Kedves sorstársam a reggeli/délutáni dugóban, hagyd most a közlekedés tehetetlen dühét, miután megérkeztél a célállomásodhoz, lazíts, csukd be a szemed, és képzeld el, hogy 1900-ban vagy Budapesten. Autó csak mutatóban akad, sehol egyetlen busz, a villamos még újdonság számba megy, a módosabbak konflison, az arisztokraták lovon járnak, a többség viszont sétál. Nincs szmog, tülekedés, a boldog békeévek nyugalma járja át a hétköznapokat, az úriemberek a hivatalban dolgoznak, miközben az úrinők vezetik a háztartást, nevelik a gyerekeket, sportolnak, szórakoznak, és imádnak pletykálni. Wohl Ella egy közülük, 30 éves, férjes asszony, két leánygyermekkel, anyagi gondjai nincsenek, lévén, hogy az édesapja gazdag és a férje sem szegény, azonban mégsem boldog. Egyetlen orvos sem tudja megmondani, mi okozza az akkoriban hisztériának nevezett betegségét, egészen addig, amíg az élete hirtelen fel nem borul. Amint kikerül a hétköznapok taposómalmából, rájön, az a problémája, hogy unja a háztartást, orvos akar lenni, Azonban egy úrinőnek nem olyan könnyű kitörnie a saját korlátai közül azokban az időkben, de az 1900-as év sorsfordító lesz a számára. Igazi fejlődéstörténetnek lehetünk tanúi, csajosan, de nem felszínesen,  mégsem ezért veszünk bele azonnal a történetbe, hanem azért, mert igazi időutazáson vehetünk részt, rácsodálkozhatunk a kor emberének szemével olyan, számunkra már természetes dolgokra, mint a villamos, a villany, a mozgólépcső, vagy a kis földalatti, és nagyon büszkék lehetünk arra, hogy a párizsi sikló harminc évvel később épült meg, mint a budapesti. És ez még mindig semmi, ugyanis ellátogatunk a legendás párizsi világkiállításra, törnek a női szívek, zajlik az élet, szerelemek jönnek-mennek, sokféle sorsot ismerhetünk meg, miközben ott állunk a lüktető budapesti - és párizsi - társasági élet kellős közepén, és istenien érezzük magunkat ebben a bámulatos forgatagban, amely egy olyan korba visz el bennünket, amely már régen elsüllyedt a történelem viharaiban, miközben egy izgalmas történetet is figyelemmel kísérhetünk. A semmitmondó borító mögött egy érzelmes történelmi regény bújik meg, amely olyan filmszerűen mutatja be nekünk a korabeli Budapestet, hogy szomorúan hagyjuk ott, és térünk vissza a mai valóságba. Elsősorban hölgyeknek és történelemrajongóknak ajánlom ezt a remek írásművet, amely a maga egyszerűségében kiragyog a műfajból, nagyon szerethető és szívmelengető alkotás, örülök, hogy a kezembe került ez a kis szépség.

1900, Budapest. Wohl - született Loser - Ella éli a férjezett úrinők gondtalan életét, mígnem hirtelen hatalmas botrány rázza meg a családot: húga, Margit, megszökik egy szegény újságíróval Párizsba. Valakinek el kell mennie utána, hogy csendben hazahozza, ő pedig kapva kap egy barátnője ajánlatán, aki művészeti tanulmányai miatt utazik éppen a fény városába, és garde dame hiányban szenved. A két hölgy felszáll az Orient Expresszre, és a kalandok elkezdődnek...

Igazából csak bele akartam olvasni a könyvbe, de aztán már az első oldalon magával ragadott a hangulat, együltő helyemben olvastam végig az egész történetet. Hihetetlen élmény volt olvasni, ahogyan a finom hölgyek gátlások nélkül elhordják mindennek Nagy Bellát, Jókai fiatal feleségét egy női foci(!) edzésen, aki magasról tesz rájuk, mert tudja, hogy megteheti. Miközben Ellával és barátnőivel korzózunk a korabeli Budapesten, ámulunk és bámulunk, hogy milyen más volt nem is olyan régen a főváros (én ugyan tatabányai vagyok, de Budapesten jártam egyetemre és elég gyakran megfordulok ott ma is, úgyhogy nem vesztem el a helyszíneken, történelemrajongóként pedig le vagyok nyűgözve, hogy az írónő milyen alaposan utánajárt a korszaknak), szépen lassan azon kapjuk magunkat, hogy teljesen belekeveredtünk egy családi botrányba, és miközben a főszereplő a testvére problémáját szeretné megoldani, valójában saját magát találja meg ennek a különös évnek a végére. Miután jól körülnéztünk Budapesten, nem mással, mint a legendás Orient Expresszel indulunk Párizsba (nem semmi volt, ahogyan a kor luxusvonata elegánsan beérkezett a budapesti állomásra), ahol egyenesen a világkiállítás kellős közepébe csöppenünk. Voltam olyan szerencsés, hogy jártam a francia fővárosban, ezért különleges élmény volt az éppen épülő Sacre Coeur templommal találkozni, vagy az akkor még újdonságnak számító Eiffel-tornyot látni az 1900-as év emberének szemével. A világkiállítás maga volt a csoda, minden fényét és árnyát megismerhetjük, Edison mozgólépcsőjén át az élő ember-múzeumig.

Ez a könyv tévésorozatért kiált, mert nemcsak az 1900-as évet idézi meg valósághűen - teljesen olyan érzésünk van, hogy mi is ott sétálunk Ellával a budapesti forgatagban -, hanem a karakterek is jól meg lettek írva, a történet is érdekes, a párbeszédek is gördülékenyek, hibátlan darab, főként első könyvhöz képest. Racionális közgazdászként nagyon távol állnak tőlem a romantikus történelmi regények, de ebbe a századfordulós kalandba halálosan beleszerettem. Nem mindennapi élmény betekintést nyerni ebbe az izgalmas korszakba, amikor éppen épül az Országház, az úri társaság Gödöllőn nyaral, és jobb dolga nem lévén, mindenkin köszörüli a nyelvét, akin lehet, az újságok tele vannak az éppen aktuális botrányokkal, a legváratlanabb helyeken futunk össze olyan, ma már csak a történelemkönyvek lapjairól ismert alakokkal mint pl. Jókai, Rigó Jancsi, a híres prímás (és a sütemény névadója), aki egy hercegnőt vett feleségül, az első magyar orvosnő, Hugonnai Vilma, és még hosszan sorolhatnám a példákat. Elmehetünk a szereplőkkel az operába, teljesen képbe kerülünk a divattal, jókat eszünk és iszunk, miközben az események is zajlanak teljes gőzzel, másodpercre nem érünk rá unatkozni.

Mai szemmel nézve megdöbbentő, hogy miközben a kor jómódú asszonyainak látszólag szemernyi gondja sincs, valójában gyermekként élnek a saját házasságukban, hiszen nincsenek igazi jogaik, csak az apjukat cserélték le a férjükre, nem véletlen, hogy Ella is szeretne kitörni az aranyketrecből. Mivel én már ahhoz a korosztályhoz tartozom, akinek természetes, hogy elvégez egy egyetemet, döbbenten olvastam, milyen harcot kellett vívnia saját magával és a férjével a főszereplőnek azért, hogy beiratkozhasson az orvosira. Habár mindvégig lázad az ellen, hogy nem egyenjogú kapcsolatban él, mégsem válik el, és sok év múlva döbben rá, hogy mennyivel többet ér hosszú távon férje kitartó szeretete, mint az a lázas szerelem, amit a húga átélhetett a firkásszal Párizsban. Igazából sok minden nem változott, ma is szembe kell néznie minden nőnek a házassága ellaposodásával, a saját karrier nehézségeivel, csak akkor ezt még nem így hívták, és nem is nagyon foglalkoztak az unatkozó úrinők problémáival, mindent az akkoriban divatos hisztériára fogtak. Ellának összességében hatalmas szerencséje van férjével, Theo-val, aki a korhoz képest minden lehetőséget megad neki, hogy a saját útját járja, de ehhez természetesen neki is öntudatra kell ébrednie, miközben világot lát, kívülállóként figyelemmel kíséri barátnői és testvére érzelmi hullámvasútját, mi pedig istenien szórakozunk mindezen, és olvasnánk még ezt a habkönnyű, de mégis a maga műfajában fajsúlyos történetet, de sajnos olyan gyorsan leperegnek a lapok, ahogyan az 1900-as év beleveszett a történelem sodrába. Jó volt belesni a boldog békeidők cseppet sem unalmas hétköznapjaiba, kár, hogy vége, én azonnal indulnék Ellával új kalandokra...

10/10

A könyvet a szerző jóvoltából volt lehetőségem elolvasni.