A filmet a Jameson CineFesten volt lehetőségem megtekinteni
Nemes Jeles Lászlónak nem lehetett könnyű a Saul fia mindent elsöprő sikere után elkezdeni forgatni második nagyjátékfilmjét, azonban a végeredményen sem megfelelési kényszernek, sem nyomásnak nincs jele. A Napszállta egy rendhagyó történelmi alkotás, amely minden aspektusában különleges, és amely bebetonozza Nemes helyét a rendezőzsenik között. Nem hittem volna, hogy így lesz, de azon kevesek közé tartozom, akiknek nem csak várakozásait múlta felül a Napszállta, de jobban is szerették azt, mint a Saul fiát.
Nemes újabb pokoljárása 1913 nyarán, Budapesten, a béke utolsó napjai alatt játszódik. Leiter Írisz (Jakab Juli) hosszú évek után tér vissza az Osztrák-Magyar Monarchia sokszínű és nyüzsgő városába. A korán elárvult fiatal lány minden vágya, hogy néhai szülei legendás kalapszalonjában kapjon munkát. Az új tulajdonos, Brill Oszkár (Vlad Ivanov) azonban elutasítja, és mindenáron igyekszik eltávolítani a városból. Az éj leple alatt egy idegen keresi fel Íriszt, és bátyja hollétét tudakolja tőle - a lány ekkor tudja meg, hogy Leiter Kálmán néven él egy testvére, akinek eddig a létezéséről sem tudott. Írisz nyomozásba kezd, s bátyja után kutatva egyre mélyebbre húzza a város labirintusa. Írisz számára egyedül a tündöklő Leiter Kalapszalon tűnik biztos pontnak, de a ragyogás mögött a legsötétebb titok tárul fel.
Az Oscar- és Kossuth-díjas rendező ezúttal a századforduló képeslapszerű világának embertelenségét mutatja meg, felülírva mindent, amit eddig a korszakról gondoltunk. A mű - a Saul fiához hasonlóan - szubjektív szemszögből mutatott történetmesélés, amelynek nem egy kész, minden információt elénk táró cselekmény feldolgozása a célja, hanem az elgondolkodtatás. Nemes Jeles újfent különös módon nyújt zsigeri moziélményt: olyan szemszögből láttatja az eseményeket, hogy szinte belekényszeríti nézőjét az főszereplővel való azonosulásba. Minél közelebb vagyunk, a direktor annál távolabb lök, ráadásként túl sok fogodzót sem ad, így egyre frusztáltabbá válunk, miközben a kérdéseink száma egyre csak halmozódik.
Alapkonfliktusát és fő kérdését tekintve a Napszállta a Saul fia előzményének tekinthető. Mi okozhatta a civilizáció pusztulását, hanyatlását? Hogyan jutott a képeslapszerű békeidőtől Európa a holokausztig? A feltett kérdésekre nem kapunk egyértelmű választ, a rendező provokál, feszültté teszi nézőjét, miközben felhívja a figyelmet arra, hogy a kor embere nem mindig képes a körülötte zajló rothadást észlelni. Leiter Írisz nyomozása és a körülötte felépülő káosz nem a cselekmény szempontjából jelentős, hanem azért, amit szimbolizál: az önmagát bomlasztó társadalmat, a látszólag békés emberekben forrongó indulatokat és a közelgő I. világháborút. Nemes Jeles László minden öncélúságot mellőz, csupán tartja annyira intelligensnek publikumát, hogy rábízza a film interpretálást, a megválaszolatlan kérdések megválaszolását.
A Saul fiával szinte azonos eszköztárral dolgozott ezúttal is a stáb: a kompozíciók, a főhősre tapadó, szubjektív nézőpontot biztosító kameramozgás, a környezetet elmosódottan bemutató látvány, a különböző hangok és az apokaliptikus, vészjosló hangulat mind ismerősek lehetnek. Az említett stílusjegyek mára nemcsak filmművészeti hivatkozási alappá, hanem Nemes védjegyeivé is váltak: pár képkocka alapján könnyedén felismehető kezének nyoma az adott produkción. Ez azonban korántsem hat erőltetetten vagy önismétlően, sokkal inkább utal a maximalizmusra és az egyediségre, a rendező abbéli törekvésére, hogy elkülönüljön a tucattól.
A Napszállta nemcsak tartalmában, technikailag is kifogástalan: nincsenek fölöslegesen kitartott képek, szükségtelen nagytotálok; Rajk László díszletei, az épülő Budapest jelenléte végig nagyon erős, miközben - gyakran elmosódva - szolídan a háttérbe olvad. A mű úgy hat grandiózusnak, hogy egy pecig sem hivalkodó: az épülő metropolisz, a hatalmas statésztéria nyüzsgése akkor is látszódik, amikor végig Íriszen van a kamera fókusza. A rendező és az operatőr egyik barvúrja a csodásan megkoreografált, bonyolult hosszúbeállítások kifogástalan abszolválása. A művet célzott figyelemirányítás jellemzi, a különböző hangok, mint a város zöreje, a beszélgetésfoszlányok, a suttogások, illetve a különböző zajok nemcsak atmoszférateremtőek, a cselekmény előrehaladtával a káoszt is kitűnően érzékeltetik. A színek fontos szerepet játszanak: a 35 mm-es film kopottságának szépségére és álomszerűségére erősítenek rá a sárgás, meleg tónusú színek; a napsütésen átszűrődő poros fény mind egy szépiaszerű, régies képi világot teremt, amelynek köszönhetően a film szinte életre kel a vásznon. A belső jelenetek sötétebb tónusai és a kinti világ szépsége előrevetítik a hanyatló aranykor bukását, azt a belső bomlást, ami a "civilizáció csúcsában", a Leiter kalapszalonban koncentrálódik. Jakab Juli jelmezeinek színei is ezt a kettőséget szimbolizálják, miközben az íriszt/nőszirmot is megidézik.
A filmhez tökéletesen illik a minimalista, roppant visszafogott színészi játék. A jelmezek és a mértékletesség teszik hitelessé a karaktereket, amelyhez szervesen kapcsolódik a remek casting is. Habár még a kisebb szerepekben feltűnő művészek is remekelnek, Jakab Juli titkzatossága és karizmája miatt kiemelkedik, esszenciális eleme lett a Napszálltának. Rendkívül mérsékelt, de tökéletes mimikai játékának köszönhetően Írisz tekintete hamarabb közvetíti a filmben éppen uralkodó hangulatot, mint ahogy azt a körülményekből felfedeznénk.
A Napszállta tehát rendkívül komplex, rétegzett film, amelyet minél többször nézünk meg, annál több rétegét és titkát fedi fel előttünk. Csak szuperlativuszokban tudok beszélni róla, hiszen a gyakran csupán háttérzajként szolgáló popcornmozik aranykorában maradandó, igazi moziélménnyel ajándékozza meg nézőjét. A felmerülő kérdések mennyisége ne riasszon el senkit, Írisz kiszámíthatatlansága sok izgalmat tartogat, a titokspirál pedig egyre több figyelmet igényel a káosz fokozódása mellett. Nemes Jeles Lászlónak nemcsak tisztelettel, de köszönettel is adózhatunk, hiszen az előtte álló rengeteg lehetőség ellenére Európát, ráadásul Magyarországot ajándékozta meg újabb mesterművével.
A Napszállta teljes adatlapja a Magyar Filmadatbázis (MAFAB) oldalán
Képek: Laokoon Filmgroup
