Luc Besson cége kis híján csődbe ment a tavalyi évben, ugyanis cége, az EuropaCorp egyre inkább ész nélkül szórta a pénzt: a Valerianre kidobott közel 180 millió dollár még akkor sem lett volna igazolható, ha történetesen jó kilátásai lettek volna az amerikai piacon (mint minden Európában gyártott filmnek, ennek sem voltak), a másik nagy pénznyelő pedig a 77 millió dollárból forgatott, de nagy jóindulattal is csak 20-30 millió közé beárazott Renegátok, A vihar magját jegyző Steven Quale rendezése volt. A produkciót a legtöbb országban be sem sikerült mutatni, ahol pedig igen, ott szinte egyöntetűen utálták. De legyen bár üzletileg védhetetlen a projekt, filmként egyáltalán nem ilyen fogadtatást érdemelt.

Persze nem kell azt gondolni, hogy zseniális remekművel állunk szemben, de a film kellemesen buta szórakozásnak tökéletesen megteszi. Adott egy tó valahol Jugoszláviában, melynek mélyén a nácik eltűnt kincse rejtőzik, adott öt darab Navy SEAL, aki a délszláv háború NATO-hadművelete során szemet vet erre az aranyra, adott pártucatnyi szerb katona, hogy a megfelelő pillanatban megzavarja hőseinket, és ez éppen elég is, hogy a játékidő teljes hosszára lekösse a figyelmünket.  

A Renegátok az a fajta film, ahol az 5 főszereplőt akkor sem fogjuk tudni megkülönböztetni egymástól, ha történetesen nem búvárruhában vannak, ahol a háborús helyzet leegyszerűsítése már-már bicskanyitogató is lehetne, de egyértelműen nem is az a mozi, ahol át kéne éreznünk a délszláv konfliktus poklát, könnyfakasztó karakterdrámák katarzisát kéne megélnünk, hanem csak szűk két óráig azon izgulni, hogy sikerül-e elhappolni az aranyat a szerbek orra elől. Nincs felesleges drámázás, giccs, túlgondolt sztori; hatékony, céltudatos alkotás ez, pont mint egy Navy SEAL-osztag. (És persze ott van J.K. Simmons, aki mindössze csak karakterszínészi eszköztárát hasznosítja újra, de azzal minden jelenetében ellopja a show-t.)

Ugyanakkor az tény, hogy műfajilag nehéz lenne besorolni a produkciót: a legjobb kifejezés rá egy akciófilmes felhangokkal rendelkező heist movie / vígjáték, de konkrét akciójelenetből (néhány kocsmai verekedést leszámítva) egy van a film elején, a rablás részét elsősorban a vízmélység teszi kihívássá, a komikumot pedig inkább a karakterek, mint a helyzet szolgáltatják, de egyáltalán nincs szó komédiáról. Emiatt meg tudom érteni, hogy csalódik benne az, aki valamelyik konkrét zsánert várva ül neki, ugyanakkor éppen ezért különleges is az összkép, hiszen a Renegátok nem vádolható azzal, hogy túlságosan is adott műfaji előképekre támaszkodna. (Leszámítva a valamennyire a Kelly hőseiből nyúlt alapötletet.)

Legyen bár felszínes, nem túl intelligens film a Renegátok, de annyi legalább elmondható róla, hogy nem sablonokra támaszkodva akar szórakoztatni. És ez még csak azt sem jelenti, hogy sok más produkcióhoz hasonlóan vakvágányra térne a nagy egyediségben, hanem egyszerű sztoriját tényleg egyszerűen meséli el. 105 percben 130-140 helyett, kínos bölcselkedés és kényszeres világmegmentés nélkül.

7/10

A Renegátok teljes adatlapja a Magyar Film Adatbázis (Mafab) oldalán