Ha Kőszeg, akkor Jurisics és 11 órai harangszó. Kicsit bővebben: 1532-ben Jurisics Miklós (aki egyébként horvát volt, de ettől még a mi hősünk) vezetésével Kőszeg vára több hétig ellenállt a sokszoros török túlerőnek, és ennek emlékére a mai napig 11 órakor megkongatják a harangokat a városban. Sok-sok évvel ezelőtt jártam utoljára a településen, egy általános iskolai kiránduláson, ahol egy nagyon rátermett idegenvezető olyan élethűen mesélt nekünk a város hős védőiről, hogy mindannyian úgy éreztük, mi is ott harcolunk velük az első sorban a gaz pogányok ellen. Nem hittem volna, hogy felnőtt fejjel is ennyire bele tudom élni magam a kőszegi ostromba, azonban Kapa Mátyásnak sikerült elérnie, hogy az utolsó oldalig azon izguljak, vajon ki nyeri meg a csatát (annak ellenére, hogy ismertem a végkifejletet), és a szereplők sorsa felett bánkódjak vagy örüljek. Vagyis egy vérbeli történelmi regényhez volt szerencsém, amely már az első mondataival magához ragadta a figyelmemet és el sem engedte egészen az utolsó betűig. Izgalmas, érdekes, és olyan filmszerűen van megírva, hogy az olvasó tényleg úgy érzi, ő is részese a cselekményeknek és teljes szívével küzd a maréknyi hőssel együtt, hogy úrrá legyenek a tengerárként rájuk zúduló kontyosok hadán. Az egyetlen problémám az volt a könyvvel, hogy a sok szereplő szálát a végén egy picit gyorsan vágta el  a szerző, vagyis egy hangyányit összecsapottnak tűnt a befejezés, de ennél több hibát nem tudok felróni ennek a minőségi történelmi regénynek, amely méltó emléket állít Kőszeg védőinek.

Kőszeg egyik köztiszteletben álló asszonya éppen házasságtörésre készül egy jóképű molnárlegénnyel, amikor hirtelen megszólalnak a harangok, mert a szomszédos településen rajtaütött a török. Légyott lefújva, város riadóztatva, török veszély átmenetileg elhárítva. Azonban pár évvel később, 1532-ben a szultán minden hadával Kőszeg alá érkezik, miközben Bécs felé tart, és nem gondolja, hogy ez a kis városka komoly gondot jelenthet a számára. Azonban Jurisics Miklós vezetésével a lakók felveszik a harcot ellenük…

Kapa Mátyás rengeteg korabeli dokumentumot olvasott végig, és a valós történetet írta meg, némileg természetesen felturbózva az eseményeket, de a két főszereplőn kívül szinte minden karaktert valós személyről mintázott. Igazi időutazás ez a könyv, teljes mértékben átérezhetjük, milyen volt az élet az 1530-as években, bepillantást nyerhetünk egy város hétköznapjaiba, és a nagypolitikai összefüggéseket is megismerhetjük. Mindeközben kiválóan szórakozunk, mert egy sodró erejű történelmi kalandregényt olvasunk, amelyben dübörögnek a hormonok és zakatolnak a szívek, percnyi unalom sincs, maga a történelem kel életre a lapokon.

Kaland és dráma, romantika és tragédia, véres várostrom – minden adott ahhoz, hogy az olvasó újraélje Kőszeg mindenki által ismert védőinek történetét, azonban egyetlen percig sem érzi úgy, hogy egy üres történelmi tablót kapna. A szerző érdeme, hogy életre kelti a poros dokumentumokat, hiszen főként tényleges okiratok, emlékiratok alapján rekonstruálta a történetet, nyilván kiszínezve egy kicsit az írói fantáziával, hogy mindvégig fenn tudja tartani az érdeklődést. A karakterek sokfélék, így többféle szempontból is megismerhetjük Kőszeg ostromát, miközben zajlik az élet, a szerelem virága is kinyílik az ostrom kellős közepén. Az én számomra a legmeglepőbb sztori a valóságban is megtörtént, egy helybéli tanácsos lánya megcsalta a férjét, ezért halálra ítélték, de végül  meghagyták az életét, „csak” száműzték a városból. Asszonyi sors a középkorból, a szerelemnek nagy ára volt abban a számunkra a maga minden kegyetlenségében is romantikusként ismert korban.

Évekkel az ostrom előtt kezdődik a történet, ami azért jó, mert így van idő megismerni a főszereplőket, megkedvelni a várost és lakóit, valamint azokkal a politikai körülményekkel is képbe kerülünk, amelyek ahhoz vezettek, hogy néhány száz védőnek kellett szembenéznie egy több ezres török sereggel. A „csoda” hátterét is megismerhetjük, kezdve a szultán hadainak élelmezési és pénzügyi problémáin, folytatva a lakók elszántságán, és végül eljutva haditechnikai és stratégiai  fogásokig, amelyek együtt vezettek ahhoz, hogy egy „akol”-nak titulált település pont annyi időre fel tudta tartóztatni a török seregeket, hogy a császári csapatok fel tudtak sorakozni Bécs védelmére, így megmenekült Európa a végveszélytől. Kötelező olvasmánnyá tenném ezt a sajnos nem túlságosan vastag könyvet, mert közelebb hozza hozzánk Kőszeg hőseit és egy régen letűnt kort.

9/10

A könyvet a szerző jóvoltából volt lehetőségem elolvasni.