"Gazdagok, gyönyörűek és őrülten szerelmesek egymásba. Muszáj volt, hogy valami ne stimmeljen velük." - Ez a szöveg akár a Hatalmas kis hazugságok tételmondata is lehetne. Hiszen örök, de még inkább hálás téma a csillogás mögötti szörnyűségekről lerántani a leplet, legyen szó hollywoodi sztárokról, vagy csak egyszerű kaliforniai újgazdagokról. Első látásra ezt a sorozatot is nehéz lenne elválasztani egy HBOsított Született feleségektől - mert lényegében pontosan erről is van szó: itt is egy csapatnyi kertvárosi háziasszony/családanya esik egymás torkának, miközben az írók egyre mocskosabb részleteket előásásával mutatják meg, hogy senki sem olyan tökéletes, mint amilyennek mutatja magát.
Vad szexbe torkolló családon belüli erőszak, nemi erőszak, röhejesen egészségtelen mértékű pletykálkodás - ezek mind a Hatalmas kis hazugságok tárházát képezik (és mire pont kezdtem volna megdöbbenni, hogy a kötelező hűtlenség-szál elmarad, természetesen befutott az is), ráadásul a narratíva kerete eleve egy gyilkossági nyomozás, hiszen nincs is értelme belefogni egy drámai történetbe, ha valakit nem ölnek meg a végén. (És jellemző, hogy a bűntény megtörténtével a sorozat megoldottnak tekint minden egyéb konfliktust is.) Helyenként annyira túlzó a sorozat, hogy különösebb erőfeszítés nélkül is lehetne önironikus, de az alkotásnak láthatóan nincs szatírai üzenete például azzal a fő motívummal kapcsolatban, hogy a szülők mennyire fel tudják fújni hétéves gyerekeik konfliktusait, itt láthatóan mindenféle gúnyos él nélkül kéne szórakoznunk az össznépi szarkavaráson.
Ugyanakkor a Hatalmas kis hazugságoknak meglepően sokszor áll meglepően jól, hogy ennyire komolyan veszi magát. Noha karakterábrázolása, fordulatai inkább a szappanoperák, mint az HBO-presztízssorozatok világából lehetnek ismerősek, viszont a szövegkönyv vagy Jean-Marc Vallée rendezése már teljes mértékben az utóbbiakéra emlékeztet. Rendre döbbenetet keltett bennem, hogy a banálisnak induló párkapcsolati konfliktusokat mennyire érett, hiteles nagyjelenetekbe képes kifuttatni a sorozat, ezekben a pillanatokban pedig végeredményben meghálálja magát, hogy ilyen súlyos témákkal is mer foglalkozni. Az abuzív párkapcsolatok mintáit, egy házasság szenvedélymentessé válását, a megfelelő szülői magatartást konfliktusait egyaránt meghökkentő alapossággal, érzékenységgel képes ábrázolni, pedig éppen azt várnánk, hogy ezeket a motívumokat is elnagyolt, felszínes formában fogja megvalósítani. A színészeket is hiába castingolták a rájuk jellemző archetípusokhoz, játékuk hihetetlenül összetett. Láttuk már Reese Witherspoont, Alexander Skarsgardot ennyire remekül játszani ilyesfajta szerepeket (az elsősorban komikusi vénával bíró Adam Scott számára azonban ez is új terep, ezért is öröm nézni az ő alakítását), de most valahogy mintha mindegyikük egy szinttel feljebb lépett volna, Vallée pedig jó partnerként kihozza belőlük a maximumot.
Az összkép tehát hasonlatos az American Vandaléhoz: szappanoperai klisékből sikerül működőképes, gondolatébresztő drámát faragni, amely még történetesen roppant mód nézeti is magát. A Hatalmas kis hazugságok ezt cseppet sem forradalmi módon, bravúros műfajkeveréssel és -újragondolással éri el, pusztán azzal, hogy véresen komolyan vesz egy olyan koncepciót, amelyet egyetlen alkotógárda sem venne ennyire komolyan. Éppen ezért vannak kissé ambivalens érzéseim a Hatalmas kis hazugságokkal kapcsolatban, hiszen helyenként nevetségesen kiszámítható (pont féltávon találtam ki a nagyobbik végső fordulatot, és a kisebbikre is rájöttem szinte azonnal), botrányosan hatásvadász, ugyanakkor ezeket szinte teljesen le tudja vetkőzni, amikor lényegi mondanivalójára tér. Kevés olyan megoldása van, amit ki lehetne emelni, ami klasszikussá emelné, a Hatalmas kis hazugságok egyszerűen csak fontos sorozat, amely a látványos díszletek álcája mögött szokatlan őszinte és súlyos mer lenni.
A Hatalmas kis hazugságok teljes adatlapja a Magyar Film Adatbázis (Mafab) oldalán
