Azt már nagyon régen tudjuk, hogyan haltak meg, ideje volt rátérni arra, hogyan éltek. A Krytpon lakóiról van szó természetesen, akikről tudjuk, hogy a bolygójukkal együtt elpusztultak, amikor Supermant édesapja, Jor-El az utolsó pillanatban a Földre menekítette. A klasszikus első mozifilmben megismerhettük a sorsukat, a másodikban pedig kedvenc kryptonink összemérhette erejét Zod tábornokkal (és két társával). Az Acélemberről már mindent tudunk a különböző sorozatoknak és filmeknek köszönhetően, azonban vélhetően nem csak az én fantáziámat izgatta, vajon milyen lehetett az élet a Kryptonon, mert most megkaptuk tokkal-vonóval a Superman-ek világát. Nos, hangyányit csalódott vagyok, mert saját bolygójukon a lakók nem rendelkeznek szuperképességekkel, és sajnos egyáltalán nem idilli társadalomban élnek, és nem is jobbak az embereknél. Azonban megvan benne az a jó kis darkos hangvétel, amelyet annyira nem tudnak összehozni a Warnernél, a látvány is remek, a karakterekre is figyeltek, a rajongók is boldog mosollyal arcukon figyelhetik a cool fordulatokat (mindjárt az első részben összehozták Superman nagyapját Zod tábornok nagyanyjával, nem kispályáztak az írók, tényleg). Időnként még csikorognak a történet kerekei, a karaktereknek még nem volt túl sok idejük kibontakozni, de határozottan ígéretes az első két rész, ez a sorozat még jó is lehet.

Seg-El (Cameron Cuffe) nagyapja a Krypton legnagyobb tudósa volt, azonban halálra ítélték, amikor nem volt hajlandó elhallgatni az igazságot, miszerint nincsenek egyedül a bolygó lakói az univerzumban, a családját pedig megfosztották minden privilégiumától. Így a kisfiúnak hamar meg kellett tanulnia a túlélést a nyomornegyedben, a szülei azonban nem engedték, hogy elkallódjon. Aztán a dolgok hirtelen a fejük tetejére állnak, Seg megtudja, hogy ki volt a nagyapja valójában, és megjelenik egy titokzatos alak a jövőből és azt állítja, hogy a Földön, ahonnan ő jött, az unokája, Kal-El egy hatalmas hős, akinek most az ő segítségére van szüksége...

Biztosra mentek az alkotók, mindjárt az elején nem kevés déja vu - érzések keríthetik hatalmukba a nézőt, pláne, hogyha a Christopher Reeve-féle mozifilmen nőtt fel. A legendás köpeny nem piros, a nagypapa nem egy Brando, de a családi dráma földhöz vág, és azonnal rájövünk arra, hogy a Krypton egy nagyon kegyetlen hely. Ez az érzés később csak fokozódik, nemcsak Seg-ből folyik a vér, amikor védenie kell magát egy kocsmában, hanem Zod tábornok nagymamajának is, akit Lytának hívnak és a saját édesanyja tanítja meg arra, hogy ők harcosok, akik nem kérnek és nem kapnak kegyelmet. Aztán jön egy kis love, a vagány tudósfiú és a kőkemény(nek látszó) amazon összejönnek, de közéjük áll egy olyan családi dráma, amit Seg nem tud feldolgozni, meg amúgy sem ér rá az érzelmekre, mert világot kell mentenie, Lyta pedig a bolygó rendőrségének (vagy valami olyasminek) a parancsnoka lesz, vagyis mindketten a munkájukra koncentrálnak.

Az első rész sokkal ütősebb lett, de egy pilotnak nyilván az a dolga, hogy meghozza a kedvet a sorozathoz, a második felvonásban pedig elkezdték építeni a karaktereket és a történetet, azonban itt már érződött egy kevés bizonytalankodás, akadt néhány töltelékjelenet és egyelőre sehová sem vezető szál, amelynek később biztosan lesz jelentősége, egyelőre azonban kissé zavarosnak tűnik. Bepillantást nyerhettünk a Krypton életébe, ahol szigorú rend őrködik (az El-család legnagyobb bűne az, hogy az ottani fogalmak szerint ezzel szemben a káoszt támogatták), a szép magas tornyokban a gazdagok élnek, azok aljában pedig a szegények, a rendet pedig az őrök tartják fenn, nem éppen finom eszközökkel. A látszólagos nyugalom mélyén azonban ott bugyog az elfojtott düh minden társadalmi osztályban, látható, hogy a félelmen alapuló társadalom sokáig nem tartható fenn, előbb-utóbb ki fog robbanni egy felkelés, vagy az El-, vagy a Zod-ház (vagy mindkettő) vezetésével.

Az első két epizódban megismerkedhettünk a főszereplőkkel, és a főgonosszal is, aki Brainiac-nek hívnak és azt a furmányos tervet eszelte ki, hogy Supermant a múltban győzi le, és a nagypapája-korabeli Krypton-t fogja elpusztítani. Azonban van egy titokzatos - és éppen ezért nagyon izgalmas - szereplőnk is, bizonyos Adam Strange, aki a Földről érkezett, a mi korunkból, sokat dohányzik és elég nehezen tudta csak meggyőzni Seg-et, hogy kapja össze magát és segítsen az unokájának a világ megmentésében. Hosszú még az évad (8 rész van még hátra), ez még lehet nagyon jó és nagyon rossz is, meglátjuk, mi lesz belőle, azonban eddig egy kellemes meglepetés a sorozat, jól sikerült a casting, jó a forgatókönyv, a látvány sem utolsó, a hősiesség és a Superman-utalások sem hiányoznak, a legendás zene is pont akkor csendül fel, amikor kell.

Nem vagyok egy nagy képregényfan, de Superman mindig is nagy kedvencem volt, ő egy igazi szuperhős, akit sajnos túlságosan egysíkúra írtak meg, viszont nagyon is szerethető figura, talán ezért sem untak rá még a nézők ennyi feldolgozás után sem. A nagypapa karakterét és korát sikerült érdekessé tenni, a szokásos sablonok (S betű, a legendás piros köpeny, stb.) egyáltalán nem voltak unalmasak, pont ezek kellettek az igazi Superman-feelinghez. Nekem tetszett az első két rész, kíváncsian várom, mi lesz az El - és Zod-házzal, mi fog történni a Kryptonon, és hogyan találja meg a módját Seg annak, hogy leszámoljon unokája ellenségével, hogyan menti meg a múltban a jövőt. Repkedés sajnos nincs, dráma, humor, szerelem és érzelem annál több, és jól van ez így.

8/10

A Krypton teljes adatlapja a Magyar Filmes Adatbázis (Mafab) oldalán.