Könyvkritika: V.E. Schwab: Egy sötétebb mágia (2017)
2017. augusztus 31. írta: FilmBaráth

Könyvkritika: V.E. Schwab: Egy sötétebb mágia (2017)

Egy remek fantasy, nagyon jól megírva

egy_sotetebb_magia.jpg

A vérmágia a legerősebb varázslat. Na persze ezt Harry Potter óta mindenki tudja, de a kis varázslótanonc világán túl is van még terep a fantasyban a témakörben. V.E. Schwab amerikai írónő trilógiája első részének a borítója egy sima young adult regényt sejtet, azonban ha túl tudunk lépni ezen és nem alszunk be az első néhány oldalon (csigalassúsággal indulnak be az események), viharsebesen egy nagyon izgalmas, üdítően eredeti történet kellős közepében találjuk magunkat, amelyben olyan gyorsan peregnek a történések, hogy még levegőt is alig merünk venni, nehogy lemaradjunk valamiről. Párhuzamos univerzumokban lépkedünk antari (vérmágus) főhősünkkel, aki irtó nagy slmasztikába keveri a saját és mindenki világát, egy tolvaj lány lesz a segítéségére, akiről menet közben kiderül, hogy ő sincs mágikus képességek híján, de erről ő maga tud a legkevesebbet, csak kalandvágyból lett világok vándora. Őszintén szólva majdnem abbahagytam a könyvet, mert jó néhány oldalon keresztül tényleg nem történt semmi különös, aztán egyszer csak hirtelen bizsergetően beindul a sztori, és azon kaptam magam, hogy elrepültek az órák, mert én bizony le nem tudtam tenni ezt a jó kis kötetet, annyira beleéltem magam Kell és Lina mágikus kalandjaiba. Szerencsére nemsokára megjelenik a második rész, amelyben elég magasra tette az írónő a lécet, kíváncsian várom, hogy meg tudja-e ugrani a saját maga által beállított szintet. Egy remek  fantasy, nagyon jól megírva, érdekes univerzumot teremtett meg a szerző, amely mindjárt az első részben végveszélybe kerül, el sem tudom képzelni, hogyan fog erre rátenni még egy lapáttal a folytatásokban, de majd meglátjuk. Kár, hogy idegesítően lassan indulnak be az események (értem én, hogy be kellett mutatni a Londonok világát az olvasónak, de túl hosszú lett a bevezető), és a vége is egy picikét halványra sikeredett, de ennél több hibát nem tudok felróni ennek a meglepően jó könyvnek.

Évszázadokkal ezelőtt a négy London között még szabad volt az átjárás, azonban a sötét mágia elkezdte átvenni az uralmat az emberek felett, ezért a a túlélés érdekében a világokat elzárták egymástól. A fekete London elbukott, a fehérben a mágia erőszakossá tette az ott élőket, a szürkéből eltűnt a varázslat, amely a vörösben teljes fényében ragyog. A párhuzamos valóságok között csak az antarik tudnak átlépni, akik közül már csak ketten vannak életben, közülük az egyik Kell, aki az egyik útja során tudtán kívül bevisz egy fekete Londonból származó követ a vörösbe, és ezzel viharsebesen az egyre jobban elfajuló események közepén találja magát...

Érthetetlen számomra, hogyan sikerült ennyire semmitmondó borítót tervezni ennek az osztályon felülien izgalmas regénynek, ami azért is dühít, mert ez volt a legfőbb oka annak, hogy sokáig halogattam a könyv elolvasását, mert egyszerűen nem keltette fel a figyelmemet. Aztán a kétségeim egyetlen pillanat alatt múltak el, amikor átrágtam magam a nem kicsit szürke bevezetőn, mert olyan hirtelen szippantott magába a történet, hogy még meglepődni sem maradt időm, annyira felpörögtek az események. Nagyon jó írói húzás, hogy Kell és Lina szempontjából is átélhetjük a kalandokat, mert így két teljesen különböző nézőpontbóll láthatjuk ezt a többrétű világot, amelyben annál több titok és mágia kerül a szemünk elé, minél előrébb jutunk a sztoriban. Az antarik alapjáraton is érdekes és egyedi teremtmények, még Kell sincs tisztában a képességeivel, még kevésbé a múltjával, és ahogy emelkedik a tét, egyre erősebb lesz, de a legnagyobb harcot saját magával kell vívnia, hogy a sötét erő ne eméssze el őt magát is. Lina teljesen véletlenül csöppen bele az egészbe, megszokásból ellopja Kell-től a rettenetes erejű követ, amelynek következtében végre megkapja azokat a kalandokat, amelyekre olyan hőn áhítozott. Habár a főhősök fiatalok, a lány 19 éves, a fiú néhány évvel idősebb, mégsem éreztem úgy, hogy tiniregényt olvasok, vérbeli fantasy ez, amely tudott újat mutatni ebben a mostanában erősen túltelített műfajban.

egy_sotetebb_magia2.jpgHarry Potter után nem könnyű nagyot gurítani mágiaügyben, azonban az írónő egy izgalmasan újszerűi univerzumot mutatott be nekünk. Négy párhuzamos világ létezik egymás mellett, amelyből az egyik már elpusztult (legalábbis mindenki azt hiszi róla, mert senki sem meri megnézni, hogy mi is a helyzet mostanában fekete Londonban), fehér Londonban az erőszak az úr, szürke Londonban ahogyan a neve is mutatja, mágia híján eléggé lepusztult a környék, miközben vörös London él és virul. Aztán a kis fekete kő hatalmas kalamajkát okoz, hihetetlen, de a sötét erő képes lesz testet ölteni, miközben a fehér király és királynő is éppen azon mesterkedik, hogy megszerezzék a vörös trónt is. Kell, aki eddig elkényeztett hercegként élte az életét, hirtelen nagyon kemény helyzetekben találja magát, és lassan tudatára ébred, milyen mágikus erők rejtőznek benne. Lina piti kis tolvajként tengette eddig napjait, ehhez képest nagyon gyorsan fel tud nőni a feladathoz, ami nem kisebb, mint a világ megmentése. Az ő képességei egyelőre még eléggé rejtve maradnak, gondolom a folytatásokban fog fény derülni arra, hogy milyen tudás szunnyad benne valahol nagyon mélyen.  Ütős párost alkotnak ők ketten együtt, romantikára azonban nem nagyon van idő, mert főként azzal vannak elfoglalva hőseink, hogy megmentsék egymást és a Londonokat.

Kár, hogy a történet vége egy kicsit összecsapott lett, de arra jó, hogy tűkön ülve várjuk a folytatást, mert ugye van még két rész, amit én személy szerint epedve várok, mert bár nem igazán vagyok oda a fantasy műfajáért, ez a sztori nagyon megfogott. Fantáziadús a történet, amelyben rengeteg meglepő fordulat van, a könyv végére nagyon sok mindent megtudunk erről a furcsa világról, azonban még mindig rengeteg megválaszolatlan kérdés maradt. Ez még csak a kezdet volt, hiszen még semmit sem láttunk a sötét Londonból, amelynek egyetlen köve ekkora felfordulást tudott okozni (fogalmam nincs hogyan és miért, de hőseink biztosan ott fognak randizni egymással valamelyik folytatásban, hát az tényleg agyeldobásos buli lesz), Kell-nek is tutira takarítania kell majd a romokat Lina után valamelyik párhuzamos világban. A bevezető kötet megtette a magáét, felkeltette az érdeklődést a trilógia iránt, kellőképpen szórakoztatta olvasóját, különleges kalandokat kínálva a számára. Érdemes elolvasni!

8/10

A könyvet a Ventus Libro Kiadó jóvoltából volt lehetőségem elolvasni.

A bejegyzés trackback címe:

https://smokingbarrels.blog.hu/api/trackback/id/tr7112781268

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása