Könyvkritika: Imre Viktória Anna: Kísértés Rt. (2017)
2017. december 04. írta: FilmBaráth

Könyvkritika: Imre Viktória Anna: Kísértés Rt. (2017)

Egy kiváló felnőtt fantasy, amelyben a menny és a pokol küzd egy bérgyilkos lány lelkéért

imre_viktoria_anna.jpg

A menyországban vagy a pokolban szeretnél inkább élni, miután meghaltál? Ne siesd el a választ, előbb találkozz Luciferrel, aztán meglátod, hogy milyen könnyen kárhozol el te is! A sok komoly könyvborító közepén ott virított egy harsány színekben pompázó darab, amely azonnal megragadta a figyelmemet, muszáj volt megnéznem, hogy mibe is botlottam teljesen véletlenül a könyvtárban. Amikor elolvastam a fülszöveget, már vissza sem tettem, tudtam, hogy ez az agyament story nekem kell! Merthogy egy felnőtt fantasy került a kezembe, amelyben maga Lucifer és az Anyaistennő (bizony, nem férfi, hanem nő!) harcol egy 23 éves lány lelkéért, aki átlagos egyetemistának látszik, valójában azonban hidegvérű bérgyilkos. Az első oldalon magával ragadott a sztori, amelyben hihetetlenül vicces és teljesen kiszámíthatatlan fordulatok követték egymást, angyalok, kerubok, szeráfok, kéjdémonná vált múzsák, és hasonló halhatatlan teremtmények vívták egymás elleni harcukat, és a buliból természetesen nem maradhatott ki a halál sem (aki amúgy szintén nő), a hatalmas kaszájával. Fogalmam sincs, mi ennek a könyvnek a műfaja, talán tényleg a felnőtt fantasyval lehetne legjobban jellemezni azt a tömény agymenést, amely rázuhan a gyanútlan olvasóra, akinek kell egy kis idő, amíg fel tudja venni a fordulatszámot, hogy aztán annál nagyobb örömmel merüljön el ebben a sztoriban, amelyet nagyon üdítő élmény olvasni, mert eredeti és bátran mer humorral beszélni olyan komoly dolgokról, mint élet, halál, kárhozat, a bennünk lakó démon, és természetesen a férfi-nő közötti örök izzás, amelynek nem szabhat gátat sem a menny, sem a pokol, sőt, akkor a legizgalmasabb, amikor ez a két végletes világ bonyolódik egymásba. Imádnivaló semmiség, érdemes bekucorodni vele egy fotelbe egy hideg estén!

Serena Nightingale éppen túl van egy sikeres bérgyilkosságon, és miután lemossa magáról a jól végzett munka porát, békésen aludni tér. Azonban egyszer csak megjelenik az ágyánál a pokol ura, hat démoni munkatársával, és laza csuklóval közli, hogy ő most akkor beköltözne, mert fogadtak az anyaistennel, amelynek a tétje a lány lelke, és ő készen áll arra, hogy minden csáberejét bevetve a maga oldalára állítsa. Azonban a jó oldal sem tétlenkedik, így Serena hamarosan azon kapja magát, hogy az életében megjelent egy rakás nem evilági lény, akik a saját dolgaikat is intézik, miközben természetesen nem tévesztik szem elől a fő céljukat, vagyis az őt.

Lucifer mindent visz, ez az önimádó, kéjenc dög hihetetlenül ellenállhatatlan tud lenni, amikor a "jó" ügy érdekében nekiáll teát főzni, tízórait készíteni, és bármilyen hihetetlen, még ő is tud szerelmes lenni, természetesen a maga módján. Naná, hogy az anyaistennőbe, vagyis Pandorába, aki nem kicsit naiv és meglepően szeszélyes, valamint futószalagon teremt mindent, ami eszébe jut, csak nem minden sikerült elsőre, így aztán időnként akadnak problémák az angyalokkal. A sátánt sem kell félteni, ő az érzelmekért felel a világban, imádja a szerelmi ügyeket összekuszálni, ő maga a csábítás, és nála jobban természetesen senki sem műveli a műfajt. A triumvirátus tagja a halál, Maara is, akit alapvetően utálja, hogy ő csak pusztítani tud, amelyet azzal kompenzál, hogy imádja, ha a kaszája vértől iszamosan kerül a vállára. Ő a döntőbíró a menny úrnőjének és a pokol urának fogadásában, amelyben egyik fél sem riad vissza a drasztikus eszközöktől,  és amelynek során nem mindig vannak tekintettel teremtményeik és természetesen Serena érzelmeire.

kisertes_rt.jpgA fantáziadús és csavaros sztorin, valamint a vicces szövegen túl az a legnagyobb vonzereje ennek a jó kis könyvnek, hogy nincs tisztán jó és rossz oldal, mindkét térfélen keverednek a pozitív és negatív jellemvonások, remekül elegyedik benne a romantika és az abszurd humor, valamint csábításból sem szenvedünk hiányt ennyi kéjdémon szereplő mellett. Kár, hogy pont a legvégéről hiányzik egy utolsó nagy csavar, a könyv többi részéhez képest eléggé kiszámítható lett a végkifejlet, de ennél nagyobb bajunk ne legyen. Megjegyeztem az írónő nevét, nem hétköznapi fantáziával rendelkezik és nagyon olvasmányosan ír, minőségi darabot adott ki a kezéből, ne várjunk királydrámát ettől a könyvtől, de egyszeri szórakozásnak tökéletes választás.

Lány lévén képtelen vagyok elszakadni Lucifertől, hihetetlen a fazon, azon túl, hogy egy megbízhatatlan nőcsábász, nem is annyira gonosz, mint amilyennek hisszük, sőt a gyermeki énjét is szabadjára tudja engedni, ha pl. biciklin kell utaznia a körülmények miatt. De az urak sem unatkoznak, az anyaistennő és a kéjdémonok, valamint a főszereplő hozzák a coolságfaktort, dübörögnek az érzelmek, amelyek a legfelsőbb és legalsóbb régiókban is ugyanolyanok, és még az a furcsaság is megeshet, hogy egy őrangyal a saját halandó gyámolítottjába szeret bele, továbbá még a legvérszomjasabb angyal is beevez a házasság révébe. Jól kitalált karakterek, megdöbbentő fordulatok, humor a köbön, kárhozat és megváltás, romantika és akció, minden benne van ebben a könyvben, hogy elfeledjük minden gondunkat és bajunkat, amíg izgatottan várjuk, mi lesz a vége Serena zúzós kalandjainak.

9/10

A bejegyzés trackback címe:

https://smokingbarrels.blog.hu/api/trackback/id/tr2213411557

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása