Az igazat megvallva felemás érzésekkel vártam Az utolsó Jediket. Az elvárásaim elég magasan voltak, de abban már nem voltam biztos, hogy fel fog érni a film ezekhez a mértékekhez. Már csak azért is, mert az új Star Wars-filmek számomra elég felemásra sikeredtek. Az ébredő Erő kiemelkedően jó volt, és a Zsivány Egyest sem tartom rossz alkotásnak, de második megnézésre már sokkal kevésbé tudtam élvezni, mint az első megtekintés során. Ezúttal a rendezői székbe a rendkívül ambiciózus és fiatal Rian Johnson került, aki nem csak, hogy megugrotta az elvárásaimat, de egyenesen az egyik legjobb Star Wars-mozit szállította el nekünk.
A történet nem árul zsákbamacskát: a megmaradt ellenállók csapata továbbra is ádáz küzdelmet vív az Első Renddel, Rey (Daisy Ridley) a Jedi-létről akar minél többet megtudni, miközben szeretné rávenni a legendás Luke Skywalkert (Mark Hamill) arra, hogy segítsen neki, és a lázadóknak, a lelki vívódásokkal küszködő Kylo Ren (Adam Driver) pedig rátermettségét akarja bizonyítani Snoke vezérnek (Andy Serkis).
Felületesen nézve tehát a történet sok meglepetést nem tartogat, hiszen Az ébredő Erő után azért ezekre lehetett számítani, mint fő vezérvonalakra, de a felszín alatt szerencsére ennél jóval több lakozik. Köszönhető ez elsősorban Rian Johnsonnak, aki meg tudta annyi egyediséggel és kreativitással tölteni a filmet, hogy újSZERŰEN hasson. Az iménti kihangsúlyozásnak pedig az az oka, hogy hiába Johnson minden igyekezete, érezni a film egyes pontjain, hogy a stúdió ragaszkodott egyes kötelezőnek számító, íratlan blockbuster szabályhoz. Valahol természetesen ez a lépés is érthető, hiszen egy akkora univerzum legújabb mozijánál, mint a Star Wars, a stúdió egész egyszerűen nem engedhet meg az adott rendezőnek teljes alkotói szabadságot. Johnson azért elég sokszor trollkodik a nézőkkel így is, a rendező úr ugyanis sportot űz abból, hogy előre belenget nekünk bizonyos klisésnek tűnő megoldásokat és fordulatokat, hogy aztán jól a képünkbe röhögve előrukkoljon egy teljesen más megoldással. De ne legyenek illúziói senkinek, még mindig egy hollywoodi blockbusterről beszélünk, ami sajnos azzal is jár, hogy a legügyesebb törekvések ellenére is megkapunk néhány jól bejáratott sablont, legyen az egy történetszál fordulópontja, vagy esetleg egy karakter jelleme.
Ha már karakterek, meg kell hagyni, hogy mind Kylo Ren, mind Luke történetszála kiemelkedően jó, valami egészen elképesztő, hogy milyen karakterutat jár be ez a két figura a film ideje alatt. Simán lehetett volna ezekből külön egy-egy filmet is készíteni, helyette dupla dózist kaptunk egy alkotáson belül. Persze akadnak még ezeken kívül is érdekes mellékvágányai a történetnek, de azon kaptam magam egy idő után, hogy mindig azt vártam a legjobban, hogy mikor fogunk Kylora vagy Luke-ra visszatérni. Ráadásul nem csak a forgatókönyv ezen részeit éreztem pokolian erősnek, hanem a színészek is alaposan hozzátették a magukat. Adam Driver és Mark Hamill mindketten óriásit játszanak, és persze nem szabad megfeledkezni Andy Serkisről sem, a motion capture és a CGI-karakterek koronázatlan királyáról sem, aki itt sem hazudtolta meg önmagát.
Ezek viszont csak apró hibák, mert összegészében nézve nemcsak, hogy jól sikerült Az utolsó Jedik, de már-már kezd is kilépni a korábbi SW-filmek árnyékából, és saját történettel, saját karakterekkel is remekül tud működni. Minimális áthallások persze vannak a korábbi filmekkel, elsősorban Az egy új reménnyel, de ezek az átfedések nagyon elegánsak vannak tálalva. Rian Johnson jött, látott, és győzött a valaha volt egyik legjobb Star Wars-mozival!
A Star Wars: Az utolsó Jedik teljes adatlapja a Mafab (Magyar Film Adatbázis) oldalán
9/10
