Liz Flanagan könyve inkább meseregény, mint bármi más, a 9–11 éves korosztálynak valószínűleg tényleg tetszhet (Leeds Book Award), ifjúsági fantasynek pozicionálni viszont nem túl szerencsés, én nagyon mást kaptam, mint amit vártam. Sárkánytémában kétségkívül nehéz újat mondani az Így neveld a sárkányod és a Trónok harca után, mégis lehetett volna ez egy sokkal jobb történet. Mesekönyvnek elmegy, gyorsan pörgethető, nagy erőfeszítést nem igényel az olvasótól, emiatt viszont nem is lesz maradandó élmény.
A főhős a 13 év körüli árva Milla, aki Arcosi szigetén szolgálóként dolgozik a Sárga házban. A sziget egykori lakói sárkánylovasok voltak, és sok épület máig őrzi a sárkányok emlékét, de amikor az északföldiek megérkeztek és letelepedtek, csak kihalt, üres házakat találtak. Egy nap Milla tanúja lesz egy gyilkosságnak; az idegen férfi a halála előtt arra a narancsfára rejti iszákját, amelyen Milla rejtőzik. A lány a négy zsebben négy sárkánytojást talál, és eldönti, hogy megvédi őket – a kék tojással máris különleges kapcsolat szövődött köztük. Arcosin közben az északföldiek és a sartolaiak közötti feszültség napról napra nő, az uralkodó herceg intézkedései pedig nem a békét, hanem a megosztottságot növelik. A sárkánytojások nemsokára kikelnek, és ez mindent megváltoztat. Vajon Millának milyen szerepe lesz az események alakulásában? Képesek lesznek a barátaival együtt elhozni a várva várt békét a szigetre?
A cselekmény elég nehezen követhető annak ellenére, hogy minden egy szálon fut, és minden egydimenziós, mert egyszerűen nem látni az ok-okozati összefüggéseket. Néha random történik valami, ami meg is oldódik előzmények vagy következmények nélkül, és sajnos tele van az egész regény logikai hibákkal. Mivel a világépítés minimális, számomra nem derült ki az északföldiek–sartolaiak–régi arcosiak közötti konfliktus miértje, sem az, hogy a herceg miért hoz folyamatosan teljesen elmebeteg intézkedéseket, és ha csak annyi a magyarázat, hogy megőrült, miért nincs valaki (tanácsadók, udvartartás, parancsnok, bárki), aki szembeszáll vele a 14 éves gyerekeken kívül.
A könyv alapkonfliktusa, hogy a herceg önző; saját sárkányt akar, a saját népének akar kedvezni stb., de közben sartolai a felesége, nem veszi el a gyerekektől a sárkányaikat, szóval nem volt teljesen világos a motivációja… ahogy a többi karakteré sem. Minden szereplő elképesztően baltával hasogatott, vagy pozitív, vagy negatív, ami gyerekfejjel valószínűleg élvezhető, felnőttként viszont kissé unalmas. Jellemfejlődés egyáltalán nincs (Isak mutat a legtöbbet, aki undok lesz, aztán mikor rájön arra, ami mindenki más számára az elejétől tök egyértelmű, megint kedvessé változik). A herceg megőrül, Milla pedig kedves, melegszívű, bátor lányból kedves, melegszívű, bátor lánnyá válik. A sárkányok sem tesznek sokat hozzá a történethez, pedig minden róluk szól – a regény bizonyos pontjain mintha egy kutyás vagy macskás könyvet olvasna az ember: milyen szükségleteik vannak, hogyan kell őket gondozni, miket ehetnek.
Amellett, hogy elég bugyuta és naiv a történet, nekem az volt a fő bajom vele, hogy borzalmasan túl is van írva; ahelyett, hogy az olvasóra hagyná, az írónő minden egyes dolgot, érzelmet, gondolatot megmagyaráz. Ráadásul sajnos a kiadás is tele van hibával (elválasztás, ragozás, egyeztetés, magyartalanságok stb.), pedig a borító gyönyörű, és a magyar változat kicsit jobban is passzol a tartalomhoz, mint az eredeti. A szándék kétségkívül jó volt, és a könyv üzenete szép: a barátság, összetartás, elfogadás, önzetlenség fontosságát hirdeti, azt, hogy ha valamit görcsösen akarunk, egy idő után elveszítjük önmagunkat. Ilyen tekintetben akár egy jó kis királydráma is lehetett volna, a herceget a középpontba helyezve, de megmaradt egyszerű, kedves kis mesének.
7/10
A kötetet a Metropolis Media Kiadó jóvoltából volt lehetőségem elolvasni.
