Varázsgomba – Készen állsz a végső utazásra? / Shrooms (2007)
Ritkán talál az ember olyan horrorfilmet, amelyekben a drogozás a történet szerves részét képezi. Az épp tíz éve kijött, Varázsgomba című alkotás viszont pont ilyen, mivel hallucinogén gombákkal beszívó fiatalokról szól, akik erdei gombászkodásuk során szép sorjában elhaláloznak.
A szokatlan, és ennek megfelelően ígéretes alapkoncepciót a produkció egész jól ki is aknázza. A drogos pillanatok megvalósítása, valamint ezzel együtt a horrorisztikusabb események kivitelezése - bár nem átütő erejű, de - viszonylag ötletesnek és frissnek hat, elsősorban a slasher klisék kissé megcsavart alkalmazása miatt. A film története egy csomó különféle elemet magába szippant a horror zsáneréből, elkendőzve azt, ami a történet szempontjából releváns, ezzel még a rutinosabb horrorfanoknak is izgalmas néznivalót jelent. A dramaturgia sajnos bukdácsol, a feszültségkeltés sem működik mindig, a színészek sem igazán brillíroznak, és néhol sutábban fényképezett jelenetek is be-becsúsznak, szóval abszolút nem tökéletes alkotásról beszélünk. A végső csavar azonban elég jól helyreteszi a sztorit, és rávilágít a kábítószerek egyik legveszélyesebb tulajdonságára: hogy befolyásolják a valósághoz való viszonyunkat.
Aki szereti a kicsit szokatlanabb, a nézőt némileg félrevezető horrorfilmeket, azoknak ajánlható ez a kisebb-nagyobb hibákkal küzdő, de relatíve újító szándékú, alacsony költségvetésű ír-dán koprodukciót.
6,5/10
A film teljes adatlapja a MAFAB oldalán
Nekronomikon - A holtak könyve / Necronomikon: Book of the Dead (1993)
A filmes antológiák mindig is jópofa dolgok voltak, H. P. Lovecraft munkássága alapvető fontosságú a horrorban, Brian Yuzna is egy korrekt B-horror iparos, szóval az e három tényezőből összeálló Nekronomikon című antológiafilm mindenképpen egy szerencsés csillagzat alatt született alkotás a szememben. Anno gyerekként, még VHS kazettán láttam ezt a majd negyed évszázados produkciót, és nemrég egy kis nosztalgiaest keretében újráztam.
A film három darab, szűk félórás, H. P. Lovecraft történetei által inspirált szegmensből, és egy keretként szolgáló negyedik sztoriból áll, amely utóbbi magát a kozmikus horror nagymestert, illetőleg a hírhedt Holtak Könyvét helyezi a központba. Nekem régen is, és most is a harmadik, Whispers című történet állt a legközelebb a szívemhez, amelyben egy gyilkost üldöző rendőrnő kerül szembe a felfoghatatlan iszonyattal (ezt Brian Yuzna jegyzi, és talán ez távolodott el legjobban az eredeti Lovecraft-műtől), de a többi sztori sem rossz. A The Drowned című első történet klasszikus gótikus horrorkörítése nagyszerű hangulattal és meglepően mutatós maszkokkal párosul, ezek elégségesek is ahhoz, hogy palástolják a sztori hiányosságait (Christophe Gans rendezése, a főszereplő a későbbiekben gonoszokra specializálódott színész, Bruce Payne). A második, The Cold című szegmensnek a története az igazán erős oldala, a színészek is itt teljesítenek a legjobban (különösen a veterán David Warner), bár némileg lassú és visszafogott darabról beszélhetünk (amelyet Shûsuke Kaneko jegyez). A körítésként szolgáló The Library (ezt szintén Yuzna dirigálta) talán a leggyengébb darab, a visszahúzódó Lovecraftból csak bajosan sikerült Indinana Jones-féle alakot faragni, plusz a trükkök is itt a legproblematikusabbak, és a történet is eléggé semmilyen.
Bár nem nevezném a kedvencemnek, ez a horrorantológia kiváló választás lehet azok számára, akik - a gyengus kerettörténettől eltekintve - egy kiegyensúlyozott, mind a borzongást, mind a vérengzést előtérbe helyező, H. P. Lovecraft szellemiségétől átitatott, vérbeli '90-es évekbeli B-horrort szeretnének látni.
6,5/10
