A sárkányhelyzet fokozódik, és a dinók sem tétlenkednek. Avagy végre visszatértek a Zabaszauruszok (Rilex, a vega T-rex, Barmol, az aranyfogú raptor és Kunyi, a bajkeverő keselyű), egy újabb ősvilági kalandra, ami pont olyan remekül sikerült, mint a sorozat két korábbi része. Elbűvölő, de egyáltalán nem gügyögős mese, okosan bánik a szavakkal a szerző, nyelvi lelemények hadával indít támadást a rekeszizmaink ellen, sikerrel, azonban a poénok közepette az izgalmak sem maradnak el. Kedvenc dinóink ugyanis még magukhoz képest is eléggé rázós kalandokba keverednek, miközben Leiszút Feliszút, a selypítő, vega sárkány eddigi nyugalmas élete teljesen felborul. Most, hogy száműzött lett (amit azzal ért el, hogy hagyta, hogy 19 aranynál többet lopjanak el tőle, szigorú ez a sárkánytörvény, lássuk be), hiába vállalták el barátai, hogy teljesítik helyette a rá rótt lehetetlen feladatot (bagatell, csak le kell csendesítenie a Csendetlen ócánt), a kincsvadászok célpontjává avanzsált. Akik meglepő formát tudnak ölteni, a kézen (azaz mancson) fekvő szörnyek helyett érkezik néhány büdösmadár, egy sárkánylány és még egy teknős is. És akkor a hipergyors gallimimuszokról nem is beszéltem (bár ők igazából nem kincsügyben érkeztek a sárkányhoz, de ez egy hosszú történet). Vagyis zajlanak az események kérem szépen, másodpercre nincs megállás, de azért nem kell túlságosan aggódni, ez még mindig egy mese, erőszaknak nyoma sincs, a fő mondanivaló még mindig a barátság és a szeretet. Kár, hogy ilyen gyorsan véget ért ez a rövidke könyvecske, nagyon várom már a következő részt, mert természetesen messze vagyunk még a happy endtől, sőt most kerültek csak igazán nagy bajba hőseink.

Fogkopáncs fogorvosi teendőit végzi a titokzatos Acsargó-mocsarakban, amikor tudomást szerez arról, hogy a helyi maharadzsa, Dragalád arra készül, hogy kelepcébe csalja Leiszút Feliszútat, valamint a Zabaszauruszokat. Azonban hőseinket nem kell félteni, megtalálják a kivezető utat az egyre bűzösebb kalamajkából...

Egy újabb dimenzióval bővült a dinók és sárkányok világa, ugyanis az Acsargó mocsarakban élő teremtmények e két faj házasságából született dragoszauruszok, akik kegyetlenek és hataloméhesek, ki is robbantottak egy háborút, amit azonban elveszítettek és erre a bűzös helyre száműzték őket. Sokáig nem hallattak magukról, azonban most Dragalád uralma alatt megerősödtek, és szövetségre léptek a büdösmadarakkal, vagyis nagy veszélyt jelentenek a dinókra és a sárkányokra, amit az érintettek még csak nem is sejtenek. Így fordulhatott elő, hogy a jámbor Leiszút Feliszútat annak rendje és módja szerint tőrbe csalja három aranyosnak kinéző, de annál sötétebb lelkű büdösmadár. Akik nevükhöz méltóan tényleg nagyon büdösek és legképtelenebb helyeken tudnak feltűnni, hogy zűrt kavarjanak, amit meglepően kreatív módon visznek végbe. Még Rilexet, a világ legszelídebb T-rexét is ki tudják hozni a béketűrésből, de aztán persze kiderül, hogy hiába ármánykodnak, a Zabaszauruszokat nem abból a fából (vagyis dinóból, illetve keselyűből) faragták, hogy meghátráljanak a nehézségek elől.

Két szálon zajlanak az események, felváltva kísérhetjük figyelemmel a nem is annyira csipet csapat és Leiszút Feliszút kalandjait. Habár az előbbiek fantasztikus tájakra keverednek, és még olyan megoldhatatlannak látszó problémán is úrrá lesznek, mint az, hogyan kelljenek át a Lávatagon, második kedvenc sárkányunk (az első ugyebár most és mindörökké Süsü, legalábbis az én kora negyvenes korosztályomnak) barlangjában sem kevésbé érdekes dolgok történnek. Többször is új oldaláról ismerhetjük meg Leiszút Feliszútat, aki akkor is megállja a helyét, ha egy szép, de szerfelett gyanús sárkánylánnyal kell szembenéznie, de akkor is, ha igazi bűzös szörnyekkel, akikkel szemben nem fél használni a sárkánytüzet. Aztán olyatán módon fordul a történet kereke, hogy a magányos sárkány hirtelen egy kisebbfajta nagycsalád feje lesz (vagy valami olyasmi), vagyis jellemfejlődik őkelme rohanvást.

Ismét szomorúan csuktam be az egyszuszra elolvasott könyvet, sajnáltam, hogy máris vége van, és azonnal elkezdtem agyalni azon, hogy vajon mi lesz a remélhetőleg minél hamarabb érkező folytatásban. Mivel nincs gyerekem, nem nagyon olvasok meséket, de M. Kácsor Zoltán Zabaszauruszai nagyon is a szívem csücskei, mert egy remekül megírt, vicces, okosan tanító szándékú, tartalmas történetfolyam hősei. A kalandos sztori szerethető karakterekkel mutatja be  a jó és a rossz örök harcát, kimaxolja a cukiságot, de nem gyermeteg módon. Kecskés Judit rajzai remekül eltalálják és aláfestik a mese hangulatát. Abszolút kedvencem a könyv borítóján található térkép, amihez időnként mindig muszáj visszalapozni, hogy tudja követni az olvasó, hogy most éppen merre is kalandoznak a szereplők. És három rész után még mindig vannak felfedezésre váró területek, mert ugye most átvágtunk a Grillcsirke-sivatagon és a Lávatagon, de még csak most érkeztünk el Ródába, és elég messze vagyunk még Valamiderengtől. Az Acsargó-mocsarakból is csak Sárvárat ismerjük, szóval érdekes kalandok várnak ránk a következő részben az biztos.

10/10

A könyvet a Kolibri Kiadó jóvoltából volt lehetőségem elolvasni.