Nagyon jót tesz Fábián Janka összetartozó romantikus lektűrjeinek az egybeszerkesztett (újra)kiadás, nemcsak külső megjelenésben, dizájnban, hanem a tartalmi részek egybekapcsolása és folytonossága miatt is. Azon túl, hogy jól esik kézbe venni egy-egy ilyen kötetet, jót tesz a lezárt sorozatoknak, a tulajdonképpeni életműnek is ez a fajta szerkesztési mód.

A szerző mondatai azonnal beszívják az olvasót az első oldalakon megjelentett szituációba. Modern kori művelője ő a részletes, történelmi kontextusba helyezett nagy családregényeknek. Az aprólékosság és az alaposság elválaszthatatlan fogalmak műveinél. Minden központi szereplőjének kidolgozott múltat generál, afféle mindent tudó mesélőként részletgazdagon beavat az emlékekbe. Életeket élünk végig a mindvégig jelen lévő narráció mellett, kidolgozott előzményekbe pillanthatunk bele, amelyek kronológiai sorrendben követik egymást, minek következtében a hosszú, oldalszázakon át tartó szöveg is követhető lesz, sőt, visszakereshető. Egészen különleges, pláne egy női szerző esetében az, hogy az ábrázolásmód miatt ugyanolyan könnyen jelenik meg képzeletünkben Sztálingrád ostroma, mint egy romantikus párizsi kiruccanás. Nincsenek jelentősen erősebb vagy gyengébb jelenetek, mindvégig közel azonos színvonalon hömpölyögnek az események, talán csak az érzelmi ív időszakos emelkedése-süllyedése tud annyi pluszt hozzáadni a szöveghez, hogy egyes részletekre később is élesebben emlékezhessünk. Ez a „fábiánjankai” stílus, amivel nem lehet mellé lőni.

Emmához hasonlóan Rose alakja is kivetülése egy zilált, zaklatott kornak, és ezeken a nőalakokon keresztül elérhető közelségbe, átérezhetővé, gyakorlatilag átélhetővé válnak a 20. század fontos és jövőt formáló évtizedei, csúcspontjai. A Német lány és A francia nő címekkel ellátott részek központi mondanivalója az identitás keresése. Rose származása szerint francia, de a franciáknak mégis túl német, ugyanakkor magyar nevelőapja okán mégsem valódi német, sokkal inkább kitelepített svábok neveltje. Elszenvedője a történelem pálfordulásainak, mint egyfajta hontalan lélek, akit ide-oda vet a sors, és aki dicséretes állhatatossággal tűri az idők szeszélyét. Példa értékű karakterén keresztül sokat tanulhatunk alkalmazkodásról, türelemről, kultúrák közötti átjárhatóságról vagy épp az akadályok leküzdéséről. A történelmi és szerelmi jelenetekbe épített erkölcsi mondanivaló adja meg a fűszert, amitől ennyire népszerűek és annak ellenére könnyebben fogyaszthatóak lettek a szerző regényei, hogy egyes fejezetek kimondottan megrendítőek, mélyebb érzelmi intuíciót kívánnak meg az olvasótól. A közérthetőség, a női főhősökbe ágyazott titkos, belső vágyak teszik az elsősorban női célközönség számára befogadhatóvá Rose történetét, ez pedig egyenes út a népszerűséghez, és további kiváló regényekhez. Amíg képesek vagyunk azonosulni a szereplőkkel, és átérezni vívódásaikat, pláne a hazai környezetben játszódó életemlékeket, Fábián Janka garantáltan számíthat rajongókra. De minimum egyet most már végképp megszerzett magának.

10/10

(Nagyon szubjektíven, és lelkesen ajánlva az érzelmi utazásra vágyó nőtársaimnak.)

A kötetet a Libri Kiadó jóvoltából olvashattam el.