A tavalyi Titanicon látott szörnyen sótlan Experimenter után, nem nagyon érdekelt, hogy Michael Almereyda mit csinál legközelebb. Aki a borzasztóan érdekes Milgram kísérletet képes volt ásíttatóan unalmas formában megfilmesíteni, annak már egy jó alapötlet után se tudok felhőtlenül ujjongani, még úgy sem, hogy a Marjorie Prime a Sundance-en elvitte a legjobb sci-fi díját. Ennek ellenére mégis adtam egy esélyt a filmnek, hátha rám cáfol. Nos, az nem kifejezés, hogy mennyire.
Körülbelül 60-70 évvel járhatunk a jövőben. Marjorie (Lois Smith) idős korára a lánya, Tess (Geena Davis) és a veje, Jon (Tim Robbins) vigyáz. Marjorie kap egy programot, ami a már évek óta halott férjének, Walternek (Jon Hamm) fiatalkori képét vetíti ki elé és társalog vele néhai férjét imitálva. Persze a program alapból nem ismerheti Waltert és a családot, így a családtagok anekdotázásaiból tanulva tud csupán egyre jobban hasonlítani a családfőre, miközben megismerhetjük a megkeseredett családtagok szomorú történetét.
Kénytelen vagyok megint a Black Mirrorra hivatkozni, ugyanis ez is egy olyan sztori, aminek a kiindulási alapja kísértetiesen hasonlít a Be Right Back című epizódhoz, de annál sokkal erősebb és tovább gondolt kivitelben. Sci-fihez képest a trükkök és a technika nagyon visszafogottra sikerült. Amikor ilyen távol kerülünk a jelenünktől a rendezők fantáziája gyakran nagyon messzire elszalad, itt viszont a főszereplő programon, a telefonon és egy leheletnyivel modernebb építészeti stíluson kívül semmi nem választja el a jelenkortól, bár azt meg kell hagyni, hogy szinte csak egyetlen helyszínen játszódik a cselekmény. Ez a visszafogottság számomra nagyon szimpatikus volt, mert láthatóan az őrült egyre gyorsabb iramú technikai fejlődés és stílus változások mára lelassultak. A 2000-es évek és a 2010-es évek között közel sincs akkora eltérés, mint mondjuk a ’80-as és a ’90-es évek között volt.
A sci-fi elemek háttérbe szorulása csak kiemelik a mű legnagyobb erényét, a tartalmát. A film igazából felfogható az élet végi merengés gyönyörű bemutatásának is. A színészeink kitűnően játszanak. Teljesen eggyé válnak karakterükkel. Arcukról, de még a mozgásukról is leolvashatóak érzelmeik. Ha nagyon ki kéne emelnem valakit, akkor az Tim Robbins lenne. Ő kapta a legszimpatikusabb karaktert mindközül és szörnyű látni, ahogy a film során egyre jobban megkeseredik. Jon Hamm pedig olyan, mintha Fassbender az Alien: Covenant-ből kiszökött volna Walterként (milyen furcsa, hogy itt is ezt a nevet kapta). Egyébként remekül állt ez az android-féle szerep Hamm-nek. Tökéletesen kapta el és tette átérezhetővé Almereyda azt, hogy a gyász, a megszokott és szeretett családtag elvesztése hogyan teszi tönkre a legközelebbi hozzátartozók lelkét. Valami hátborzongató, ahogy látni az arcokon azt a szorongást, hogy mi lesz ezután. Ahogy a program legnagyobb ellenzőjét is annyira kínozza ez, hogy már ő is hajlandó egy programot a családjába fogadni, csak ne kelljen abban a szörnyű homályban élnie.
A képek gyönyörűek. Tipikusan olyan beállítások, mintha csupán emlékképek lennének, ami azután, hogy átélted tényleg azokká is válnak. A zeneválasztás pedig csak pluszban rásegít a katarzisra, majd jön a film lezárása. Nem hittem volna, hogy egy szimpla erős kép utáni lassú fade outnál többre számíthatunk, de csak sikerült meglepni és egy nagyon erős párbeszéddel zárul a film, nem spoilerezném el miről. Rengeteg a dialóg és jó néhány remekül megírt is akad köztük, ami miatt el is kezdtem gyanakodni, hogy ez eredetileg egy színdarab lehetett és jók voltak a megérzéseim. Ugyanakkor nem hinném, hogy színdarabként ez ilyen erőset tudott volna ütni. Ehhez kellettek a zenék, a beállítások, a hangulat, arról nem is beszélve, hogy egy ilyen emberi sztoriból egy teátrális színészi játék sokat el tudott volna venni. Tehát le a kalappal Almereyda előtt!
Az nem kifejezés, hogy pozitívan csalódtam a Marjorie Prime-ban. Egy potenciális esélyest tisztelhetek benne az év filmje díjára. Milyen kár, hogy (az A Ghost Story-val egyetemben) szinte biztosan nem fog a magyar mozikba kerülni.
9/10
A Marjorie Prime teljes adatlapja a Magyar Filmes Adatbázis (Mafab) oldalán.
