A királynő uralkodik, de nem kormányoz. Az alkotmányos monarchia lényegét II. Erzsébet királynő már hosszú-hosszú évtizedek óta testesíti meg a maga csendes, de határozott módján. Nagyon fiatalon került a trónra, viharos időszakokban kellett újraértelmeznie folyamatosan a királyság intézményét, hogy a nép érezze, értük dolgozik, nem csak felesleges kiadást jelent a számukra. És sikerült neki, a királyi család népszerűbb, mint valaha, pedig nagyon komoly mélypontokat kellett átvészelnie a Windsoroknak, de Erzsébet kötelességtudata és kedves, mégis minden körülmények között méltóságteljes viselkedése meghozta az eredményét. Ma már nem ő kerül a címlapokra, hanem az unokái - Vilmoséknál most jön a harmadik baba, Harry herceg is megnősül végre jövő májusban - , de a háttérből még mindig biztos kézzel irányítja az eseményeket ez a rendkívüli hölgy, akinek az élete úgy nyitott könyv, hogy a lényeges dolgokat sikerült megtartania magának. Mindig is nagy tisztelője voltam az uralkodónak, már megjelenésekor is megvettem és elolvastam ezt a könyvet, amely most, a The Crown 2. évada után újra eszembe jutott, és ismét sikerült rekordidő alatt letudnom a 600 oldalt, annyira olvasmányosan, mégsem felületesen írta meg a szerző a királynő nem hivatalos életrajzát. Akinek tetszett a The Crown, ezt a könyvet is szeretni fogja.

A népszerű király, VI. György után egy fiatal, 25 éves lány került a trónra, akinek meg kellett tanulnia az uralkodás művészetét, miközben feleségként és édesanyaként is meg kellett állnia a helyét. Nagy segítség volt számára első miniszterelnöke, Winston Churchill, akitől sokat tanult, ugyanakkor Fülöp herceg támogatása nélkül nem tudta volna ilyen kiválóan ellátni uralkodói feladatait. Születésétől 2011-ig követhetjük nyomon a királynő életét a könyvben.

Fülöp hercegről tudunk meg a legtöbbet a könyvből, hiszen a királynő élete a nyilvánosság előtt zajlott mindig is, a férjéről azonban a kép él mindenkinben, hogy szeret beszólogatni és nagyon nyers a modora. Ugyanakkor kiderül róla, hogy a királynő támasza az esküvőjük óta, mindig számíthat rá, ő a család feje, mindig is érdekelték a technikai újdonságok, sokat tett a környezetvédelem és több nemes ügy érdekében, valamint világ életében nagyon sportos életet élt. Az uralkodói pár magas korához képest még mindig kiváló egészségnek örvend (ez még akkor is így van, ha a 96 éves Fülöp herceg éppen idén vonult vissza közéleti szerepétől), ez valószínűleg annak köszönhető, hogy mindketten komoly hangsúlyt fektetettek a mozgásra fiatal koruktól kezdve, a királynő lovagolt, a herceg pedig sokféle sportot űzött, még pilótavizsgát is tett, és erre odafigyeltek a gyerekeik és unokáik esetében is. Vagyis Fülöp herceg hatalmas szerepet játszott abban, hogy a királynő ilyen eredményesen tudott uralkodni, az pedig teljesen lényegtelen, hogy közben esetleg volt néhány kalandja is, a házaspár közötti kötelék olyan erős, hogy ezek hosszú távon nem számítanak.

Mindezzel együtt komoly fejfájást okozott a királynőnek a családja, hiszen húga, Margit hercegnő igencsak kicsapongó életmódot élt, Diana és Károly házassága csúnya véget ért, András herceg és Anna hercegnő is elvált, Fülöp herceg viselt dolgait is mindig felkapta a bulvármédia, amely készséggel közvetítette a királyi szappanopera legújabb részeit az alattvalóknak. Voltak nagyon nehéz pillanatok a királynő életében, azonban mindig tudott alkalmazkodni a változásokhoz, a korhoz tudta igazítani a királyság intézményét, közel engedte a családhoz a népet, ugyanakkor mégis meg tudta őrizni a királyi fenség misztikumát is. Nyilván rengeteg tanácsadó segített neki ebben, de a végső döntés akkor is az övé volt, amelynek eredményeként a monarchia ma népszerűbb, mint valaha. Sokan szeretnék, hogy Károly ne legyen király, azonban a könyv végén olvashatunk egy érdekes levezetést, amelyből megtudhatjuk, hogy a bonyolult örökösödési törvények miatt miért nem lenne jó, ha Vilmost koronáznák meg szeretett nagymamája halála után, amelyre reméljük, minél később kerül sor.

Filmszerűen peregnek előttünk az események, mind a közélet, mind a család tekintetében, amelyről egyáltalán nem fest idilli képet a szerző. Megtudhatjuk azt is többek között, hogy Margit hercegnő saját maga döntött úgy, hogy nem megy hozzá élete szerelméhez, mert a rangja fontosabb volt neki, Edward, a windsori herceg nagyon sokszor megbánta, hogy lemondott a trónról, ahogyan a házassága sem volt maradéktalanul boldog Mrs. Simpsonnal, és Diana, a szívek hercegnője kiválóan értett a médiához, de neki is megvoltak a maga hibái. Sok érdekesség derül ki a királynő magánéletéről a lovak iránti szenvedélyétől kezdve a napi rutinján át arról, hogy mennyit olvassa naponta a rendelkezésére bocsátott háttérinformációkat, hogy minden fontos dologról tudjon, ami az országban és a világban történik. Teljes képet kapunk egy hosszú uralkodói és életpályáról, mégsem érezzük sem úgy, hogy száraz életrajzot vagy túlságosan színes bulvárlapot olvasnánk, egy szórakoztató formában megírt, de komoly életrajzot írt a szerző, amely méltó az uralkodóhoz. Sok mindent mindent megtudunk Erzsébetről, de szokásához híven a legmélyebb titkait megőrizte magának.

8/10