Unatkozol egy kicsit a nyári tespedésben? Kellene egy kis kaland? Akkor iratkozz be egy hegymászótanfolyamra, mert még az is előfordulhat veled, hogy egy párduc alakú sziklán találod magad néhány társaddal összezárva, akikkel össze kell fognod, ellenkező esetben a büdös életben nem fogsz kiszabadulni abból a hógömbből, amibe egy gonosz (ál) menő arc zárt be, hogy megtaláld helyette a kincset érő csendköveket. Miután kellőképpen kétségbeestél, majd lehiggadtál, rá fogsz jönni, hogy ennél jobb nem is történhetett volna veled, mert egyrészt még az is kiderülhet rólad, hogy vérbeli kalandor vagy, aki le tudja győzni a legnagyobb akadályt, vagyis saját magát, másrészt pedig igaz barátokra lelsz ott, ahol sohasem gondoltad volna. És természetesen Rozika néni sem maradhat ki a buliból, aki kedves idős hölgynek néz ki, de valójában egy igazi stratégia, és miközben isteni finom ételeket készít  a kalandokban megfáradt bátor hősöknek, még a romantikára is szakít magának időt. Nem, ne gondold, hogy felnőtt fejjel nem fogsz azonnal belehabarodni ebbe a jól megírt történetbe, ehhez az ifjúsági kalandregényhez rekordidő alatt fogsz visszafiatalodni, annyira olvastatja magát. Fantáziadús cselekmény, jól megírt karakterek, jól vezetett történet, dráma, némi humor, csapatépítés, egy csipetnyi romantika, és már készen is van az elsöprő sikert arató könyv, amelyet tényleg érdemes elolvasni, mert szórakoztatva tanít, szerethető, izgalmas, és letehetetlen. Az egyetlen hibája az, hogy időnként egy picit szájbarágósan hívja fel a figyelmet a mondanivalóra, de hát kiskamaszoknak készült, ennyi generációs szakadék belefér.

Kismukk nem szeret beszélni, írni annál inkább, ezért ő vetette papírra (Kertész Erzsi értő tolmácsolásában) azokat a hihetetlen kalandokat, amelybe osztálytársaval együtt belekeveredett. A suliban hegymászószakkört hirdettek, amelyre néhányan el is mentek, mivel fogalmuk sem volt, milyen gonosz terveket szövöget annak vezetője, Meredek Johnny. Egy szürke péntek délután elmentek az éppen aktuális órára, és hamarosan picire zsugorodva egy hógömb alatt találták magukat, egy hatalmas slamasztikában, amelyből csak együtt volt esélyük kimászni...

Gekkó, Vince, Hétfejű Helga, Virág, és Kismukk - ők a mi hőseink a hógömbben, akiknek idekint, a "normális" világban akad két segítője is, Noémi és Rozika néni, aki ahhoz képest, hogy főállásban egy művelődési ház portása, és erősen nagymama korban van már, simán felveszi a versenyt a fiatalokkal. Annak ellenére tud mindvégig izgalmas maradni a történet, hogy már az elején megtudjuk, mindenki szerencsésen átvészelte a kalandot, mivel a civilben pszichológus szerző a karakterekre és a jellemfejlődésre, valamint a csapat dinamikára helyezte a hangsúlyt. A stílus könyed, mégis profin kiszámított minden mondat, nemcsak a gyerekek, hanem a felnőttek is kitűnően tudnak szórakozni ezen a nem túl bonyolult, ámde annál izgalmasabb sztorin. A kötet szereplői a célcsoport kiskamasz korosztálynak megfelelően nem lettek túlgondolva, a jók, jók, a rosszak rosszak, a gyerekek pedig kaptak egy belevaló nagymamapótlékot, aki egyetlen felnőttként csendben irányítja a háttérből az ifjúságot. A gyerekek korosztályuknak megfelelően reagálnak a váratlan eseményekre, halálra rémülnek, de állják a sarat, kezdetben esnek-kelnek, de aztán felnőnek a feladathoz.

Szórakoztató tanmese, ennyi és nem több, de olyan jó körítéssel, hogy a gyerekkorból már bőven kinőtt olvasó is ugyanolyan mohón falja az oldalakat, mint a kiskorúak. Az Átméretező, amelyet a főgonosz egy szupertitkos laborból lopott el, és képes arra, hogy akárkit és akármit lekicsinyítsen vagy felnagyítson, akár hiteltelenné is tehette volna a történetet, de sikerült olyan jól beleszőni a sztoriba, hogy egy idő után már tényleg nem lepődünk meg semmin. Nem könnyű fenntartani az érdeklődést több, mint 300 oldalon keresztül, de Kertész Erzsinek sikerült úgy bonyolítani a szálakat, hogy egészen a végéig izgulhattunk a kis csapatért, akiket a szívünkbe zártunk, mert annyira esendőek, de képesek arra, hogy felülmúlják önmagukat. Kár, hogy a könyv vége egy ici-picit összecsapott lett, kellett volna egy ütősebben megírt befejezés, de ennél nagyobb bajunk ne legyen, így is tökéletes választás ez a könyv arra, hogy egy forró nyári estét feldobjunk vele.

Ki gondolta volna, hogy egy hétköznapi művelődési ház ilyen sok bújkálási lehetőséget rejt magában, a portás néniben pedig egy Wonder Woman veszett el, aki, ha kell újraértelmezi a ruhatárát, szükség esetén sziklára is tud mászni, laza csuklóval borítja a kelkáposzta főzeléket a rosszfiú képébe szigorúan figyelemelterelési szándékkal, és a lehető legnomádabb körülmények között is isteni vacsorát tud rittyenteni a pereputtynak. A Pantherában csak annyi a misztikum, ami az érdeklődés fenntartásához szükséges, a hangsúly a kalandon van, amelyből nem szenvedünk hiányt. Jól adagolja a szerző az akciót és az érzelmeket, jól átgondolt írásmű, amely mégis üdítően friss tud lenni a saját műfajában. Bernát Barbara jól eltalált rajzai sokat tesznek hozzá az olvasmányélményhez. Ez egy jó könyv.

9/10