Kb 7 ezer gyerek lakik, vagy nevelkedik gyermekotthonokban, akár éveken át – sőt, sokan ilyen intézményekben is nőnek fel. Ilyen intézetis gyerekek a főszereplői a Tündérkertnek is, akiket a Csepp a Tengerben Alapítvány önkéntesei segítenek – nem csupán a szemétszedésben és más karitatív munkában, hanem az addig mélyen elrejtett érzelmeik kifejezésében is. Róluk és a "Save Your Future, See Your Dreams" elnevezésű táborban folyó mindennapokról villant fel képeket a 27 perces dokumentumfilm.

Azonban már  kapcsolatfelvétel sem könnyű: "amíg nem adunk lejjebb abból, hogy mindenki ugyanúgy ki tudja fejezni az érzéseit, addig nem tudunk feléjük nyitni" – hangzik el a filmben az egyik önkéntes részéről, és nem ez az egyetlen probléma, ami felmerülhet.

A másik komoly erőpróba a verbális kesztyűfelvétel: érthető módon sokan nincsenek hozzászokva az intézetis gyerekek sajátos kommunikációjához, de muszáj valamennyire hozzájuk igazodni – ami a „mekkora csöcsöd van he?” kérdésre bizony az lesz az adekvát válasz hogy „miért, neked mekkora a f*szod?”, ahogy az el is hangzik. És úgy általában nem lehet könnyű egy teljesen idegennek, akár ellenségesnek tűnő közegben megtalálni a közös hangot.

Az önkéntesek nem egyszer kihangsúlyozzák a filmben, hogy nagyon fontos hogy az intézetisek saját értékességüket is felfedezzék. Ami nem azt jelenti, hogy belőlük is legyen asztronauta, tűzoltó, cégvezető, hanem annak felismerését, hogy ők nem automatikusan a társadalom söpredékei, hanem önálló életre képes emberek – rendkívül nehéz múlttal, és sajnos minden erőfeszítés ellenére is ködös jövővel.

(a kép forrása: www.shoeshine.hu)

A Tündérkert 27 perc alatt sajnos csak ezt a néhány szomorú, vagy éppen vidám képet képes felvillantani, pedig több kérdés is adja magát: mi lesz pontosan az intézeti élet után? Vajon elég az a néhány évnyi munka és türelmes hozzáállás az önkéntesk részéről, hogy a normális mederben tartsa a dolgokat, legalább egy ideig? Pontosan milyen lehetőségeik vannak az intézetis gyerekeknek később, és hogyan képesek boldogulni?

Őszintén remélem, hogy egyszer egy „teljes”, egyórás dokumentumfilm is lesz belőle. A téma, és a benne szereplők biztosan megérdemelnék.

8/10