Taylor Sheridan neve az utóbbi években egyre jobban kezdi beleinni magát a köztudatba. Első forgatókönyvével Villeneuve oldalán berobbant, másodikkal pedig Oscar jelölésig is jutott. És mind a Sicario, mind a Hell or High Water Amerika egy-egy olyan területét igyekszik bemutatni a nézőnek, ahol a kilátástalanság állandó társa az embernek, és farkas törvények uralják az életüket. A Wind River pedig tökéletesen illik ebbe a sorba, még úgy is, hogy ez lett a forgatókönyvíró eddigi talán leggyengébb munkája. 
Sheridan harmadjára is az amerikai határvidékre kalauzol el bennünket, mégpedig a címadó indián rezervátum területére. A helyszín kiválasztása – ahogyan eddig is – tökéletes lépes volt Sheridan részéről. Előző két filmjétől eltérően, a rezervátum szépsége nem az izgalmas részletgazdagságában rejlik, sokkal inkább monotonitásában és egyszerűségében. (Az elénk tárulkozó hófödte hegységek és fenyőerdők egyszerűen lélegzetelállítóan csodálatosak.) A helyi vadász, nevezetesen Cory Lambert egy 18 éves lány holttestére bukkan. Emiatt érkezik a helyszínre Jane Banner, a kissé zöldfülű FBI nyomozó, aki környéket meglehetősen jól ismerő Lambertet kéri, hogy segítsen neki felgöngyölíteni az ügyet.
És, akkor már itt ki szeretnék térni arra, hogy nem igazán értem, mi szükség volt Banner nyomozóra. Ő lenne a Sicario főhősének, azaz Kate Macernek a megfelelője. Abból a szempontból pedig mindenképpen egyeznek is, hogy igazán komplex karaktert egyikőjük sem kapott. Inkább csak szemlélői az egymást követő eseményeknek, a mozinézők aspektusát hivatottak életre hívni. A különbség csupán az, hogy míg a kartell elleni, kínzó, véres és olykor-olykor kegyetlenségbe torkolló harcot Macer szemén keresztül ismerhettük meg, addig Banner nyomozónak semmi ilyen funkciója nincs. Pedig valószínűleg jobb lett volna, mert az ott élő emberek életkörülményeit nem veszi igazán górcső alá a film, ez pedig egyértelmű visszalépés Sheridan előző forgatókönyveihez képest, hiszen mindkettőben markáns jelenléte volt annak, hogyan is élik meg az emberek az amerikai álmot. Az őt játszó Olsen se valami jó. Próbálkozik, de ez sokszor inkább erőlködésbe torkollik, sőt van, hogy a komikum határára sodródik.
Továbbá a forgatókönyv furcsasága (nem feltétlenül hibája), hogy a krimi szál abszolút eltér a kor trendjeitől. Ugyanis nem enged szabadjára, nem neked kell összeraknod elejtett morzsák segítségével a rejtélyt, hanem mindent készen ad. Hiába tűnt tehát igen összetett detektív sztorinak, a Wind River is egy rettentően kemény western, ahol a kilátástalanság velőtrázó módon árad minden képkockából. Szépen lassan vezet el a végkifejletig, ahol nem szolgál nagyobb csavarral. És ez a produkció egészén is tetten érhető. A történet nem túl nagy fordulatokkal dolgozik, cserébe inkább jól kimunkált, apró csavarokat kapunk.
Ezek nagy része ráadásul nem is a nyomozós vonalhoz, hanem Lambert múltjához kapcsolódik, Renner karaktere egy megtört, életunt, de kemény figura, aki miatt ez az egész működhet. Rajta keresztül kaphatunk képet arról, hogy mi az oka - az időjáráson és az elhagyatottságon túl - annak, amiért ennyire brutális és könyörtelen vidék a Wind River, vele javarészt sikerül kompenzálni Banner kvázi feleslegességét. 
Meglepő dolog viszont, hogy a forgatókönyvvel ellentétben, a rendezésből nem fakadnak akkora hibák. Pedig Sheridan szinte zöldfülűnek számít ezen a területen. Igaz, a rezervátum gigászi nagyságát is jobb lett volna érzékeltetni azon túl, hogy hallomásból tudjuk, így jobban átéreznénk, hogy az elhagyatottság miatt mennyire magukra vannak utalva az ott élők. Ettől függetlenül egy nagyon jó rendezésről beszélhetünk, és ez legfőképpen a vége felé lévő 25-30 perces intervallumnak tudható be, ahol Sheridan teljesen kikel magából, és egy olyan feszült és szikár végjátékot kanyarít, amihez foghatót idén csak az It comes at Nightban láttam.
Azt viszont valószínűleg soha nem fogom megérteni, hogy egy ilyen, eddig szinte hibátlan szkripteket készítő szakember, hogy követett el egy ilyen „banner-i” hibát. Ha ettől és a pár giccsesebb pillanattól mentes lenne, akkor valószínűleg minden idők egyik legjobb westernje lehetne a Wind River, így „csak” az év egyik legjobbja lesz.
8,5/10
A Wind River - Gyilkos nyomon teljes adatlapja a Magyar Film Adatbázis (MAFAB) oldalán.
