Szuperix gallix humorix. Ezek a beste gallok simán le tudják dumálni az amcsikat, ha képregényfilmről van szó, és a látványt illetően sem kell szégyenkezniük. Konstans nevetőgörcs vár a nézőre, poénözön a köbön, amely egyben ragyogóan bizonyítja, hogy a magyar szinkron mire képes, ha nagyon összekapja magát. Fogalmam sincs, mennyit tett hozzá az eredetihez Speier Dávid fordítása, de simán zseniális, ahogyan a szereplők rímekben beszélnek Galkó Balázs, Helyey László, Kerekes József, Tahi-Tóth László, Kováts Adél és még sokan mások hangján. Hullámzóan alakult az Asterix és Obelix képregények megfilmesítése, az első rész kedvesen középszerű lett, hogy aztán a jelenleg tárgyalt második rész mindent vigyen, majd jöjjön egy harmadik, olimpiai rész immár Christian Clavier nélkül, de óriási sztárparádéval, ott volt Michael Schumacher, Alain Delon, Zinedine Zidane és még jó páran, ezen még mindig jókat lehetett nevetni, de már nem érte el az előző rész színvonalát, a negyedik felvonást pedig fedje a jótékony feledés homálya. Sajnos még nem volt szerencsém a kultikus francia képregénysorozathoz, ezért nem tudom megmondani, mennyire voltak hozzájuk hűek az alkotók, de az biztos, hogy az a bizonyos francia sikk és sárm ebből a részből egyáltalán nem hiányzott, megkapta a magáét többek között a Star Wars - saga, és a kung-fu filmek is, nem is akárhogyan. És akkor még egyetlen szót sem ejtettem az I feel good ritmusára egyiptomi stílusban előadott palotaépítésről, olyan bulihangulata van ennek az alkotásnak, mint annak a rendje. Mindehhez hozzájön még Monica Bellucci és az ő nem túl sokat takaró, ám annál extrémebb kosztümjei, Depardieu és Clavier utánozhatatlan kettőse, Töpszlix, a kalózok és természetesen Csudaturmix. Látványos marhaság, amelyen még ennyi év után is jókat lehet vidulni.

Kleopátra (Monica Bellucci) fogadást köt Cézárral (Alain Chabat), hogy három hónapon belül különb palotát emeltet a számára, mint amire a rómaiak képesek. A feladattal megbízza Skiccpauszt (Jamel Debbouze), aki hamarosan rájön, hogy nem fogja tudni tartani a szoros határidőt, hacsak nem találja meg a gallokat, és nem kér tőlük segítséget. Így történik, hogy Asterix (Christian Clavier), Obelix (Gérard Depardieu), Csodaturmix (Claude Rich) Töpszlix kíséretében Egyiptomba megy palotát építeni és természetesen itt is szembekerülnek a rómaiakkal, akik mindent megtesznek, hogy megakadályozzák őket céljuk elérésében.

Az első Asterix képregény 1959-ben jelent meg, a sorozat írója René Goscinny, rajzolója pedig Alberto Uderzo volt, majd Goscinny 1977-ben bekövetkezett halála után Uderzo írta tovább a történeteket, amelyeket i.e. 50 körül játszódnak és egy kis gall falu lakóiról szól, akik bátran szembeszállnak a rómaiakkal. Nemcsak filmek, hanem rajzfilmek is készültek az ókori kalandokról, magyar nyelven is több, mint 20 Asterix képregény jelent meg eddig. Ahogyan már korábban is említettem, nekem sajnos kimaradtak a képregények, először a filmvásznon találkoztam Asterix-szel és Obelix-szel, és azonnal a szívembe zártam a gallokat, annyira jók voltak a karakterek, és olyan jól eltalálták a főszereplőket. Aztán a második részen dőltem a nevetéstől a moziban, a harmadikat is szerettem, a negyediket viszont már bölcsen nem néztem meg, mert úgy gondoltam, jobb, ha csak a szépre emlékszem a sorozatból.

Christian Clavier és Gerard Dépardieu nagyon jó választás volt a két főszerepre, kiválóan kiegészítették egymást, Monica Bellucci kellően szép volt, Jamel Debbouze kellően vicces, a Cézárt játszó Alain Chabat nem sok vizet zavart, de legalább volt ideje megrendezni ezt a remek kis vígjátékot. A dramaturgia és a karakterek fejlődése finoman szólva is háttérbe szorult a poéncunami mellett (nagyon kell figyelni, különben lemaradunk egy aranyköpésről, amelyek közül egyszerűen nem lehet kedvencet választani), de én nem tudok haragudni ezért az alkotókra, mert olyan édesen lökött ez a hamisítatlan francia vígjáték, hogy képtelenség nem szeretni.

Miközben Obelix átrendezi a szfinx arcberendezését, Asterix beleszeret egy egyiptomi udvarhölgybe, és természetesen a kalózok sem maradhattak ki a buliból, amely csak a végére laposodott el egy picit, de még a stáblista alatt is volt néhány jelenet, amelyet kár lenne kihagyni. A franciák a rájuk jellemző könnyedséggel írták bele Darth Vadert az ókori Egyiptomban játszódó történetbe, ahogyan olyan egysorokat is, mint pl. "nem látod a hieroglifától az erdőt". A szereplők nevével való poénkodás leírhatatlan, az én kedvencem Eszemínusz volt, aki tényleg nem volt egy nagy koponya, viszont legalább okosan lelépett, amikor Kleopátra szó szerint leüvöltötte Cézár fejét, hogy ne rombolja le a palotát, ami egyébként neki épül.

A gallok egyáltalán nem vették magukat komolyan - azt mondjuk inkább nem akarnám tudni, mennyi pénzt tapsoltak el Kleopátra kosztümjeire és a trükkökre - , az eredmény pedig egy könnyeden szórakoztató képregényfilm lett, felejthetetlen szájkaratéval és emlékezetes poénok tömegével, na és persze Monica Bellucci bájaival, amelyek gondolom olyannyira lekötötték az urak figyelmét, hogy nem is tűnt fel, valójában milyen kevés jelenetben szerepelt a színésznő. Cézár is csak mutatóban tűnt fel, de annyira nem volt feltűnő a hiányuk, mivel a gallok, a rómaiak és az egyiptomiak jól elvoltak nélkülük is ebben a vicces vígjátékban. Asterixék jöttek, láttuk őket és győztek, nem lehet mellélőni velük, ha fel szeretnénk dobni egy borongós nyári délutánt.

8/10

Az Asterix és Obelix: Kleopátra küldetés teljes adatlapja a Magyar Filmes Adatbázis (Mafab) oldalán.