Ki gondolná, hogy a filmtörténelem egyik legromantikusabb jelenete egy kőkemény drámában látható? Burt Lancaster és Deborah Kerr legendás csókja a tengerben közismert, de tegye fel a kezét, aki a hozzá tartozó filmet is látta? Fogalmam sincs, hogyan sikerült eddig kihagynom ezt a klasszikust, de most végre sikerült abszolválnom, és bár egy kicsit meglepődtem, mert jóval kevesebb a romantika benne, mint gondoltam, de tetszett, mert egy kiváló dráma, amely a saját korában különlegesnek számított, nemcsak az akkoriban nagyon merésznek számító szerelmi jelenet miatt, hanem azért is, mert nem festett éppen idilli képet a hadseregről, és a történetben szereplő hölgyek erkölcsei sem voltak éppen fedhetetlenek. A James Jones regénye alapján készült film 8 Oscar díjat nyert, és bár mai szemmel nézve inkább melodráma, mint kőkemény háborús történet, valamint egy picit már eljárt felette az idő, mégis valódi filmélményt tud nyújtani, köszönhetően elsősorban a színészi játéknak, az operatőri munkának és a forgatókönyvnek (és persze az alapjául szolgáló könyvnek). Érdekes, hogy alapvetően háborús filmről van szó, holott tényleges hadi cselekményekre csak a film legvégén kerül sor, a történet szálai Pearl Harbor bombázásának napján érnek össze, és mivel a műfaj dráma, a happy end elmarad, mégis mindvégig fenn tudja tartani a néző érdeklődését, olyan jól működnek a karakaterek és a párbeszédek. Egyszer mindenképpen látni kell!

Prewitt (Montgomery Clift) saját maga kérte az áthelyezését Hawaira, azonban elég gyorsan összetűzésbe kerül a felettesével, Holmes kapitánnyal (Philip Ober), ugyanis hiába kiváló bokszoló, nem hajlandó ringbe szállni, mert egy edzésen akaratán kívül megvakította egy ütéssel barátját. Innentől kezdve a napjai merő rémálomban telnek, ő azonban nem enged az elveiből, akkor sem, ha az életébe kerül..

A hadsereg nem kislányoknak való hely, ezt eddig is tudtuk, de azért egy kicsit lehangoló végignézni, hogy Pearl Harbor előtt nem sokkal a század rosszabb arcú figurái azzal vannak elfoglalva, hogy Prewitt-et próbálják megtörni, pusztán csak azért, mert elvi okok miatt nem hajlandó ringbe szállni. Adva van egy karrierista kapitány, annak tökéletesen elhanyagolt felesége, egy kiváló képességekkel rendelkező főtörzsőrmester, aki vesztére beleszeret az asszonyba, Prewitt egy helyi prostiban véli megtalálni élete szerelmét, legjobb barátja pedig egy részeges, de nagyon szimpatikus figura, akinek a fegyelem nem erős oldala, és látványosan nincsenek jóban Kocával, a börtönőrség vezetőjével, ami nem tesz jót az egészségének, amikor rács mögé kerül. Mindenki a szerelmet és a boldogságot keresi, de sajnos senki sem találja meg, főként saját magának köszönhetően. Az utolsó néhány percben megkapjuk a háborút is, Pearl Harbor bombázása sokkal drámaibbra sikeredett az adott kor technikai színvonalán kivitelezve, mint sok évvel később Michael Bay látványos, de nem kicsit üres filmjében, (ínyenceknek a Tora!Tora!Tora! című alkotást ajánlom a témában).

Ebben a macsó közegben Prewitt érzékeny alkata nyilván bukásra van ítélve, de emberünk konoksága kivívja a főtörzsőrmester elismerését, végül barátok lesznek (miután nem kicsit illuminált állapotban az út kellős közepén ücsörögve megbeszélik az élet nagy dolgait). Warden remek katona, azonban nem akar tiszt lenni, hogy ne legyen olyan, mint Holmes kapitány, akit egyáltalán nem érdekelnek az emberei, csak az előléptetésével van elfoglalva. Maggio szintén szeretne előrébb kerülni a ranglétrán, de túlzottan kedveli az alkoholt, és - olasz lévén - elég szenvedélyes természete van, a Kocával való konfliktusa pedig tragédiához vezet. A női karakterek sem éppen átlagosak, először is itt van a kapitány felesége, akinek házassága régen romokban hever, mivel férje hibájából nem lehet gyereke, és már többször keresett vigaszt más katonáknál, hogy aztán beleszeressen Wardenbe, azonban hiába dübörögnek az érzelmek, a kapcsolatuknak mégsincs jövője. Prewitt szerelme, Lorene prosti, akinek minden vágya, hogy "rendes" férje és élete legyen, ezért őszintén megmondja a fiúnak, hogy nem vele tervezi a jövőt, mert nem felel meg az elképzeléseinek. Aztán persze túl későn jön rá, hogy beleszeretett Prewitt-be, már nem tudja visszatartani a férfit attól, hogy a vesztébe rohanjon. Kőkemény dráma ez, amelyben vannak ugyan romantikus jelenetek, de korántsem ezek határozzák meg a filmet, a több szálon futó történet a végére összeér, hogy aztán minden összeomoljon. A háború kegyetlen, tragikus emberi sorsokat láthatunk, egy olyan filmben, amely sok évtizeddel a keletkezése után is nagyon ütős tud lenni, habár a technikai avulás már nyomot hagyott rajta.

Frank Sinatra elsősorban énekesként maradt meg emlékezetünkben, azonban Oscar-díjas színész is volt, a szobrocskát az ebben a filmben nyújtott alakításáért vihette haza (és rángatta ki magát akkoriban a  szakmai gödörből), méltán, hiszen Maggio szerepében mert nagyon látványosan eltérni attól a képtől, amelyet a közönség ismert róla. Azt viszont női szemmel nem értem, miért voltak oda érte annyira a szebbik nem képviselői, hiszen a daliás Burt Lancester mellett eléggé véznának tűnt. Lancester azonban nemcsak a külsejére alapozta a karakterét, Warden figurájában sok árnyalatot mutatott meg. Montgomery Clift alakításából hiányzott az igazi átütő erő, de hozta a tőle elvárható szintet. Donna Reed szintén Oscar-t nyert Lorene szerepéért, pedig Deborah Kerr alakítása sokszínűbb volt, de őt sem érdemtelenül jutalmazta az Akadémia.

Sajnos nem olvastam James Jones könyvét (aki igen, annak kíváncsian várom a véleményét róla kommentben), ezért nem tudom megmondani, mennyire volt hozzá hű a filmváltozat, mennyit tett hozzá vagy vett el belőle, de összéségében nekem nagyon tetszett ez mára már klasszikussá nemesedett alkotás, amelyben mai szemmel nézve kicsit lassan folydogálnak az események, divatjamúlt az erkölcsök ábrázolása (de hát akkoriban cenzúra volt a szerelmi jelenetekre, és a prostikat sem nevezhették prostiknak, egy másik korban forgatták ezt a filmet, ez van), de mégis érdemes legalább egyszer megnézni, mert egy jó film, kiváló színészekkel.

8/10

A Most és mindörökké teljes adatlapja a Magyar Filmes Adatbázis (Mafab) oldalán.