Könyvkritika: Hartay Csaba: Köszönöm a befogadást! - Viharsarki kattintós (2019)
2019. július 03. írta: FilmBaráth

Könyvkritika: Hartay Csaba: Köszönöm a befogadást! - Viharsarki kattintós (2019)

Nagyon vicces, ugyanakkor elgondolkodtató jóféle könyvféle

viharsarki_kattintos.jpg

Először fel akartam hívni a futárt, hogy valami keveredés történt, én könyvet rendeltem, nem telót, de aztán leesett a poén: egy mobiltelefon alakú könyvet rejtett a csomag. Hatalmasat kacagtam, gondolatban gratuláltam a kiadó marketingesének, és irtó kíváncsi lettem arra, hogy vajon milyen belbecs tartozik ehhez a menő külcsínyhez. Így kezdődött szellemi kalandom ezzel a helyre kis kiadvánnyal, amelyen nemes egyszerűséggel betegre nevettem magam. Bár volt egy rövidebb szakasza, ami nekem egy picit túl abszurd volt, de összességében istenien szórakoztam ezeken a szellemes szösszeneteken. Rövid kis írásokat kapunk Hartay Csabától, amelyekben nagyon viccesen karikírozza ki az embereket és a Facebook-társadalmat. Nagyon találóak ezek a leírások, nemcsak az embertípusok ismerősök a mindennapi kis szörfözgetéseimből, hanem a tipikus megosztási témák is. Hartay Csabát is lájkoltam már régen a face-en, akárcsak  „Viharsarki kattintós” nevű oldalát, amelyen jókat szoktam vidulni, ezért nagyjából tudtam, hogy mire számítsak a könyvben, de ez a tömény poéncunami még engem is meglepett. Még úgy is rekordidő alatt nevettem végig a rövidke alkotást, hogy közben többször is szünetet tartottam, mert úgy éreztem, telítődtem a hülyeséggel, de aztán gyorsan ismét magához vonzott ez a poénos könyvecske. Nagyon könnyednek tűnik, azonban valójában vitriolos társadalomkritika ez a javából, telis teli olyan arcokkal és posztokkal, amelyek fájóan ismerősek a hétköznapokból. Nagyon vicces, ugyanakkor elgondolkodtató jóféle könyvféle.

A teló és a Facebook mindennapjaink részévé vált, sokszor túlzó módon, és egy idő után eléggé bele lehet fáradni a virtuális világ által nyújtott üres sokszínűségbe. A lájkvadászat és a minden szépet és jót kiposztoló ismerősök hada verseng a figyelmünkért, miközben méla unalommal pörgetjük a hírfolyamot, amíg megtaláljuk azt, ami valóban érdekel bennünket. Eleget bosszankodunk ezen, nevessünk már végre egy jót rajta, nem igaz?

„Hatalmas figurák”-kal ismerkedhetünk meg mindjárt a könyv elején, olyanokkal, akik gyanúsan ismerősek a hétköznapokból, itt van a BMW-mániás óriáscsecsemő, a sznob borszakértő, a mindenkit szembe dicsérő és hátba ócsárló néni, a flancos étterem tipikus vendégei, az örök fogyókúrázó, a hatalmas figura, akiről senki sem tudja, hogy igazából mit is csinál, a teljesen döntésképtelen „lehet” ember, a mindig elfoglalt alak, az időrabló mesélő,az örök ígérgető, a bulikázó. És ez még mind semmi, mert utána jön a wellness népe, akikkel már te is biztosan összefutottál egy hosszú hétvégén: a minőségellenőr házaspár, pocakosék, a gyúrós csávó és a csaja, a nagyhangúak, a totyogó papi mutatós mamival és a többiek. Hihetetlenül találó leírást kapunk rólunk, eszméletlenül vicces formában.

De az igazán poénos téma az a nyaralók kérdésköre. Itt vannak gazdagék, hisztisék, a fiatal pár, a „majd csak lesz valahogy, csak induljunk már el” csapat, a visszatérők, bunkókámék és megannyi más fazon, akik miatt már ezerszer megfogadtad, hogy jövőre inkább otthon nyaralsz a kertben. Ezután kis kirándulást teszünk a vidéken, akad itt locsolás a Viharsarokban, klasszikus vidéki majális és a luxusfeleségek sem maradhattak ki a szórásból. Aztán az abszolút kedvenc listáim következnek a bosszúálló filmes és horrorklisékről, hogy aztán jól szembetaláljuk magunkat azzal a mesteremberrel, akivel már többször is összefutottunk a valóságban, majd összerakunk egy IKEA bútort és ügyintézünk. Fergeteges humorral és gyilkos iróniával.

Az ezt követő abszurd rész nekem egyszerűen túl sok volt, de szerencsére a végére jött egy nagyon hálás téma, a Facebook, amely heveny nevetőgörcsöt okozott nálam, így összességében nagyon jó hangulatban csuktam be ezt a príma kis könyvecskét. A Facebook-függőség húsz apró jele mindent vitt nálam,  a Facebook-Murphy-vel egyetemben, miközben jókat nevettem azon, milyen jól megfogalmazta a szerző, mennyire frusztrálja az embert, ha olyan helyekről küldenek fotót az ismerősei, ahová ő soha nem fog eljutni, és mennyire idegesíti, hogy ezen idegeskedik, miközben nagyon jól tudja, hogy ez egy művilág, mindenki a szebbik arcát mutatja, ki tudja, milyen emberi drámák rejlenek ezeknek a nagyon menő szelfiknek a mélyén. Túl gyorsan elfogytak sajnos az oldalak, olvastam volna még ezekből a remek szösszenetekből, remélem, lesz még folytatás. Lájk, szívecske és minden hasonló emoji.

9/10

A könyvet az Athenaeum Kiadó jóvoltából volt lehetőségem elolvasni.                    

A bejegyzés trackback címe:

https://smokingbarrels.blog.hu/api/trackback/id/tr9314915102

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Hácsé77 2019.07.03. 09:22:44

Nagyon köszönöm a lelkes recenziót, örülök, hogy ennyire tetszett a könyv!
süti beállítások módosítása