The Whispering Star / Hiso hiso boshi (2015)
2017. július 15. írta: 20legendd

The Whispering Star / Hiso hiso boshi (2015)

Sion Sono napjaink egyik legfurcsább rendezője. Nem csak azért, mert egy év leforgása alatt akár 5-6 filmet is elkészít, hanem azért is, mert ezek az alkotások közelről sem nevezhetőek mindennapinak - nem is olyan régen például az elképesztően szórakoztató, harcművészeti elemekkel is tarkított rap battle musicaléről emlékeztünk meg, melyben bizonyította, hogy nem igazán ismer határokat. Ennek köszönhetően, amikor anno jött a hír, hogy a japán mester fekete-fehér monodrámát rendezett, a többséggel ellentétben nagyon lelkes lettem. Persze akkor még nem gondoltam volna, hogy nem kevesebb, mint 2 évet kell várni a film megjelenéséig... szívesen mondanám, hogy a végeredményt látva megérte ennyit böjtölni, de sajnos a The Whispering Star koncepciójában érdekesebbnek hangzik, mint amit sikerült megvalósítani ebből, hiszen alig kapunk többet egy üres, tátongó fekete lyuknál.

twp1.png

A történet főhőse Yoko, egy női képmásra alkotott robot, aki a Galaxisban ide-oda bolyongva csomagokat kézbesít a széthullott emberiség megmaradt képviselőinek. Mint ahogy sok poszt-apokaliptikus történet, így a The Whispering Star is azon kíván elmélkedni, hogy mit jelent... vagyis mit jelentett egyszer embernek lenni, ugyanis hamar kiderül, hogy lényegében a technológia vált a domináns "fajjá"; mintha csak a 2001: Űrodüsszeia HAL számítógépe irányítana mindent, hogy aztán Yoko analóg hangfelvételeiből kiderüljön, milyen hibák vezettek az emberiség felaprózódásáig.

Aki ismeri Sono műveit, annak nem meglepő, hogy valamennyi filmje meglehetősen sejtelmesen, csikorogva, egy olyan pontról indul, ahonnan még fogalmunk sincs, hogy mi fog kisülni ebből az egészből és emiatt mindig kicsit nehéz belerázkódni az eseményekbe. Ugyanez igaz a jelen írás tárgyára is, azzal a nem elhanyagolható különbséggel, hogy szinte végig ez a kétes érzés uralkodik a filmen. Amíg más Sono alkotásnál a cselekményben előre haladva szépen tisztul a kép és nyernek értelmet az addig látottak, addig itt alig-alig akarja megadni magát a mű.

twp2.png

Monodráma révén persze nem annyira váratlan, hogy kevés a párbeszéd, de az a kevés is igencsak homályosan fogalmaz és keveset mond. Mindez azt jelenti, hogy nehéz bármilyen újdonságot, egyedi mondanivalót kihámozni a filmből, de sajnos könnyen meglehet az is, hogy nincs mit kihámozni - ha a "belelátást" nem vesszük ide. Ha a Csillagok Közöttet sokszor érte az a vád, hogy túl van magyarázva, akkor a The Whispering Star ennek épp az ellentettje az űrutazós, emberiséggel foglalkozó modern sci-fik terén. Igaz, az utóbbi ezzel együtt is csupán néhány eltalált jelenetre van attól, hogy komolyabban megmozgassa az ember fantáziáját, mint például a záró képsorok, melyben egy izgalmas kis mini-világ tárul a szemünk elé. Ha a különálló bolygók maréknyi kis ökoszisztémáját vette volna jobban goócső alá a film, mi is jobban jártunk volna.

Egy kicsit bosszantó is, hogy mi és mi nem kerekedett ki a filmből, tekintve, hogy Sono már korábban is bizonyította, hogy a filozofikus gondolatokkal is olyan jól tud operálni, mint a látványos vérengzésekkel, vagy az abszurd humorral. A 2001-es Suicide Club eszmefuttatásain például napokat lehetett elmélkedni, annyi fontos kérdést fogalmazott meg a háttérben, míg a The Whispering Star esetében ezek a kérdések nem csak, hogy elmaradtak, de hosszú percekig csupán azt kell néznünk, ahogy Yoko takarítja az űrhajóját, ami még ahhoz is kevés lenne, hogy elgondolkozzunk azon, hogy vajon ez azt reprezentálja-e, hogy az ember milyen apró feladatok elvégzésére hivatott csak.

twp3.png

Túlzás lenne azt mondani, hogy óriási elvárásokkal ültem volna le a film elé, ugyanis csupán olyan gondolat- és ötlet-morzsákat szerettem volna kapni, ami megmozdítja a fantáziámat, de ezekből meglepően keveset tudott átadni Sono, aki az emberiséget érintő filmben mintha nem is elmélkedne ezen a témán, csupán vázolná azt, ami már a 60-as, 70-es években sem számított túlságosan úttörőnek, mindezt egy repetitív 100 percbe sűrítve. Itt-ott megcsillan a szikra ugyan, de ki nem bontakozik soha igazán. Mindenhol csak az üresség és a nihil uralkodik, akármerre nézünk a The Whispering Star univerzumában.

A The Whispering Star teljes adatlapja a Magyar Film Adatbázis (Mafab) oldalán 

A bejegyzés trackback címe:

https://smokingbarrels.blog.hu/api/trackback/id/tr2612654465

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása