"Nem ígérhetek mást, csak vért, erőfeszítést, verítéket és könnyeket". "Harcolni fogunk a tengereken és az óceánokon, egyre magabiztosabban és egyre hevesebben fogunk harcolni a levegőben, meg fogjuk védeni a szigetünket, bármi áron. Harcolni fogunk a partokon, harcolni fogunk a leszállópályákon, harcolni fogunk a réteken, az utcákon és a hegyek között; soha nem adjuk meg magunkat." Sir Winston Churchill legendás mondatai a mi számunkra már történelem, azonban amikor elhangzottak 1940-ben a reményt jelentették egy olyan időszakban, amikor Németország aggasztó gyorsasággal lerohant több országot is és Európa a legsötétebb óráit élte. A brit flotta és haderő maradt az egyetlen komoly katonai tényező a térségben, az ország vezetésének döntést kellett hoznia, hogy békét köt Hitlerrel vagy harcba száll, legyen bármi is az ára. Churchill a harc mellett döntött, és bevetette minden retorikai képességét, hogy hazája lakóit és politikusait a maga oldalára állítsa, azonban ez egyáltalán nem volt könnyű feladat, többek között a saját kétségeivel is meg kellett küzdenie. Arról a néhány hétről szól ez a könyv, amelynek során a miniszterelnöki kinevezése után eljutott eddig a döntésig. A szerző a fennmaradt dokumentumok alapján rekonstruálta ezeknek a sorsdöntő napoknak a történetét, ezért néha picit száraznak tűnik a leírás, de mivel jó nevű forgatókönyvíróról és íróról van szó, odafigyelt arra, hogy mindvégig fenn tudja tartani az olvasó érdeklődését. Érdekes, a politikai és katonai helyzetet átfogóan bemutató kötet, amely egyáltalán nem fest egysíkúan hősies képet Churchill-ről, ennek a rendkívüli személyiségnek a gyengeségeit, téves döntéseit is bemutatja, azonban egyáltalán nem zúzza porba a legendáját, csak árnyalja a róla kialakított képünket. Nem csak történelemmániásoknak érdemes elolvasnia ezt a könyvet, hanem mindenkinek, akit érdekel, hogyan tudta megfordítani Churchill a közhangulatot egy történelmileg nagyon fontos pillanatban.
1940 májusában Chamberlain helyzete tarthatatlanná vált, már csak az volt a kérdés, ki legyen a miniszterelnök. Gyakorlatilag mindenki lord Halifax-ot szerette volna megválasztani, azonban ő a fura angol törvények miatt a Lordok Háza tagjaként nem rendelkezett volna tényleges hatalommal, ezért nem vállalta a feladatot, így a választás az egyetlen szóba jöhető másik jelöltre, Churchill-re esett. A kezdet nem volt könnyű, a háborús helyzet miatt dönteni kellett, hogy békekötés vagy harc legyen a követendő stratégia...
Azzal, hogy Chamberlain lemondott, egyáltalán nem került le a napirendről a békekötés kérdése, mivel Churchill legnagyobb ellenfele, lord Halifax, aki fontos pozíciót töltött be a pártban, amely a miniszterelnöki székbe jutatta a szivar - és alkoholfüggő, szenvedélyes, retorikában verhetetlen, extrém személyiségű Winstont, ugyanis nem akart sok életet feláldozni egy kilátástalannak tűnő háború miatt. Churchill-nek latba kellett vetnie minden stratégiai és politikai tudását, hogy nagyhatalmú ellenlábasa fölébe keredjen, ehhez azonban előbb önmagát kellett meggyőznie arról, hogy az egyetlen út csakis a harc lehet. Nem, nem volt gyáva ember, azonban a múltban rengeteg hibás katonai döntést hozott, amely az első világháború idején túl sok emberéletet követelt, ezért neki is voltak megingásai, dacára annak, hogy legendásan hitt önmagában. De aztán felülkerekedett a kétségein, és mivel nem volt nála jobb szónok és taktikusabb politikus, nem volt kérdés, hogy az ő akarata fog győzni lord Halifax nézeteivel szemben. A szerző gördülékeny, olvasmányos stílusban teszi közzé kutatásainak eredményét, bár időnként kicsit elvész a részletekben, de mindvégig érdekes tud maradni a leírás.
A könyvből megismerhetjük Churchill életútját is 1940-ig, amely addig nem igazán bővelkedett komoly sikerekben. Édesapja szellemi leépülése (ami azért volt tragikus, mert Sir Randolph Churchill korának legnagyobb szónoka és legtehetségesebb politikusa volt) és korai halála rányomta a bélyegét a fiatalember személyiségére, aki tanulmányai befejezése után belevetette magát a hadi kalandokba, részt vett a búr háborúban, Afrikában és Indiában is járt, és haditudósításokat is írt katonai tevékenysége mellett. Az első világháborúban az Admiralitás első lordja lett, vagyis ő volt a felelős a flottáért, azonban nem bizonyult hadvezéri lángelmének, nagy szerepe volt a gallipoli vereségben és több stratégiai ballépésben, amelynek eredményeként hosszú időre kiírta magát a politika fősodrából. Visszavonult családi életet élt vidéken, festett, írt, és minden lehetőséget megragadott arra, hogy a háborús veszélyre figyelmeztessen. 1940-ben eljött az ő ideje, miniszterelnök lett, és minden különcsége ellenére (amiből csak egy volt, hogy időnként meztelenül sétált a szokásos délutáni fürdője után a Downing Street 10. folyosóján) megállta a helyét, ő volt a megfelelő ember a megfelelő időben.
Olyan érdekességeket is megtudunk, hogy Churchill mennyi alkoholt fogyasztott egy nap (elég sokat, de meglepő módon ez egyáltalán nem befolyásolta az ítélőképességét, megszokta ezt a mennyiséget), de nem ez a lényeg, hanem az, hogy végigkövethetjük, milyen idegörlő napokat kellett megélnie miniszterelnöksége elején, milyen embert próbáló helyzeteket kellett megoldania. Továbbá azt a nem túl köztudott tényt is megismerhetjük, hogy ő találta ki a dunkirki helyzet megoldásaként, hogy civil hajók hozzák haza a brit (és francia) katonákat, mivel a Luftwaffe miatt a haditengerészet hajóit nem lehetett hatékonyan felhasználni erre a célra. Nagyon sok minden belefért ebbe a nem túl hosszú könyvbe, amelyből megismerhetjük a második világháború sorsfordító napjait. Már vetítik a mozikban a filmet is, amelyet eddig még sajnos nem láttam, de kíváncsian várok, és látatlanban is nagyon szurkolok Gary Oldman-nek, hogy megkapja végre a főszerepért azt azt Oscar-díjat, amely nagyon régen kijár neki. Nem egy átlagos életrajzi könyv, egy különleges és Európa jövője szempontjából sorsdöntő történelmi pillanatot ismerhetünk meg belőle.
8/10
A könyvet az Agave Kiadó jóvoltából volt lehetőségem elolvasni.
