A gyereknevelésben két dolog fontos igazán: a lazaság és a humor. Könnyen mondom ezt, hiszen még családalapítás előtt állok (jelen pillanatban még a leendő apuka sem áll rendelkezésre, nemhogy a baba), és nem, egyáltalán nem parázok ezen a dolgon, pedig már túl vagyok a negyedik X-en. Egyszerűen még nem tartok ott, hogy attól érezzem magam a világ legboldogabb emberének, hogy egy apróságot nevelgetek, de realista közgazdászként tisztában vagyok vele, hogy előbb-utóbb el fog jönni ez az időszak is az életemben, úgyhogy ha elém kerül egy jónak tűnő könyv a témában, nem zárkozom el előle. Nem olvastam Kalas Györgyi blogját (aki amúgy újságíró, és ma már két leánygyermek édesanyja), de annyira megtetszett az őszinte fülszöveg, amely nem rózsaszín felhőben úszó örök boldog állapotként jellemzi a babavárást és az első évet, hogy kíváncsi lettem. És nem bántam meg, mert ez a nem túl vastag kötet viccesen, mégsem komolytalanul mutatja be, hogyan élte meg a szerző első gyermekének születését és hogyan vészelték át az első 12 hónapot a kicsivel. Jókat mosolyogtam a szövegen, de egyetlen pillanatra sem feledtette el velem Kalas Györgyi, hogy egy pici baba mekkora felelősség,  egy tapasztalatlan anyuka mennyit aggódik, egyáltalán nem alaptalanul, és milyen szinten változik meg az élete, még akkor is, ha tudatosan készült a gyerekvállalásra. Mert hiába olvasod végig a szakirodalmat, semmi sem készít fel arra, ami hirtelen rád szakad, egy magatehetetlen kis babát kell életben tartanod, reggeltől estig váratlan helyzetekbe kerülsz, amelyeket meg kell oldanod, halálosan elfáradsz a nap végére, és még a pároddal is törődnöd kell, aki egy idő után egyre hangosabban jelzi a számodra, hogy nem csak kisded van a világon, hanem ő is. Ebből a könyvből igazából semmi újat nem tudunk meg, viszont egyrészt megnyugszunk, hogy másnak sem könnyebb (akinek hozzám hasonlóan még nincs gyereke pedig nem lesznek illúziói arról, hogy mi vár rá, ha bevállalja a babát), és azt, hogy ebben a helyzetben a parázás normálás, de egy idő rá fogsz jönni arra, hogy ezt a helyzetet csak úgy fogod túlélni ép elmével, ha megtanulsz lazítani és élvezni ezeket a soha vissza nem térő napokat. Mert egy baba minden nehézség ellenére olyan örömet tud nyújtani, mint senki és semmi ezen a világon, és hatalmas élmény végigkövetni, hogyan nyiladozik a kis értelme. A babázáshoz nem biztos, hogy megjön a kedved ettől a könyvtől, de a családalapítás gondolata biztosan befészkeli magát a közelebbi jövő tervei közé, mert ezt az életre szóló élményt tényleg nem kellene kihagyni...

Hurrá, jön a baba! Az eufórikus örömet aztán gyorsan felváltja a rengeteg intéznivaló, a sok apróság, amelynek mindenképpen utána kell járni, mielőtt világra jön a família leendő szeme fénye. Mindeközben lassan, de biztosan megváltozik a női test, hiába az egészséges életmód, a torna, azért csak jönnek azok a fránya kilók, a hormonok is dolgoznak rendesen, nem könnyű időszak eljutni az anyuka számára eljutni a szülőszobáig. Pedig az igazi kalandok csak akkor kezdődnek, amikor a kis család hazaérkezik...

Bölcs dolog volt a természettől, hogy adott kilenc hónapot a nőknek arra, hogy felkészüljenek az anyaságra. Hiszen egy korszak véget ér az életében, kell ennyi idő, hogy ráhangolódjon a benne növekvő kis magzatra, végigmenjen azokon a testi és lelki változásokon, amelynek eredményeként majd egy pici babával a karján indulhat egy új élet felé, amely nem szebb és nem jobb, csak más, mint az előző. Na, és ennyi volt a tündérmese, mert az a kilenc hónapot végigélni rohadt nehéz, folyamatosan változik az a test, amelyre korábban annyira odafigyelt a leendő anyuka, amit nemcsak lelkileg iszonyúan nehéz elviselni (atyaég, annyi év után végre lefogytam, hogyan fogom túlélni, hogy újra úgy fogok kinézni, mint egy bálna - kell ez nekem, most komolyan?), hanem olyan praktikus dolgokat is meg kell oldani, mint a folyamatosan növekvő mellmérethez passzoló melltartó megtalálása, és akkor hol van még a babaszoba, szülésre felkészítő tanfolyam és ezer más dolog, ami korábban fel sem merült problémaként. Azonban a sok idegeskedés, a rengeteg hiszti (igen, a leendő anyuka eléggé ki fog fordulni saját magából, készüljenek fel rá, uraim!), a megfelelő babakocsi kiválasztásának eget verő problémája mellett útközben valahol mégiscsak megszületik egy család, mert apuka és anyuka egyre jobban várja a kis jövevényt. Aztán jön a szülés, amelynek minden traumája (altatást fogok kérni, én ezt nem fogom túlélni az biztos...)  abban a másodpercben felejtődik el, amikor a pici baba a mama hasára kerül. Örömkönnyek, boldogság, apuka és anyuka a fellegekben...Aztán hazamennek és jönnek a szürke hétköznapok.

A szülés utáni depressziót még ma sem veszik eléggé komolyan szerintem, pedig iszonyú stressz otthon maradni egy pici babával, aki semmit sem csinál, csak eszik, alszik és anyagcserél. A korábbi pörgős életnek vége, az élettér látványosan beszűkül, meg kell tanulni értelmezni a kicsi jelzéseit, nagyon nem könnyű a kezdeti pánikolás után újra megtalálni a lelki egyensúlyt ebben a helyzetben. A szerző nagyon szimpatikus módon egyáltalán nem hallgatja el, hogy milyen nehezen rázódott bele az anyaságba, praktikus tanácsok hadával lát el bennünket a babahordozótól a szexen át a hozzátáplálásig mindenről, amellyel ő maga is szembesült, és a saját kárán tanulta meg kezelni a legkülönbözőbb problémákat. Mindezt kellő humorral előadva, de hangsúlyozva, hogy nem szakértő írta a könyvet, hanem egy egyszerű anyuka, aki megosztja a többi (leendő) sorstársával a mindennapok nyűgeit. Jól szerkesztett kis kötet, nincsenek bő lére eresztve a témák, ugyanakkor mégis minden fontos mozzanatra kitér a szerző.

Nekem azért tetszett nagyon ez a könyv, mert sajnos nincs anyukám, akinek feltehetném azt a sokmillió kérdést, ami felmerül bennem a gyerekvállalással kapcsolatban, mert a legtöbbjére megkaptam belőle a válaszokat, ha nem is legmegnyugatóbbakat, de legalább őszintéket. Részemről azt a következtetést vontam le, hogy a babázás minden nehézsége mellett gyönyörű dolog, de meg kell várni egyrészt a leendő apukát, akivel megoszthatja az ember lánya ezeket a fantasztikus élményeket és a hozzá tartozó terheket is, másrészt pedig meg kell érni rá, hogy összességében ne teherként, megoldhatatlan feladatként gondoljunk arra a kicsi lényre, akiből nekünk kell embert nevelnünk, hanem ajándékként, meg tudjuk látni ennek a soha vissza nem térő korszaknak a szépségét, és meg tudjuk élni a pillanatot, mert tudjuk, hogy anyának lenni kiváltságos dolog. Jó könyv, nem csak anyukáknak ajánlom, hanem mindenkinek, aki még baba előtti állapotban leledzik, illetve annak, akinek ez az időszak már nosztalgikus távlatba került. Jól fog szórakozni az olvasó, miközben rengeteg praktikus információra tehet szert.

8/10

A könyvet a Jaffa Kiadó jóvoltából volt lehetőségem elolvasni.