Az ártatlanság megőrzése manapság sem könnyű egy fiatal lány számára, de a középkorban meglehetősen macerás dolog volt. Pláne, ha árván és vagyontalanul kerül előbb Báthory Erzsébet csejtei palotájába, majd Velencében egy bordélyházba. De Fabricius Flórát nem kell félteni, bátor és talpraesett lány, ami nem hátrány, mert vonzza a bajt, folyamatosan gyilkosságokba keveredik, amelyek mögött kőkemény nagypolitika áll, amelynek az összefüggéseit nem könnyű kihámozni az események sűrűjében. Mindeközben azért a szerelemre is van ideje az ifjú hölgynek, nem kispályázik, mindjárt a velencei dózse fattyú fiába sikerül beleesnie, akivel egyre vadabb kalandokba keveredik, és miközben végigvitatkozzák a Magyarországtól Velencéig tartó utat, lassan, de biztosan egymásba habarodnak, ahogyan azt kell. Rendkívül szórakoztató ez a történelmi kalandregény sorozat, amelynek eddig az első két része jelent meg, a trilógia befejező része tavasszal érkezik, amelyet én nagyon várok, mert megkedveltem az ifjú szerelmeseket, akik két teljesen különböző világból érkeznek, folyamatosan egymás agyára mennek, de nem tudnak egymás nélkül élni. Mindehhez egy rendkívül hiteles történelmi háttér társul, miközben próbáljuk követni a gyorsan pergő eseményeket, megismerhetjük a korabeli magyarországi, majd a velencei politikai viszonyokat, valamint azt is, hogyan éltek a nemesek és a köznép. Mindeközben istenien szórakozunk az ármány, a szerelem, a kaland szentháromságán, ráadásul izgalmas nyomozások részesei is lehetünk, unalom egy szál sem, mi kell még ahhoz, hogy kikapcsolódjunk a hétköznapok nyűgéből?

1609-ben járunk, Fabricius Flóra édesapja halála után a csejtei várba megy megkeresni nővérét, Dorottyát, és mivel nagynénje kiforgatja az örökségéből, nem nagyon van választása, elfogadja Báthory Erzsébet grófnő ajánlatát, hogy átmenetileg legyen a titkára. Az esküvőre készülő palota életét különös gyilkosságok dúlják fel, ezalatt a fiatal lány keményen dolgozik és próbál eltűnt testvére nyomára bukkanni, amelyhez segítőtársat is talál Lorenzo Mariani, a titokzatos olasz személyében…

Ez volt az első találkozásom R. Kelényi Angelikával, de biztosan nem az utolsó, mert nagyon megtetszett a Terézanyu-díjas írónő stílusa, de történelem-rajongó lévén azzal nyűgözött le igazán, hogy milyen alaposan utánanézett a korszaknak, ahol a lebilincselően izgalmas történet játszódik. Báthory Erszébetről olyan jól elhíresztelte annak idején Thuróczi nádor, hogy fiatal lányok vérében fürdik, hogy még ma is ezzel a képpel azonosítja a közvélemény, valójában azonban a hatalmas vagyonra fájt a nádor foga, amelyet galád módon meg is szerzett. Az 1600-as évek Velencéje is nagyon izgalmas, ennek a városnak volt a legjobb kémhálózata azokban az időkben, valamint a dózse és a várost ténylegesen irányító tanács közötti háttérvillongásokba is bepillantást nyerhetünk. A história azonban csak háttér a jól vezetett történethez, amelyben rengeteg nem kiszámítható fordulat van, nem hiányzik belőle a dráma sem, de azért a kalandon és szerelmen van a hangsúly.

A saját műfajában kiemelkedő minőséget képvisel ez a két kötet (és nincs kétségem afelől, hogy a harmadik részben sem fog csökkeni a színvonal), tökéletesen szórakoztatja az olvasót a történet, érdekesek a karakterek, csajosan eredeti a stílus, izgalmas, profin megírt kalandregény, amelyet öröm olvasni (én egy nap alatt zavartam le a két kötetet, annyira kíváncsi voltam, mi lesz a főhősökkel, pedig darabonként 400 oldalról van szó). Fabricius Flóra a középkorban él ugyan, mégis teljesen olyan, mint egy modern fiatal lány, aki megállja a helyét a legviharosabb kalandok közepette is, ugyanakkor mégiscsak egy szerelemre vágyó fruska, akinek van olyan mázlija, hogy olyan pasi jut, aki nemcsak jól néz ki, de ellensúlyozni tudja az ő szelességét, miközben megmenti minden bajtól, egy igazi lovag, akiről aztán szülőhazájában, Velencében kiderül, hogy nem hiányzik belőle a szenvedély sem. A két főszereplőn túl – akik olyan szinten vitatkozzák végig a két kötetet, hogy nagyon kell figyelni, nehogy lemaradjunk közben valami fontos történésről, nagyon jó kis párost alkotnak ők ketten -  a többi karakter is érdekes, ráadásul a kor ismert alakjai is megjelennek, nem egészen úgy, ahogyan megszoktuk. Báthory Gábor erdélyi fejedelem bor és nőszeretetét például nagyon csípősen mutatta be az írónő, a híres velencei dózsékról is kiderül, hogy valójában névleges volt a hatalmuk, vagyis nem csak szórakozunk, új ismereteket is szerezhetünk a korról.

Folyamatosan fejlődik a főszereplők jelleme, bár a viharsebesen zajló események közepette kicsit nehéz nyomon követi az ezirányú fejleményeket, zéróhoz konvergál az üresjáratok száma ezekben az izgalmas könyvekben. Flóra kapott egy nagyon erős értékrendet a családjától, ennek köszönhetően tud felszínen maradni, miközben átgázol rajta a történelem, a pozsonyi polgárlányból az események sodrában igazi nagyvilági hölgy lesz, aki meg tudja élni a saját nőiességét, megtanulja, mi is az igazi szerelem, és meglehetősen bonyolult módon ugyan, de mégiscsak családra lel a hazájától távol. Lorenzo kezdetben egy titokzatos alak, akiről egyre többet tudunk meg, a távolságtartó velencei nemesifjúról kiderül, hogy őt sem kell félteni, ha a szerelem művészetéről van szó. Kiválóan működik a két karakter között a kémia, nagyon kíváncsian várom, hogyan záródik le az ő történetük, nem is beszélve arról, hogy elmerülhetünk majd a korabeli Párizs nem kicsit buja és intrikákkal teli világában. Jó sorozat, érdemes elolvasni!

10/10