Egy helyre kis mese a káoszba fulladt Meseországról, amelyben Hófehérke rázúdítja a zombikat a birodalomra, és csak egy véletlenül a helyszínre tévedt földi kamaszlány tudja megmenteni a helyzetet, amin természetesen ő lepődik meg legjobban. Vadul hangzik, ugye? Pedig egy meglepően szórakoztató darabról van szó, amelynek megvannak a maga hibái, mégis simán bele lehet feledkezni Pircsi kalandjaiba. Egy erősebb szerkesztői kéz elkélt volna, akkor sokkal gördülékenyebb lett volna a történet, és a bosszantó elírások is elkerülhetőek lettek volna, és azt a fantáziát is jobban el lehetett volna engedni, a végére még kellett volna egy igazán izgalmas fordulat, mielőtt a gonosz legyőzetik, de mindezzel együtt egy jó kis írásmű lett a végeredmény, amelyben nagyon jól sikerült ötvözni a mesevilág és a kamasnyűgök látszólag egymástól teljesen távol eső univerzumát, és még egy izgalmas sztorit is kapunk, amelyben régi gyerekkori kedvencekkel találkozhatunk a hét törpétől kezdve a Jótündéren át Hamupipőkéig, de az igazi meglepetéseket Piroska és a farkas tartogatja Pircsi számára. A szerelem és a barátság sem marad ki a történetből, de a legfontosabb tanulság meglepő módon mégis az, hogy a videojátékok milyen veszélyesek tudnak lenni, jó velük vigyázni. Kicsit eklektikus és túlzsúfolt a történet, mégis nagyon szerethető, és mivel egy sorozat első darabjáról van szó, meghozza a kedvet Pircsi következő kalandjaihoz.

Pircsi nem túl boldog, hogy a nagymamájával kell töltenie a szünidőt, és ráadásul a telefonját sem tudja használni, mert nem tudja a wifikódot. A számára hatalmas probléma megoldása érdekében a mama keresésére indul, aki kiült a parkba újságot olvasni, de legnagyobb döbbenetére úgy látja viszont, hogy egy hatalmas kutya után sétál, majd eltűnik a fák között. Habozás nélkül utána indul, és egy másik világban találja magát, amelyről hamarosan kiderül, hogy hatalmas bajban van, mert Hófehérke gonosszá vált és a mesehősök ellen fordult...

Nagyon jól kezdődik a történet, hiszen Piroska már nagymama és nem sok kedve van újra átlépnie Meseország határait, de aztán persze mégis megteszi, mert a farkas elég meggyőzően ecseteli, hogy milyen nagy baj van, amit meg kellene oldani. Arra azonban egyikük sem számított, hogy Hófehérke és a vadász átlépnek a mi világunkba, és olyan fegyvert keresnek, amellyel leigázhatóvá válnak a mesehősök. Egy laptoppal és egy videojátékkal térnek vissza, ami annyira meglepő fordulat, hogy az olvasó azonnal kíváncsi lesz, hogy ebből vajon mi lesz? Kár, hogy a békáról az első percben tudjuk, hogy királyfi lesz, de addig még sok érdekes kalandban lesz részük Pircsivel, aki a nagymamáját keresi, aztán hamarosan ott találja magát az események sűrűjében, és mivel ő az egyetlen ebben a világban, aki tudja, hogyan lehet a videojátékok ellen hatékonyan fellépni, gyorsan hős lesz, ámde Piroska is tartogat nekünk meglepetéseket. A happy end nem kétséges, hiszen meséről van szó, azonban az odáig vezető út összességében érdekes, én együltő helyemben olvastam végig az egész sztorit, annyira kíváncsi voltam, miként fogja megmenteni Pircsi a birodalmat.

Kár, hogy időnként túlírt részek akasztják meg az izgalmas kalandokat, sokkal pergőbb lett volna a cselekmény, ha ezek kigyomlálásra kerülnek, de annyi ötlet és kamaszosan menő duma található a szövegben, hogy annyira nem zavaróak ezek a közjátékok. Az is pozitívum, hogy a végül természetesen megoldódó problémák újabbakat vetnek fel, máris olvasnám a folytatást, hogy megtudjam, 1. hogyan lehet, hogy Pircsi egy hercegnő, 2. mi az anyuka szerepe a történetben, 3. Ki lehet  Pircsi édesapja?. És akad még jó néhány megválaszolásra váró rejtély, amelyek már csak a következő részben derülnek ki, amely remélem, minél előbb megjelenik, és a jelenleg fennálló, alapvetően formai hiányosságok orvoslásra kerülnek, mert ebben a sztoriban és az írónő tehetségében jóval több van, mint amit így elsőre kaptunk tőle.

Nem minden szálat sikerült jól bonyolítani és elvarrni (nekem nem volt egészen világos, mikor is hódította meg a béka Pircsi szívét, inkább idegesítőek voltak a megnyilvánulásai, mint romantikusak vagy érdekesek, ezért kicsit erőltettetnek tűnt a csókos fordulat, túl könnyen sikerült kivarázsolni Hófehérkéből a gonoszságot, stb), azonban összességében mégis egy figyelemreméltó darab született, amelyet érdemes elolvasni.  Egy fantáziadús, vagány sztorit kaptunk, amelyben sikerült jól a fejére állítani régi kedvenc meséinket, és amelyen nem csak a kiskamasz célközönség szórakozhat jól, hanem a felnőttek is. Pircsi kalandjai a mesevilágban elsőre még döcögnek egy kicsit, de a hibák javíthatóak, remélem, a folytatás ugyanilyen izgalmas lesz, jóval átgondoltabb szerkesztéssel.

7/10

A könyvet a szerző jóvoltából volt lehetőségem elolvasni.