Amikor tinikoromban sokadszorra olvastam újra Kertész Erzsébettől a kedvenc könyvemet, a Vilma doktorasszonyt (de a Teleki Blanka vagy a Csipkebolt Brüsszelben is emlékezetes darab volt, akárcsak a Szonya professzor), fogalmam sem volt arról, hogy éppen példaképet keresek és találok magamnak. Nem ezért mentem később főiskolára majd egyetemre, szereztem három nyelvvizsgát és vezettem nagyprojekteket (hogy aztán annak rendje és módja szerint jól kiégjek, de ez már egy teljesen más történet), de az biztos, hogy nagyon inspiráló volt abban az életkorban ezeket a történeteket olvasni, hiszen abban erősítettek meg, hogy nőként igenis el tudod érni azokat a célokat, amelyeket megálmodtál magadnak, ha van elég kitartásod és szorgalmad. Értékzavaros világunkban nagyon fontosnak tartom, hogy a lányok (és persze a fiúk is) figyelmét minél fiatalabb korban ráirányítsuk arra, hogy ne vakítsa el őket a talmi csillogás, ne a könnyű sikert keressék, hanem értelmes célokat tűzzenek ki maguk elé, értékes emberek legyenek, ehhez pedig a celebek helyett olyan emberekről kell nekik mesélni a saját szintjükön, akiknek érdemes követni a példáját. Erre a célra tökéletes választás ez a könyv, amelyben 50 magyar nő életútját követhetjük végig István király édesanyjától, Sarolttól kezdve az 1986-ban született Wynne-Hughes Veronikáig, aki fiatal kora ellenére már végighajóstoppolta a világot, és ő volt az első magyar, aki gyalogosan, sítalpakon vágott át az Északnyugati-átjáró jegén. Mostanában minden a girlpower-ről szól, annak minden vadhajtásával egyetemben, ezért nagyon érdekes volt végigkövetni a könyvben, hogyan vívták ki a nők az elmúlt évszázadokban a jogot arra, hogy úgy éljék az életüket, ahogyan akarják, ne kössék őket olyan társadalmi bilincsek, amelyeket a macsó társadalom rakott rájuk. Meglepú volt szembesülni azzal, hogy milyen gyorsan hozzák be a nők a sok évszázados lemaradásukat, hiszen nem is olyan régen még a főúri lányoknál sem tartották fontosnak a komolyabb iskolázottságot, miközben az én generációmnak már természetes, hogy egyetemre jár, nyelveket tanul. A jó értelemben vett feminizmusra tanítja szerintem ez a könyv az iskolás lányokat, vagyis arra, hogy ne akarjuk izomból lenyomni a férfiakat (akiknek legalább olyan nehéz megtalálni a helyüket a mai okos öntudatos lányok mellett, arról nem is beszélve, milyen sok türelemre és kommunikációra van szükség ahhoz, hogy kialakításra kerüljön egy olyan harmonikus kapcsolat, amelyben mindkét fél jól érzi magát), hanem saját fejlődésünkön kell munkálkodnunk, ki kell hoznunk magunkból a legjobbat, ne léhaságokra fecséreljük az életünket, hanem értelmes célokért küzdjünk. A fiúknak is kellene egy ilyen könyv szerintem, mert sokat tanulhatnánk belőle.

Nemrégiben nagy sikert aratott egy könyv, Francesca Cavallo-Elena Favilli: Esti mesék lázadó lányoknak - 100 különleges nő története című,  nyilván ennek mintájára készült ez a válogatás, de ez semmit sem von le a szerkesztők munkájából, hiszen nagyon nem lehetett könnyű kiválogatni a régmúlt évszázadoktól napjainkig áttekintést adni olyan magyar nőkről, akik példaértékű életet éltek. Mindenkire négy oldal jut, amelyből az érdemi rész két oldal, amelyben mégis sikerült átadni a legfontosabbakat az illető életéről és több helyen még praktikus tanácsokat is kapnak az ifjú olvasók, hogyan fordíthatják le az ő kis életükre amit tőlük tanulhatnak. Abszolút kedvencem ilyen szempontból, hogy  az Ürge-Vorsatz Diána klímakutatóról szóló összefoglaló végén elolvashatjuk, hogy  mit tehetünk a magunk szintjén a klímaváltozás megállításáért.

Fantasztikusan jó a grafika, minden hölgyhöz megtalálták a hozzá illő hangulatot, csajosan, mégsem hatásvadász módon hívják fel a figyelmet az illetőre (ami lássuk be, fontos a mai ifjúságnál, akik az okoskütyük korában nagyon vizuális típusok). Fejenként két oldalba nyilván csak a legfontosabb információk férnek bele, de nem is az a cél, hogy lexikonszerűen kerüljenek felsorolásra az életrajzi adatok, hanem az, hogy bemutatásra kerüljön, mi volt a momentum, ami miatt bekerültek ebbe a könyvbe. Történelemrajongóként egyetlen személy beválogatásával nem tudok teljes szívvel egyetérteni, mégpedig Aragónai Beatrix-szal, mert rendben van, hogy ő virágoztatta fel Mátyás király udvarát kulturális szempontból, de azért anyósához, Szilágyi Erzsébethez képest (aki szerencsére szintén szerepel a könyvben) nem volt egy komoly kaliber. De ennél több hibát nem tudok felróni ennek a meglepően sokszínű könyvnek, amelyben békésen megfér egymás mellett Árpádházi Szent Erzsébet és Lubics Szilvia, az ultrafutó fogorvos, aki egyébként többgyermekes anyuka.

A történelemből ismert nagyasszonyok (Zrínyi Ilona, Kanizsai Dorottya) után sorra kerülnek olyan kevéssé ismert személyiségek is, mint pl. Czinka Panna, az első női cigányprímás, Molnár Borbála, az első költőnő, aki meg tudott élni a művészetéből, ami saját korában nem kis teljesítmény volt, ahogyan az sem, hogy el mert válni a férjétől, akivel nem éltek jó házasságban. Brunszvik Teréz, az első óvoda megalapítója, Déryné, akit szerintem nem kell bemutatni senkinek, annál jobban Jósika Júliát, akinek az 1848-49-es szabadságharc után Brüsszelbe kellett emigrálnia, ítt lett az első női tudósító (róla szól Kertész Erzsébet Csipkebolt Brüsszelben című könyve). A hölgyek többségét ismertem, de azt például nem tudtam, hogy az első női mérnök Pécsi Eszter volt, ahogyan sajnos Banga Ilonáról sem hallottam még, aki Szent-Györgyi Albert mellett dolgozott biokémikus kutatóként, és talán neki is járt volna a Nobel-díj, vagyis én is tudtam tanulni ebből a könyvből. Nagy örömmel láttam, hogy Váradi Katalin is bekerült a könyvbe, az első női karmester, akit többször is láthattam vezényelni. Napjaink hétköznapi hősei közül számomra újdonság volt Orsós Zsuzsanna is, akinek szülei még írástudatlanok voltak, ő viszont  biológus diplomát szerzett és rákkutatóként dolgozik, vagy Makai Erika, az első szumóbajnoknő.

Nagyon inspiráló kötet, amely könnyed stílusban ugyan, de egyáltalán nem felszínesen hívja fel a célcsoport figyelmét a példamutató hölgyekre, az ő korosztályuknak megfelelő eszközökkel. Ismeretterjesztés ez a jobbik fajtából, mert véleményem szerint inkább Steinschneider Lilly-ről olvasson egy fiatal lány, mint az éppen aktuális sztárokról. Tőle ugyanis megtanulhatja, hogy az álmok azért vannak, hogy megvalósítsák őket, tűzön-vízen át végig kell vinni, amiben hiszünk, és még egy átlagember is képes emberfeletti teljesítményre, ha megtalálja azt, amiben a legjobb, legyen az sport, tudomány, művészet, akármi. Könnyen átláható, gyorsan elolvasható kötetről van szó, amelyből nemcsak az tinik szerezhetnek építő jellegű ismereteket, hanem a felnőttek is.

9/10

A könyvet a Kolibri Kiadó jóvoltából volt lehetőségem elolvasni.