Ahhoz képest, hogy a Homeland alapötletének szavatossága nagyjából egy évad alatt lejárt, a széria jelképévé vált annak, hogy egy szériának nem kell drasztikus lejtmenetnek kell indulnia az első néhány év elteltével. A Homeland radikális váltásokkal, az utóbbi időben évről évre definiálta újra magát, hogy mindig kellően friss maradhasson, ezúttal pedig szintén egy hasonló váltásnak és evolúciós lépésnek lehetünk tanúi. Amit roppant izgalmas volt látni, még úgy is, hogy ezúttal az írók kissé elvetették már a sulykot.
A mindig is aktuálpolitikai párhuzamokat állító sorozat most már nem is titkolja, hogy fő fókuszává ténylegesen is a világunkban zajló eseményekre reflektálás vált. Ezúttal azonban nem biztonság- és világpolitika a téma elsődlegesen, hanem az amerikai belügy és a kapcsolódó társadalmi jelenségek, a 6. évad pedig minden mást hátrahagyva ebbe áll bele teljes mellszélességgel. Carrie most már New Yorkban dolgozik a Düring-alapítvány munkatársaként, méghozzá ártatlanul megvádolt muszlimok érdekképviseletében segédkezve, illetve félig felépült Quinnt támogatva, azonban a frissen megválasztott elnöknő (és Közel-Kelet-politikája) által okozott kavarodás őt sem kerülheti el - mint ahogy Sault, Dar Adalt és a CIA más prominens tisztviselőit sem.
Hátborzongató látni, hogy a sorozat milyen releváns párhuzamokat tud vonni ezen keresztül, és milyen hitelességgel ábrázolja például a trumpista hazugsággyárosokat, a jelenlegi amerikai közhangulatot és a titkosszolgálatok lehetséges szerepét utóbbi manipulálásában, ezek mögé pedig egy félelmetes konspirációs hálót épít. Hátborzongató látni, hogy egy fikciós sorozat mennyire valóságszagú élményt szolgáltat hétről hétre, a műfaji hasonlóságok okán pedig önkéntelenül is a House of Cards juthat párhuzamként eszünkbe (ami talán szándékos is, lévén, a beiktatásra váró elnöknő mind a karakter jellegében, mind a színésznő személyében egyezik Frank Underwood demokrata kihívójával).
Azonban miközben a sorozat politikai thrillerként ilyen magasságokat ostromol, kémfilmként ezzel arányosan süllyed egyre mélyebbre. A fordulatok nemcsak elcsépeltek, kiszámíthatók, de a mindig is hitelességéről híres széria kifejezetten szappanoperai elnagyoltsággal vezeti elő őket. A hírszerző munka finomsága helyett előbb lövő és aztán kérdező ügynökök, szinte James Bond-gonoszként viselkedő tisztek népesítik be a Homeland 6. évadának világát. Ezzel pedig sajnos nemcsak a műfaj kívánalmainak nem tud megfelelni az alkotás, de drámája sem tud annyira kifinomult lenni.
Beszédes, hogy a harmadik éve rendre új lapot kezdő sorozat most akár 3-4 évvel ezelőtti karakterek és eseményekhez is visszanyúl, pontosabban kénytelen is visszanyúlni. Tekinthető ez persze úgy, hogy az írók igyekeztek a történet újbóli lenullázása helyett folytonosságot teremteni a Homeland örökségével, de látványos az is, hogy ezek nélkül, önállóan aligha állna meg a lábán a szezon. Ez az ihlet elengedhetetlen ahhoz, hogy az új évad karakterívei funkcionálhassanak - vagy hogy egyáltalán legyenek karakterívek. A Homeland ugyan mindenki számára kipipál egy húsba vágó konfliktust, közjátékai pedig sokszor remek részletekkel gazdagítják figuráit, azonban elköveti azt a hibát, hogy 4-5 szereplőjét is egyenrangúvá teszi, ezzel viszont egyikük történetszálában sem képes azt az összetettséget képviselni, amely a valóban karaktervezérelt drámák sajátja. Számos esetben érezni azt, hogy bár igencsak színvonalasan megvalósított jeleneteket látunk, ezek csak halovány utánzatai a csúcskategóriát képező darabokéinak.
Ettől függetlenül továbbra is bőven akadnak erős pillanatai a szériának, mint például a poszttraumatikus stresszben szenvedő Quinn folyamatos küzdelme (és Rupert Friend Emmyt érdemlő alakítása), az elnöknő kifelé mutatott keménysége mögött meghúzódó bizonytalanságának megnyilvánulásai vagy Saul és nővére beszélgetése, amely gyönyörűen rajzolja ki, a cionizmus témája milyen törésvonalakat tud okozni akár családon belül is. De határozottan az az érzésem, hogy a Homeland kissé feladta a történetmesélést, hogy kellően aktuális és hiteles legyen, karaktereiről politikai és nemzetbiztonsági dilemmáira helyezve a fókuszt. Ebben a formában is kellően letaglózó, de számomra hiányzik az az egyensúly, amely eredetileg igazán naggyá tette.
A Homeland teljes adatlapja a Magyar Film Adatbázis (Mafab) oldalán
