Hihetetlen, de már 21 éve tudjuk, mit jelent, hogy a Galaxis az Orion övön van. Meg azt is, hogy egy Zajos Tücsök nevű fegyver is elég nagyot tud szólni, akárcsak egy jól összerakott, szórakoztató blockbuster. Ez a film tette sztárrá Will Smith-t (pedig el sem akarta vállalni a szerepet, a felesége beszélte rá), óriási sikere volt ennek a laza akció-vígjátéknak, amely sok évvel a képregényfilmek aranykora előtt ejtett ámulatba bennünket CGI terén (részemről abszolút kedvenc az emberi fejben lakozó herceg, de a piti orgazda fejetlensége sem utolsó látvány), és egyáltalán nem mellesleg még mindig dőlünk a nevetéstől a poénokon, vagyis ez a film úgy jó még mindig, ahogy van. Hollywood ötlettelensége vezetett oda, hogy bejelentették, lesz negyedik rész is, amelyben többek között benne lesz Liam Neeson is. Kérdem én, minek? Az első felvonás zseniális volt, a második is jól sikerült, a harmadikra viszont annyira elfáradt a franchise, hogy nem is volt kedvem végignézni. Ne legyen igazam, és dobjanak össze egy felejthetetlen negyedik részt, de nagyobb a valószínűsége, hogy egy sztárokkal telezsúfolt kasszabukás lesz a dologból. Szomorú, hogy ide jutottunk, hiszen a bemutató idején pont az egyediségével hódított ez a jó kis buddy-cup film, a mai napig idézzük a poénjait, nem merült feledésbe, pedig „csak” egy jó forgatókönyv, egy jó casting és némi trükkmesterség kellett hozzá. Megunhatatlan!

A rendőrök elfognak néhány rossz helyen tartózkodó egyént az éjszaka és a sivatag kellős közepén, aztán egyszer csak megjelenik egy autó két fekete ruhás taggal, akik közlik, hogy ez innentől kezdve az ő hatáskörük. A többire sajnos nem emlékeznek, mert egy piros fény villant, és újraírták az emlékeiket. K - nak (Tommy Lee Jones) új partnert kell találnia, így kerül J (Will Smith) a társasághoz, és mindjárt bele is csöppen egy olyan eseménybe, ami a Föld létét veszélyezteti…

Tommy Lee Jones és Will Smith párosa remekül működött a filmvásznon, a morózus, sokat látott, nem kicsit kiégett,  földönkívüliekkel foglalkozó zsaru és a fiatal, szemtelen és laza fiú kettőse remek poénok sorát kapta a forgatókönyvíróktól. Ennek eredményeként mindvégig pörgős maradt a cselekmény,  rendesen szövegeltek a főszereplők, és közben még a Földet is megmentettük, hát kell ennél több egy tökéletes kikapcsolódáshoz? Érdekesség, hogy egy nem éppen zseniális képregény szolgáltatta a film alapját, amelyet jól felturbóztak, vagyis ez is egy képregényfilm, de ezt akkoriban nem hangsúlyozták ki annyira, mint mostanában, de nem is baj, mert így nem egy lett a sok közül, hanem „a” Men in Black.

Barry Sonnenfeld rendező igazából csak annyit tett, hogy csavart egyet a klasszikus zsaruspárosos filmeken, adott hozzá egy csipetnyi földönkívüli ízt, nem kevés coolságot (az a napszemüveg!), egy neutronizálót (csecsemőknek: ez az a kütyü, amivel törlik a szemtanúk memóriáját), látványos akciók sorát, poénhegyeket és már készen is volt a sikerrecept. Egyszerűnek tűnik ugye? Pedig sajnos csak ritkán jön össze ilyen vegytisztán, mint ebben a filmben, amelynek a trükkjei mára már egy kicsit megkoptak, de a duma és a főszereplők még mindig übermenők. Néhány poént szerintem az én kora negyvenes korosztályom után születettek nem értenek, pl, miért idegen Dennis Rodman, aki azoknak az éveknek a kosarassztárja volt, és elég extrém külsővel rendelkezett, de ennél nagyobb bajunk ne legyen.

K szerepét eredetileg Clint Eastwoodnak ajánlották fel, ő azonban nem élt a lehetőséggel, így került a képbe Tommy Lee Jones, aki brillírozott a szerepben. Will Smith-nek pedig nem kellett túlságosan megerőltetnie magát, hiszen egy ugyanolyan laza csávót játszott el a filmben, amilyen akkoriban ő maga is volt. Linda Fiorentino mára kikopott a filmiparból, akkoriban azonban elég sokszor láthattuk a moziban, ezzel az alakításával nem rengette meg a filmvilágot, azonban tisztességesen hozta a szép diodíszletet, de hát akkoriban még nem dübörgött ennyire a girlpower, a fiúké volt a főszerep. Vincent D’Onforio remek színész, aki valamiért soha nem jutott az A-lista közelébe, pedig megérdemelte volna, ebben a látványfilmben is teljes jellemábrázolást tudott bemutatni, ami egy gonosz földönkívüli lény esetében nem kis teljesítmény. Rip Torn Z-ként felejthetetlen, Tony Shalhoub rövidke epizódszerepében szintén.

Nyilván ennek a filmnek is megvannak a maga hibái (alárendelték a poénoknak a dramaturgiát, a karakterek csak vázlatosak és kicsit felületesek stb.), de mindezzel együtt a saját műfajában egy emlékezetes darab. A mai CGI-cunamiban végre kezdenek rájönni a stúdiók, hogy a látvány önmagában kevés, oda kell figyelni a forgatókönyvre és a karakterekre, az utóbbi idők tendenciája már erre mutat, ezért sanszos, hogy a mai termésből is lesz olyan blockbuster, amelyet 20 év után is annyi szeretettel emlegetünk majd, mint a sötét zsarukat.

8/10

A Men in Black- Sötét zsaruk teljes adatlapja a Magyar Filmes Adatbázis (Mafab) oldalán.