Azzal a reménnyel vágtam bele ebbe a filmbe, hogy remélhetőleg felrúgja majd a kis költségvetésű horrorokkal kapcsolatos sztereotípiákat, és egy felejthetetlen élményben részesít. Ez a maga nemében tulajdonképpen meg is valósult: bár nem nevezném kiemelkedő horrornak ezt az alkotást, mechanizmusát nehezen tudnám bármi máshoz is hasonlítani. Egy vonatkozásában mindenképpen magas színvonalról beszélhetünk: az A Dark Song korlátozott lehetőségeihez képest elképesztő produkciós értéket demonstrál. Fényképezése, helyszínei még az elcsépelt "kísértetjárta kastély" díszletet is markáns háttérré alakítják, két színésze és a köréjük írt jelenetek egyszer sem tűnnek erőltetettnek, hangsávján pedig még a legapróbb nesznek is szerepe van. A forgatókönyv képlete viszont már a kísértetes-démonos horrorok hagyományát követi: Sophie (Catherine Walker) egy vidéki kúriába menekül, hogy fekete mágiával idézze meg őrangyalát, rajta keresztül pedig halott gyermekét, ehhez pedig Joseph (Steve Oram) személyében egy látszólag link, valójában azonban igencsak módszeres szakértő segítését kéri. És nagyjából eddig jutunk a formulában...
Azonban olyannyira jól működik az atmoszféra, hogy egy órán keresztül szinte le sem esik a tantusz, hogy a szellemidézés minimális eredményekkel, hajszálvékony mézesmadzagokkal zajlik, és még maguk a karakterek is bizonytalanok abban, tevékenységüknek lesz-e foganatja. Ezen a ponton még egészen úgy is tűnik, hogy az A Dark Song konfliktusa a fekete mágiával kapcsolatos hitben található, megoldása pedig jó eséllyel arra fog kifutni, hogy két karakterünk közül valamelyikük a másikat manipulálja (a természetfeletti földhözragadt magyarázata különben is kedvelt fordulata egyes horroroknak).
A főszereplők kapcsolatának dinamikája ugyanis rendkívül érdekes, például ahogyan Joseph többször is meglehetősen abuzív férfi partnerként viselkedik, ugyanakkor mégis ő az, aki az eredetileg sokkal elszántabbnak tűnő Sophie-ban tartja a lelket - de természetesen itt sem tudhatjuk, mennyire hatalomgyakorlási szándékkal. A rituálét soha nem magyarázza el alaposan, így számunkra és Sophie számára egyaránt könnyedén tűnhet úgy, hogy csak egy óriási átverésre készül, főleg, hogy tudásával egy alkalommal konkrétan vissza is él. Sophie esetében pedig a középtájon napvilágra kerülő valódi szándékai vetik fel, hogy igazából ő irányít és Joseph számára lehet veszélyes a közösen végrehajtott művelet.
Tehát akár egy remek karakterdráma vagy a misztikumot cinikusan kilúgozó thriller is születhett volna az A Dark Song-ból, az író-rendező Liam Gavin azonban nem bizonyult elég bátornak ahhoz, hogy a műfaji követelményekre nyíltan fittyet hányó anti-horrort forgasson. Egy óra elteltével pedig egyenesen a saját koncepcióját feladva a bejáratott sablonokhoz menekül - de az sem kizárt, hogy kezdeti elgondolása mindössze akaratlanul tartalmazta a fent ecsetelt motívumokat. Mindenesetre a fináléra már tényleg kezd félelmetes is lenni az alkotás, azonban mintha egy új filmet látnánk, amely semmiben sem építkezik az addigiakra, és főként emiatt is zagyva, légből kapott, olcsó megoldásokkal tölti fel az utolsó fél órát.
Az a borzasztó furcsa helyzet áll tehát elő, hogy menet közben az A Dark Song egy sokkal izgalmasabb, átgondoltabb film képét mutatja, mint amilyenné végül összeáll. Egy olyan trükk, ahol hiába jövünk rá a blöffre, az mégsem nullázza le teljesen a mutatványt - noha nincs mit szépíteni azon, hogy végeredményben nem fogunk semmit magunkkal vinni ebből a másfél órából.
6/10
Az A Dark Song teljes adatlapja a Magyar Film Adatbázis (Mafab) oldalán
