Csajok hajnalig / Rough Night (2017)
A Broad City egy egyedi humorú, frivol, és igazán szerethető vígjátéksorozat (egyszer majd írunk róla sorozatkritikát is, becsszó), hétköznapi módon kattant csajokkal. Amikor felröppent a híre, hogy Lucia Aniello, a Broad City első számú rendezője, és Ilana "a Broad City bongyorhajú Ilanája" Glazer egy egész estés csajos vígjátékot hoznak tető alá, rögtön tudtam, hogy el fogok menni a moziba ezért a filmért. Az már csak a hab volt a tortán, hogy állandó kedvencem, a rendre iszonyú vicces mellékszerepekben felbukkanó Kate McKinnon is szerepel a filmben. Ja, meg valami Scarlett Johannson nevű csaj is megjelenik a vásznon... A feltörekvő női"sztárok" névsorát Zoë Kravitz és Jillian Bell zárják, szóval az előjelek tényleg nagyon ígéretesek voltak a produkcióval kapcsolatban.
Nos, hát ahogy mondani szokás, mindez túl szép volt, hogy igaz legyen: a Csajok hajnalig abszolút nem rossz vígjáték, de nem is az a másfél órás Broad City-esszencia, ami lehetett volna. A balul elsült lánybúcsú története eldöcög, a "hullacipelős" fekete komédia attitűd (innen csókoltatuk az 1989-es Hóbortos hétvégét, mint fő inspirációt) nagyjából jól működik, van egy-két frenetikus jelenet (meglepő módon egy férfi karakter, a szintén Broad City-szereplő Paul W. Downs szállítja a legjobb poénokat, lsd. a benzinre való pénzgyűjtés pillanatait), általában véve működnek a csajos kikacsintások és a szexes-leszbikus poénok, viszonylag okésan sikerült ábrázolni a lánybarátság alakulását a felnőtté válás és a családalapítás tükrében is, ám a film "nem áll össze", nincs megfelelő íve a teljes élményhez, valamint nem bír a megfelelő eredetiséggel. Inkább csak egy csajos gegparádét kapunk hullámzó minőségű és frissességű poénokkal, mint teljes értékű filmet, megfelelő dramaturgiával.
A színészek kapcsán érdekes módon a "húzónevek" háttérbe szorultak, így Scarlett Johannson szerepe elég sablonos, Ilana Glazer meg totál a margóra kerül. Inkább a "pufi vicces csaj" archetipusát erősítő Jillian Bell viszi a prímet, több-kevesebb sikerrel. Zoë Kravitz meglepően kellemeset játszott a filmben, Kate McKinnon pedig hozta a tőle elvárt elmebeteg módon humoros szintet. A kisebb mellékszerepekben felbukkanó ismerős arcok is jól funkcionáltak (pl. Demi Moore és Ty Burrell kettőse hátborzongatóan kinky).
Az átlagon felüli casting ellenére a Csajok hajnalig nem lett több egy picit fekete humorú, nem kicsit frivol vígjátéknál, ami részleteiben erősebb, mint egészében. Egyszeri szórakozásnak nagyszerű, főleg lánybúcsúra készülő hölgyeknek, de nem ez lesz az év vígjátéka.
6,5/10
A Csajok hajnalig MAFAB adatlapja
A másik csaj / The Pretty One (2013)
Nofene, Zoe Kazannal egyre inkább számolni kell! A The Monster című - egyébként nem igazán jó - horrorfilmben a látóterembe került fiatal hölgy már ott is egy nagyszerű színésznő benyomását keltette, mely feltételezésemet az általam a napokban megtekintett, de valójában három évvel korábban forgatott, A másik csaj című moziban nyújtott alakításával is alátámasztotta. Izgatottan várom a színésznő idei, The Big Sick című romantikus komédiáját!
A másik csaj elnevezésű alkotásban kettős szerepben feltűnő hölgy egy ellentmondásos ikerpár két tagját játsza: az apjának segédkező, visszahúzódó Laurelt és az extrovertált, sikeres Audreyt. Egy tragikus autóbaleset lehetőséget ad Laurelnek, hogy átvegye a testvére szerepét, és belekóstoljon abba, hogy milyen is az, ha az embert tisztelik és szeretik. Az Audrey halála felett érzett gyász, az új élethelyzet feletti meglepetés egészen különös szituációkat eredményez...
A másik csaj egy olyan dramedy, ami nem térdcsapkodós poénokkal, hanem furcsa, groteszk humorral és elgondolkodtató élethelyzetekkel ellensúlyozza az alapvetően szomorú történetet. Nem mindenkinek szól ez a fajta megközelítés, de biztos vagyok benne, hogy ez a keserédes, lamentáló humor nem csak nekem nyerte el a tetszésemet. Laurel szánalmas "szürke kisegér" figurája egészen érdekes úton jut el a testvére halálán keresztül, a zavarodottságtól, a tettetésen át a valódi kiteljesedésig. Zoe Kazan hibátlan alakítást nyújt, a New Girl-ös Jake Johnson és az ezer helyről ismerős John Carroll Lynch pedig méltó partnerei a filmben. Ahogy az egész produkció, úgy a rendezés is visszafogott, de egyáltalán nem unalmas, viszont arra készteti a nézőt, hogy figyeljen az apró rezdülésekre, és maradéktalanul együtt érezzen a főhőssel.
Jenée LaMarque forgatókönyvíró- és rendezőnő Zoe Kazan kettős alakja köré egy olyan érzelemdús és intelligens filmet rittyentett, ami mindenképpen megéri a megtekintést. A finálé lehetett volna kicsit emlékezetesebb, némi plusz csavavart is elviseltem volna a történetben, de egy alapvetően szimpatikus alkotást üdvözölhettem ezen dramedy személyében.
7,5/10
