Történelmi kalandregényben Steve Berry verhetetlen, tőle mindig megkapjuk azt az adrenalinfröccsöt, amelyre időnként szükségünk van ahhoz, hogy elmeneküljünk a szürke hétköznapokból. Az általa életre hívott Cotton Malone figurája érdekes, hiszen erősen James Bond-i jellemvonásokat mutat, azonban amerikai kivitelben, vagyis kevesebbet csajozik (Cassiopeia Vit mellett nem nagyon marad energiája másra), annál többet akciózik, és még gyakrabban használja az agyát, valamint fotografikus memóriájának is hasznát veszi a kalandok során. Emberünk egy visszavonult szuperkém, aki valahogy mindig belekeveredik egy bonyolult nemzetbiztonsági bűnügybe, amelynek során sok érdekességet megtudunk az amerikai história egy szeletéről, ezúttal a Smithsonian Intézetről, amely központi szerepet játszik a szokás szerint izgalmas történetben. Steve Berry hozta a tőle elvárható szokásos szintet, se többet, se kevesebbet. Kár, hogy a fordításban akadtak pongyolaságok, amelyek vélhetően azért maradtak benne a szövegben, mert egy idén megjelent könyvet ültettek át magyarra, és kicsit rövid volt a határidő. Annyira azonban nem feltűnő ez a momentum, hogy megzavarja a szórakozást, ismét egy izgalmas nyomozás részesei lehetünk, akció, érzelem megfelelően adagolva, időutazás pipa, azt kapjuk, amit vártunk.

1865-ben Angus Adams (a barátainak csak Cotton) fontos küldetést teljesített a Smithonian Intézetben. Sok évvel később az egyik utódja, aki szintén a Cotton becenévre hallgat, éppen kincsvadászattal múlatja az idejét, amikor olyasmibe keveredik, ami megváltoztathatja az amerikai történelmet, és amelynek megoldásához az ő ősén keresztül vezet az út…

Végre megtudtuk, miért hívják Cotton-nak Malone-t! Sok mindenre gondoltam az évek során, de erre biztosan nem, Steve Berry még mindig tud meglepetéseket okozni. Ami nem kis fegyvertény, hiszen valójában mindegyik könyve ugyanarra a sémára épül (történelmi alapú politikai katyvaszba tenyerel bele Malone, majd természetesen beszáll a Magellán Ügyosztály is, Stephanie Nelle-el az élen, a világ meg lesz mentve, mint mindig), mégis mindegyikbe bele tud vinni annyi csavart, hogy érdekes tudjon maradni a történet. A történelmi tényeket jól keveri a fikcióval, szórakoztatva tanít, elvisz bennünket Amerika egyik régi, de annál izgalmasabb időszakába, hiszen a a polgárháború idején kezdődik a sztori, amelynek a szálait a jelenben varrják el Malone-ék. Ezúttal azonban nem látványos csatákról olvashatunk, hanem a korszak egy jóval rejtettebb szegmensével ismerkedhetünk meg, hiszen az Aranykör Lovagjai valóban léteztek, és az volt a céljuk, hogy kirobbantsanak egy második polgárháborút, amelyhez rengeteg aranyat gyűjöttek össze, amelyet sohasem találtak meg. Miközben a szereplőkkel együtt űzzük a kincs nyomát, és gázolunk térdig az USA alkotmányának mélyebb összefüggéseiben, megismerkedhetünk a Smithsonian Intézettel is, amely hatalmas tudásanyagot tárol, mégis olyan keveset tudunk róla, ezt most bőven bepótolhatjuk.

Nem rövid a könyv (580 oldal), de szokás szerint olyan jól meg van írva, hogy olvastatja magát a történet. Visszatértek a régi kedvencek, Malone-on és Cassiopei-án kívül Stephanie sem maradhatott ki a buliból, ahogyan Danny Daniels volt elnök sem, aki természetesen nem tud nyugdíjba menni, muszáj visszatérnie a politikai ringbe, miközben a szívügyei is szépen alakulnak. Profi alkotás, gördülékeny történet, jól működő karakterek, amelyek nem lépnek túl a saját sablonjaikon, mégis kapnak egy újabb színt, amely miatt nem érezzük unalmasnak őket. Ott jön egy újabb fordulat, ahol annak jönnie kell, amikor túlságosan érzelmessé vagy unalmas történelemórává válna a történet, érkezik egy akciójelenet, és mielőtt ebbe is belefáradnánk, újra elgondolkodhatunk a jelen és a múlt összefüggésein. Ármány, politika, szerelem, kaland, hősies államalapító idők és egy letűnt kor lovagjai, akik napjainkban meglepően komoly vihart készülnek kavarni, de természetesen esélyük sincs, ha Malone és Daniels egyesítik erőiket. A végén a hagyományoknak megfelelően megtudjuk, mi a valóság és mi a fikció a sztoriban, és kellőképpen ledöbbenhetünk azon, hogy az író "civilben" a Smithsonian Intézet tanácsadó testületében dolgozik, vagyis nagyon jól ismeri az intézményt, ezért sikeredtek különösen élethűre az ott játszódó jelenetek.

Habár egyetlen másodpercig sem kell aggódnunk amiatt, hogy nem lesz happy end (olyan slamasztika nincs, amiből Cotton nem tud kimászni), mégis sikerül mindvégig fenntartani az érdeklődést, köszönhetően a jól időzített váltásoknak, és a kiválóan kidolgozott írástechnikának, hiába tudjuk, hogy egy bejáratott séma szerint zajlanak az események, mégis el tud kapni bennünket a kaland heve. A rutin biztonsága jól keveredik a történelmi ismeretterjesztéssel, pont annyit változnak a fő karakterek az előző könyvekhez képest, hogy ne érezzük úgy, ugyanazt a sztorit kapjuk. Ennyi év után már ismerősként köszöntjük az író fordulatait (ezért tudnak szembe tűnni a fordítás apróbb hibái), tudjuk, mikor emeli a tétet, mikor csavar még egyet a történeten, ezért érezzük magunkat nagyon otthonosan Steve Berry világában. Mindeközben azonban egyetlen pillanatra sem unatkozunk, mert ismét izgalmas történelmi rejtélyek után kutathatunk Malone-ékkal, megint jót szórakoztunk, jöhet a következő rész!

8/10

A könyvet a Gabo Kiadó jóvoltából volt lehetőségem elolvasni.