilyen kertészeti vagy gazdálkodási apróság, amit nem rest megosztani velünk, hiába, ő már csak ilyen. Bánó Andrásnak "csak" annyi dolga volt, hogy könyvformátumra szerkessze Bálint gazda mondanivalóját, amit becsületesen meg is tett, a végeredmény egy pöttyet rapszodikus, meglepően őszinte önvallomás, amelyben nem fényezi saját magát, egyszerűen csak elmeséli az életét. Pont ilyen lehet beszélgetni vele, nem tolja magát előtérbe (pedig megtehetné, hiszen elég sok mindent letett az asztalra szakmailag, ha valaki, hát ő aztán nem egy üres celeb), a maga csendes, ámde határozott módján mondja el, hogyan élte meg ezt a 100 évet. Nem hallgatja el családi problémáit sem, mégsem megy le bulvárszintre, nincs szüksége rá, nem kell neki hangos csinnadratta, úgyis figyel rá mindenki, mert sok évtizedes tapasztalat van a szavai mögött.

Jó volt olvasni ezt a könyvet, olyan közel engedte magához benne az olvasókat Bálint gazda, mint még talán soha, mégsem intimpistáskodásnak érződik mindez, hanem egy hosszú életút összegzésének. Fura, hogy hány éve része az életünknek, mégis olyan keveset tudtunk róla, valószínűleg azért, mert a szakmai tudása olyan lenyűgöző volt mindig is, hogy pont nem érdekeltek senkit a magánügyei. Talán ezért tudtak engem legalábbis nagyon szíven ütni az őt ért tragédiák, fájdalmas végigolvasni, hányszor kellett felállni a padlóról, miközben mindezekből senki sem vett észre semmit, ő a legnagyobb problémái idején is végtelen szakmai alázattal segített minden hozzá fordulónak a kertészkedési fortélyokkal kapcsolatban. Nagyon nem volt könnyű élete, mégis meg tudta szerettetni imádott szakmáját még olyan laikusokkal, mint amilyen én is vagyok. Büszke vagyok rá, hogy nálunk, Komárom-Esztergom megyében is dolgozott aktív éveiben, és remélem, még sokáig itt lesz velünk. Köszönjük, Bálint gazda!

8/10

A könyvet a Helikon Kiadó jóvoltából volt lehetőségem elolvasni.