Van egy dal, amely nélkül nincs Karthago-koncert. A Requiem egy fiú emlékére íródott, aki a zenekar székesfehérvári koncertjén halt meg 1981-ben. De ki volt ő, és mi okozta a halálát? Ennek a rejtélynek járt utána Hatala Csenge, és egy nyomozási naplóban osztotta meg velünk azokat az információkat, amelyeket kutatásai során talált Dezsőről. Mert így hívták azt a 16 éves fiút, akinek teljesen értelmetlen halála a hazai rockélet egyik legnagyobb mítosza lett. Jó néhány momentumról sikerült bebizonyítani, hogy nem felelnek meg a valóságnak, de ennyi év távlatából már nyilván nem lehetett mindent kideríteni, mivel a legfontosabb bizonyítékok (boncolási jegyzőkönyv, rendőrségi jelentés, stb) elvesztek. Ennek ellenére érdemes végigolvasni ezt a vékonyka kötetet (150 oldal), mert egyrészt egy izgalmas nyomozás részesei lehetünk, másrészt pedig igazi időutazáson vehetünk részt, betekintést nyerhetünk a 80-s évek magyar rockéletébe, sok érdekességet megtudhatunk a Karthago zenekarról (amelynek az igazi áttörést pont ez a dal hozta el, a mai napig ez a legismertebb számuk), és üdítő módon nem bulvár szinten meséli el a család tragédiáját a szerző, hanem tiszteletben tartja az elhunyt fiú emlékét. Nemcsak rajongóknak ajánlom ezt a könyvet, hanem mindenkinek, akit érdekel, hogy ki volt az a fiú, aki most már mindig velünk marad, amíg halljuk az elefántdübörgést...

1981-ben Székesfehérváron volt egy Karthago-koncert, amelynek a végén egy 16 éves fiú lenn maradt a földön, és nemsokára meghalt a kórházban. 2016-ban egy fiatal lány úgy döntött, utánajár annak, hogy ki is volt ez a fiú. Sok mindent megtudott, még több kérdés maradt nyitva, miközben az is kiderült, hogyan született meg a dal, és hogyan élte túl a család a borzalmas tragédiát...

Musicalfüggőként elég távol áll tőlem a rockzene, azonban a Karthago együttest nagyon szeretem. Minőségi zenét játszanak ugyanis, közérthető, mégis igényes szöveggel. Soha nem jártam még egyetlen koncertjükön sem (tömegundorom van, sajnálom), viszont mindig szívesen hallgatom őket, ha valami jó kis  tartalmas zenére van szüksége a kis lelkemnek. Az én kedvencem tőlük a Keleti éj, de természetesen az Apáink útján és a Requiem is olyan dal, amelyet nem lehet elégszer hallani, mert mindig megérinti az ember lelkét. Nem véletlenül lett ez utóbbi szám az együttes védjegye, olyan érzelmi töltettel bír, amelyből sugárzik az időtlen fájdalom, gyönyörű szövege van, fantasztikusan jól eltalált zenével. Hatala Csengének köszönhetően megismerhetjük a fiút a dal mögött, aki túl korán indult el a fények útján, még el sem kezdődött az élete és már véget is ért. A tragikus esetről a korabeli politikai viszonyok miatt (vagyis a rockzene által sugallt szabadságvágy miatti félelem és a drogprobléma szőnyeg alá söprése okán) már soha nem fog kiderülni a teljes igazság, mert a hatóságok mindent megtettek, hogy ne derülhessen rá fény, a fiú nővére pedig hiába szeretett volna utánajárni a dolognak, a szülei kérésére letett erről a szándékáról. Vagyis nagyon kevés információmorzsából kellett összeraknia a szerzőnek azt, ami ennyi év után még kideríthető arról a tragikus éjszakáról.

Szerencsére nem eresztette túl bő lére az írónő a dolgot, a 150 oldal pontosan elegendő hosszúság ahhoz, hogy a rendelkezésére álló tényeket megossza velünk, és felidézze azokat az éveket, amikor az Omega, a Karthago, a Beatrice volt a fiatalok kedvenc együttese. Megismerhetjük a Karthago zenekar megalakulásának történetét, hogyan élték meg a 80-as éveket, hogyan nem lettek világsztárok, illetve milyen körülmények született meg a Requiem című dal. A másik vonalon pedig a fiú történetét ismerhetjük meg, példás módon vezetéknév nélkül (hogy megvédje a családot az írónő a média túlzott figyelmétől). Egy talán túlságosan szabadjára engedett, de teljesen átlagos 16 éves fiút ismerhetünk meg a visszaemlékezésekből, akit a legendával szemben egyáltalán nem tapostak agyon, hanem minden valószínűség szerint némi drognak minősülő ragasztó és alkohol keveréke miatt állt meg a szíve. A mai vad bulik korában ez a borzalmas tragédia talán már fel sem tűnik, de akkoriban ilyen szomorú eset egyáltalán nem fordult elő, ezért nem merült még ma sem feledésbe. A Requiem című dal méltó emléket állított Dezsőnek, akárcsak ez a remek könyv, amelynek nemcsak a tartalma figyelemre méltó, hanem a szerkesztési elve is, mivel a dal szövegére építi fel a nyomozás elbeszélését. Nem váltja meg a világot ez a kis kötet, de kár lenne kihagyni az életünkből

8/10

A könyvet az Athenaeum Kiadó jóvoltából volt lehetőségem elolvasni.