A dinóláz ismét az egekbe szökött a mostanában moziba került Jurassic World: Bukott birodalomnak köszönhetően, én viszont kihagytam a filmet és inkább annak örültem, hogy újra itt van Rilex a T-rex, Barmol, az immár aranyfogakkal élő raptor és persze Kunyi, a hencegő és a mindig a bajt kereső keselyű, vagyis a Zabaszauruszok nem éppen harapós, de annál szerethetőbb csapata. M. Kácsor Zoltán sorozatának első része nagy kedvencem lett, ezért kíváncsian vártam, milyen kalandokba keverednek az ősvilági barátok, akiktől várható volt, hogy nem sokáig maradnak Dínomdánomban, vagyis a dinók Eldorádójában, ahol békében és bőségben (valamint hatalmas unalomban) élhettek volna, amíg ki nem halnak. Ámde a legszebb hely a világon mégiscsak az otthon, ezért nem volt kérdés, hogy Rilex meg fogja találni a módját, hogy barátaival együtt otthagyja a dinóparadicsomot, és hazainduljon. Afelől sem volt kétségem, hogy a csapat szokás szerint izgalmas kalandokba keveredik, ami meg is történt, ezúttal a sárkányokkal tolták a bulit. M. Kácsor Zoltán könyve habkönnyű, mégis tartalmas mese, tele humorral és csavaros fordulatokkal, szórakoztatva tanítja az ifjúsági célcsoportot arra, hogy a barátság mennyire fontos, és arra is, hogy ne tespedjünk bele a jólétbe, fontos, hogy érdeklődjünk a világ dolgai iránt és maradjunk aktívak, különben lemaradunk életünk kalandjáról. A nagyon jól megírt meséhez tökéletesen illenek Kecskés Judit fantasztikus rajzai, amelyek éppen olyan színesek és fantáziadúsak, mint a szerző szövege. Ugyanolyan jó kis ősvilági kaland lett ez a rész is, mint az előző, a karakterek és a történet szépen fejlődik, és a jó hír az, hogy egyáltalán nincs még vége a sztorinak, hiszen a baráti társaság egy darabig még biztosan nem fog hazaérni a Dínódombokhoz, mert sürgősebb dolguk akadt. Tündéri kis mese, amelyen nem csak a gyerekek, hanem a szülők (és a hozzám hasonló örök gyerekek) is istenien tudnak szórakozni.

Rilex, a vega T-rex Dínomdánom megbecsült fogorvasként nem érzi jól magát a bőrében, minél előbb el haza akar menni. Azonban barátai nagyon is jól beilleszkedtek új lakóhelyükön, Barmol aranyfogainak köszönhetően udvari énekesként tölti a napjait, Kunyi pedig természetesen semmittevéssel. Rilex ezért cselhez folyamodik: ír egy hamis levelet, amelyben Leiszút Feliszút, a sárkány meghívja magához Kunyit azért, hogy nekiadjon egy kincses térképet. Azonban nem sokkal a keselyű úttnak indulása után megérkezik a tűzokádó teremtmény igazi levele, amelyben valóban meghívja magához Kunyit. A T-rex és a raptor azonnal barátjuk segítségére siet, mert tudják, hogy a korábban ellopott 20 arany miatt jó nagy bajban van...

Olyan sebesen repültek a lapok, hogy a végén szomorúan néztem a bezárt könyvet: tényleg itt a vége, és most kaparhatom a falat, amíg megtudom, hová vezet a barátok következő kalandja (mert természetesen nem hazafelé, hanem pont az ellenkező irányba indulnak a történet végén), olvastam volna még.  Ebben a sztoriban nemcsak a dinók nem túlságosan vérmesek, még Leiszút Feliszút is egy vega, békés sárkány, és olyan vajszíve van, hogy megbocsátja Kunyinak a lopást. Azonban ettől még jó nagyba került a sárkánytörvény miatt, ami kimondja, hogy ha egy sárkánytól 19 aranynál többet lopnak el, akkor száműzetésre ítéltetik, amíg be nem bizonyítja, hogy méltó a sárkány névre. Amit úgy tehet meg, hogy végre kell hajtania egy lehetetlen feladatot, amit jelen helyzetben természetesen főhőseink magukra vállalnak, így a békés otthon helyett újabb kalandok várnak rájuk, de sajnos már csak a következő kötetben.

Találkoztatok már kincstárnok sárkánnyal? Igen, pontosan olyan, mint egy szürke könyvelő, csak ő kék, rövidlátó és hatalmas. A frászt hozza Rilexékre és Dínomdánom lakóira, hogy aztán barátaink az ő segítségével jussanak el Leiszút Feliszúthoz, aki bár erősen megdühödött Kunyi mohósága miatt, mi meg jól megijedtünk, hogy őkeselyűsége egy sárkánygyomorban fejezi be földi pályafutását, de hát ez egy mese, vagyis jön a  kedvező fordulat, hogy aztán még bonyolultabb helyzetbe keveredjenek kedvenc dinóink (+Kunyi, aki ugye keselyű). Káró, a komisz varjú is tovább keveri a kulimászt, hogy aztán ő döbbenjen meg a legjobban azon, hogy mekkorát változik az iránta érzett általános utálat. Mert ez még mindig egy mese, ahol minden jóra fordul, a lényeg a barátság, a szeretet és a közös kalandok.

M. Kácsor Zoltán olyan ízzel és zamattal kanyarítja a szavakat, és annyi bájjal szövögeti a történet fonalát, hogy 42 évem ellenére teljesen belefeledkeztem a dinók és a sárkányok sztorijába, rekordidő alatt elolvastam ezt a gyönyörű kivitelű és  igényes beltartalmú mesekönyvet. Főhőseink ugyan felszedtek néhány kilót, mióta nem láttuk őket (hát igen, a jólét az már csak ilyen külsérelmi nyomokkal jár), és egy kicsit nehezen veszik rá magukat az újabb kalandokra, de aztán persze győz a barátság, mi pedig sárkányháton indulhatunk velük Gyíktaréjra, ahol a válsághelyzet egyre jobban fokozódik. De minden jó, ha vége jó, ismét jól szórakoztunk, izgultunk főhőseinkért, akik továbbra sem vetik meg a gasztronómia örömeit, és minden nyafogásuk ellenére azonnal rohannak, ha segíteni kell annak, aki fontos nekik. Nem túlságosan bonyolult, mégis szívet melengető mese, amely kifejeztetten humoros módon jutattja el a gyermeki buksikba az üzenetet a barátság fontosságáról. Egyszerű, de nagyszerű történet, amelyet végtelen fantázia és míves szóviccek sora hat át, hogy egy rövid időre kiragadjon kicsit és nagyot a hétköznapok szürkeségéből.

10/10

A könyvet a Kolibri Kiadó jóvoltából volt lehetőségem elolvasni.