A buszsofőr (2018)
Borbás Dávid rövidfilmjének alapja az észt szerző, Ilmar Taska novellája, ami Pobeda címre hallgat (2016-ban regénnyé bővítette a történetet, és idén nyáron angolul is megjelent). A szó egyszerre jelenti oroszul a győzelmet, és egyben egy szovjet autótípus is, amit 1946-tól gyártottak keleti barátaink, és előszeretettel alkalmazta a kocsit az ÁVH is, mert minden szempontból korszerű és megbízható volt a maga idején. A rövidfilmben főszereplő kisfiú figyelmét is egy krémszínű Pobeda kelti fel, aki minden délután buszsofőröset játszik, ezt leszámítva egész nap kénytelen otthon lenni, sem az anya, sem az apa nem szokott kijárni – és az utóbbira rendkívül kíváncsi az autó tulajdonosa, egy ávós ügynök.
Azt hiszem, hogy a szűkös időkeretnek és a lehetőségeknek megfelelően sikerült mindent kihozni A buszsofőrből – szívesen látnék belőle egy másfél órás, kibővített filmet belőle – és külön öröm volt a számomra, hogy a lakóhelyemet láthattam viszont, mint egy ’50-e évek eleji budapesti utcácskát – évente annyiszor forgatnak itt, hogy a múlt héten el is felejtettem megkérdezni a filmeseket erről (többek között járt már itt a Válaszcsapás c. sorozat stábja felrobbantani egy piros Polski Fiatot, A vizsga egy-egy jelenete is itt forgott, illetve régebben a Csinibaba is). Sőt mi több, konkrétan a lépcsőházamba hatolt be az ÁVH két embere is...
8/10
A buszsofőr adatlapja a Magyar Filmes Adatbázis (Mafab) oldalán.
Az elíziumi kém (2018)
Ha már úgyis a napokban sírt fel szívszaggatóan a Magyar Idők és a Pesti Srácok is, hogy az Igazi Magyar Hősökről miért nem készült Igazi Magyar Történelmi Film, akkor pont jókor (vagy rosszkor?) kerül előtérbe Az elíziumi kém kapcsán Ujszászy István neve, és a második világháború alatti magyar titkosszolgálat tevékenysége. Ujszászyt mi elsősorban a Hamvadó cigarettavégből (ott Cserhalmi György játszotta a Tábornokot), és újabban Kondor Vilmos A budapesti kém c. regényéből ismerhetjük a vonatkozó szakirodalmon kívül. A doku hűen követi Ujszászy fogságban írt visszaemlékezéseit, így a témában járatlanoknak valóban egy hajmeresztő és fordulatos kémtörténet kerekedik (na ezt is szívesen látnám sorozatban, vagy egy legalább másfél órás játékfilmben!), aminek a csúcsa az ÁVK főnökének figurája: karrierista, de munkájában remek kém, nem mellesleg klasszikus womanizer, ráadásul Karády Katalin volt a jegyese. Ujszászy (Horváth Ákos), és Péter Gábor (Trill Zsolt) közös csörtéje adja a dokumentumfilm fikciós keretét.
Érdekes módon nekem a fikciós keret tetszett a legkevésbé: sajnos Péter Gáborból egy ostoba alak jön át, holott az az igazság, hogy ő volt a kommunista diktatúra megtestesített furkósbotja: szenvtelen, erőszakos, okos, aki mellesleg felépítette az ÁVH-t. Ha elismerést nem is kaphat (ne is kapjon a szó pozitív értelmében), de egyet hátralépve kellene értékelni őt is, ahogy Ujszászyval teszi a film (és az eddig elmaradt felelősségre vonása sem ide illő téma).
Az akciójelenetek, és a korabeli események megfilmesítése közül van, ami jobban sikerül és jól mutat a képernyőn, van amelyik kevésbé, és van olyan is, amelyik kifejezetten sután fest, Megértem, miért kerültek ezek bele, és a laikus nézőknek talán jól is jön azokkal a térképekkel együtt, amiken az adott ország elleni szabotázs-, vagy terrorakciók terveit mutatja be azzal együtt, hogy az ország mennyire készült a területvisszaszerző háborúkra. Az biztos, hogy nagyon stílusos lett az operatőri munka, panasz nem lehet rá.
Tehát Az elíziumi kémmel kaptunk egy nagyon érdekes témát többnyire inkább jól kivitelezve, és akik megnézik, azok remélhetőleg a Haraszti György történész szerkesztésében megjelent Vallomások a holtak házából c. könyvet is elolvassák, és utánanéznek az 1944 őszi, titkos moszkvai repülőútnak, vagy a többi, ekkor végrehajtott diplomáciai húzásnak is, mert – mint már írtam – ezekkel lehetne mit kezdeni a vásznon, hiába nem Hunyadi János, vagy Árpád vezér lenne a főszereplő.
7/10
Az elíziumi kém adatlapja a Magyar Filmes Adatbázis (Mafab) oldalán.
