Sehogyan nem fér a fejembe az a kitüntetett hely, amelyet a számtalan ostorozott blockbuster között a Halálos iramban-széria elfoglal a kritikusok és nézők fejében. Számomra a 6. epizódtól kezdve ez a franchise vált a magukat túlgondoló, túlvállaló és nevetséges nagyzolásuk alatt összeomló hollywoodi szuperprodukciók szinonimájává, azonban egy Rottentomatoes-válogatásra rápillantva szinte végeláthatatlan a kifogások tárháza (már a 8. felvonás kapcsán is), hogy miért etalon mégis szórakoztatásban Vin Dieselék autópornója. A Halálos iramban az a film, aki hasra esik, és nem hogy ő, de mi mondjuk, hogy ezt így akarta, erre pedig a The Fate of the Furious minden korábbinál szebb bizonyíték.
A legújabb epizód ugyanis már meg sem erőlteti magát, hogy legalább minimálisan filmszerű képződménynek tűnjön: jóformán a 90-es évek videojátékainak szintjére süllyedt vissza, ahol csak annyi a lényeg, hogy egy sivatagos pálya után jön egy jeges pálya. Chris Morgan leginkább a korábbi részek paneljeit hasznosítja újra, az azok közé gyártott habarcs pedig a családról szóló giccses monológokkal, high-tech bullshittel, az ésszerűség látszatát már fenntartani sem próbáló plot hole-okkal és prosztó farokméregetéssel minden korábbinál kínosabb mértéket ölt. Túlzás nélkül mondhatom, hogy az akciójelenetek durván kétszeresét teszik ki azok a szakaszok, ahol a szereplők egymásnak beszólogatnak, és bár határozottan van egy primitív szórakoztatásfaktora, ahogyan Dwayne Johnson és Jason Statham egymást "pöcsköszörű"-zi (éljen Speier Dávid és a magyar káromkodások kimeríthetetlen tárháza!), ezek ritkán lépnek túl a felesleges szájkaratén.
A széria egyik legnagyobb hibája pedig még mindig jelen van: hogy meg sem fordul a fejében, hogy kevésbé vegye komolyan magát. Hiába löki Tyrese Gibson az egyre unalmasabb sódert és akad például Luke Hobbs visszavezetésekor egy önironikusnak is nevezhető jelenet, az alkotás képes elérni, hogy még ezek az önreflexiók és utalások is csak az összhatás röhejességét erősítsék. Lehet a Cápán poénkodni meg Scott Eastwooddal A millió dolláros bébin összekacsintani, de amíg a Halálos iramban a legnevetségesebb kliséivel nem hajlandó szembefordulni, addig csak kínjában kapcsolódik be a rajta nevető kórusba.
Érthető módon ilyen alapozással a Halálos iramban-apologetikusainak fő érveiként használt zúzdák is egyre kevésbé működnek, ahogy Tej megfogalmazza, olyanok, mint "lovaskocsin a spoiler". Belefáradva a sorozatos újjáéledésekbe, tét nélküli áldozatokba már nincs igazán kiért és miért izgulni. A CGI-mutatványok totális agyzsibbasztássá váltak, amelyek minimális dramaturgiával, kizárólag egymás felülmúlását ügyködve robbannak be elénk - de még ámulni sem tudunk, lévén, hogy a legnagyobb durranásokat már jó előre lelőtték az előzetesek. Ugyanakkor pozitívumai is ezen a téren akadnak az egyébként közel értékelhetetlen produktumnak: a Statham alakította Deckard Shaw köré két parádés jelenet is épül, már-már John Wick-i magasságokba emelve a karaktert, illetve második alkalommal remek humorra egészítve ki az akciózást. A brit színész A kém után ismét demonstrálja, hogy komikusként is van keresnivalója - ugyanakkor mindent elmond a Halálos iramban 8-ról, hogy őt tudom kiemelni belőle. Rajta kívül Charlize Theron az egyetlen, aki valami színészkedésre emlékeztetőt művel, és borzasztó szövegei ellenre is képes kisugárzásával jelleget adni karakterének.
Olyan szempontból sem katasztrofális az élmény, hogy jól eldöcög az elődök által begyakorolt motívumok mentén: lassan már egy robot is meg tudna írni egy Halálos iramban-mozit Dom karibi idilljétől a család-hálaadásos nagy kertipartiig. Azt, hogy ez mennyire dicséret, mindenki döntse el maga, mindenesetre a hollywoodi profizmus még egy ilyen értékelhetetlen tragacs motorházteteje alatt is dohog. Több jót viszont nem mondhatok a széria mélypontjáról: a 8. epizód még a hírhedten gyenge harmadiknál is mélyebbre lövi be magát, azt a mérhetetlen igénytelenséget célozva meg, ahol egymás pöcsköszörűzése a jó szöveg, a kifúrt kipufogójú csotrogányok melletti feszítés az életforma, a tesóság az érték és a gondolkodás szükségtelen, ha jó sok autót törnek össze a VFX-mágusok. A Halálos iramban 8 hiába támad high-tech fegyverekkel, szuperautókkal és világméretű összeesküvésekkel, a felszín alatt most sokkal inkább a tuningzsigulis telepi suttyók filmje, mint amikor ténylegesen róluk is szólt.
4,5/10
A Halálos iramban 8 teljes adatlapja a Magyar Film Adatbázis (Mafab) oldalán
