Mit tennél, ha eddig jólétben élő országod elszegényedne, az édesapád Neander-völgyivé válna, és egy heted van megszerezni az ellenmérget, ehhez azonban túl kell járnod annak a furmányos diktátornak az eszén, akinek ez az egész kalamajka köszönhető? Grimstad könyve hihetetlenül szórakoztató, azonban közben okosan neveli is a célcsoport gyerekeket, hiszen játékos formában tanítja meg nekik, mennyire fontos a szabadság, mit jelent a demokrácia, és milyen galádul kihasználják a diktátorok az embereket. Letehetetlen darab, nagyon gördülékenyen ír a szerző, pörögnek az események, egyre elborultabbak lesznek a kalandok - nem semmi élmény végigolvasni, pl. hogyan vágnak át hőseink az IKEA köré vont dzsungelen -, miközben gyilkos társadalomkritikával vannak átitatva a sorok, amelyek egy felnőtt olvasónak nyilván sokkal jobban feltűnnek, mint a gyerekeknek, de azért nekik is simán átjön a mondanivaló: ne higgyünk a diktátorok szép ígéreteinek, mert miközben azt hisszük, hogy a mi jólétünket növelik, valójában saját hatalmukat hizlalják, a szabadságról csak akkor hisszük el, milyen fontos kincs, amikor már elvesztettük. Egyetlen percre sem szájbarágós a történet, a kalandon van a hangsúly, de azért a sorok között látszik, hogy a szerző felhívja a figyelmet arra, hogy a norvég társadalom elkényelmesedett a jólétben, lesz-e arra válaszuk, ha egyszer elfogy az olaj, amelyen az ország gazdasága alapul? Izgalmas és fontos kérdéseket vet fel Grimstad, miközben egy újabb teljesen elborult kalanddal ajándékoz meg bennünket. Az első rész mindent elsöprő "hűha" élménye egy picit megfakult, az újdonság varázsa elillant, de a folytatás sem gyengébb, csak más, hiszen már ismerjük a főszereplőket, kevesebb időt kell a karakterépítésre fordítani, jöhetnek az eszementnél eszementebb kalandok, amelyekből nem tud kifogyni a szerző. Soha rosszabb második részt!

Finn Fahr-t egy nyaralás során megharapja egy japán császárkobra, azonban megmenti az életét egy rendkívül szimpatikus fiatalember, aki nem szenved ambíció hiányban sem, ő akar Svédország miniszterelnöke lenni, ezért ez ügyben tanácsot kér Teddy-től, Finn apjától, a norvég miniszterelnöktől, aki korábban taxis volt. Fogalma sincs a családfőnek, hogy milyen bajba keveri a válasszal saját magát és az országát...

A Fahr család nem sokat változott, mióta nem láttuk őket. Teddy mindent megtesz, hogy valóra váltsa választási ígéretét, vagyis megadja az embereknek, amire vágynak, legyen az egy új út vagy egy olyan jégeralsó, amelyik nem szúr. Baba nagymama még mindig rendületlenül főz és egrecíroztatja a fiát, valamint a sírba viszi az orvosát, az éppen soros képzelt betegségével. Bendik csajozik, Finn és Kimmelim - aki nem tudja magáról, hogy android, és Észak-Boresia diktátora ajándékozta a norvég miniszterelnöknek, de az első könyv végére teljes jogú családtaggá vált - iskolába járnak és sülve-főve együtt lógnak barátnőjükkel, Sunnivával. Azonban a Bora Borán zajló családi nyaraláson a családfőn látszik, hogy hatalmas gond nyomja a vállát, hamarosan kiderül mi az: Norvégia olaja egyszerűen eltűnt. A következmények katasztrofálisak, az ország elszegényedik, Teddy közellenség lesz, és ennek tetejébe még különös testi változáson megy át, néhány napon belül Neander-völgyi emberré válik, egyre izmosabb és szőrösebb lesz, és nem tud beszélni. Finnre, Kimmelimre és Sunnivára vár a feladat, hogy megoldják ezeket a problémákat, és elég gyorsan rájönnek, hogy milyen veszélyes ellenféllel találták szembe magukat Svédország új miniszterelnöke személyében.

Ludvig Nilssont azért nevezték el Napkirálynak XIV. Lajos után, mert szoláriumokból gazdagodott meg, jól néz ki, kedves, megnyerő és mindent megtesz, hogy jobbá tegye az emberek életét. Túl szépen hangzik, hogy igaz legyen, ugye? Nem is az, valójában egy diktátorhoz van szerencsénk, aki nem csak a svéd népet akarja leigázni, amely miniszterelnökévé választotta, hanem a norvégokon is bosszút akar állni egy családi tragédia miatt. Teddyt megmérgezi, véglegesen Neander-völgyivé válik, ha egy héten belül nem kapja meg az ellenszert, amelyhez csak olyan bagatell hozzávalókat kell beszerezni, mint egy japán császárkobra mérge, egy kőkorszaki csontváz egyetlen darabkáját és a Napkirály vére. A gyerekek azonban nem rettennek meg, Syversen kisasszony segítségével átlopóznak Svédországba, és nekiállnak a lehetetlennek tűnő küldetés teljesítésének. A Napkirály mesterkedéseinek hála egyre vadabb kalandokba keverednek, itt bizony még az is előfordul, hogy igazi tigrissel találják szembe magukat, amikor leugranak egy teherautó platójáról az IKEA felé tartva.

Nem hétköznapian zakkant fantáziával rendelkezik a szerző, tényleg eszméletlen, hogy milyen dolgokba csöppennek a gyerekek, másodpercre nem érünk rá unatkozni, olyan gyorsan pörögnek az események. Az egyetlen problémám nekem az volt a könyvvel, hogy egy árnyalattal túl lett tolva, egy picit kevesebb kaland és több jobban megírt karakter jobb elfért volna a történetben, de ennél nagyobb bajunk ne legyen. Azon túl, hogy roppant szórakoztató alkotás, rá lehet csodálkozni arra is, hogy milyen okosan tanítja meg a gyerekeket az író a demokrácia alapelveire, minden fölösleges pátosz nélkül mutatja be, milyen fontos a hétköznapokban a szabadság, és milyen károkat tud okozni egy diktátor egy országban, hogyan manipulálja az embereket a saját érdekében. A borító simán zseniális, teljesen visszaadja a könyv hangulatát, minden elismerésem a fordítóé, Petrikovics Edité, kiváló munkát végzett. Kíváncsian várom, milyen kalandok várnak a Fahr családra a folytatásban!

9/10

A könyvet a Kolibri Kiadó jóvoltából volt lehetőségem elolvasni.