Fábián Janka neve sokaknak ismerős lehet, hiszen évek óta szorgosan író magyar szerző - épp itt volt már az ideje, hogy én is meglessem magamnak a műveit. Az utolsó boszorkány lánya a legújabb könyve, amely Az utolsó boszorkány folytatásának tekinthető.

A regény első fő helyszíne Bécs, 1760-ban vesszük fel a történet fonalát. A fiatal és gyönyörű Zsófia élete kellemes mederben folyik, családja egy kávézót vezet a belvárosban, ráadásul édesanyja gyógyfüveivel és jó tanácsaival bejáratos Mária Terézia palotájába. Zsófiát nem érdeklik a füvek és orvosságok, egy nap mégis az anyjával tart a palotába, ahol összetalálkoznak az ifjú trónörökössel is, a lány pedig azonnal beleszeret Józsefbe. Kétségbeesetten nézi végig a főherceg esküvőjét, de végül épp az esküvői forgatagban találkozik a frissen Bécsbe került Kolosy Károllyal, a királynő magyar királyi testőrségének tagjával, amely mindannyiuk életére hatással lesz.

Történelmi regény régen ragadott ennyire magával, és külön örülök, hogy egy magyar könyvről van szó. Fábián Janka magabiztosan vezet minket végig a történeten, az elején volt kicsit döcögős, de utána sebesen fogytak a lapok. A bécsi helyszín főleg Zsófia udvarlóira koncentrált és ezen a szálon voltak olyan húzások, amelyek nem tetszettek, ráadásul Zsófia sem lett túl nagy kedvencem. Az azt követő franciaországi rész viszont teljesen rendben volt, addigra forrtak ki a karakterek: szerencsére a hebrencs kamaszlányból érett nő lett. A francia uralkodóház és Marie Antoinette már ismertebb volt számomra, mint Mária Terézia utolsó uralkodási évei, de így is végig érdekes volt számomra. Végül 1793-ban búcsúzunk el a szereplőktől a könyv végén.

Sosem érdekelt különösebben a régi uralkodók élete, de ez a regény felkeltette az érdeklődésem Mária Terézia és családja iránt, többször is utánaolvastam az eseményeknek. A könyv fontos része, hogyan fonódik össze a Habsburgok és Zsófia és az édesanyja élete a történelmi események viharában. Az írónő ezt nagyon élvezhette, szinte süt a sorokból a tisztelet, ha Mária Teréziáról vagy a hercegekről, hercegnőkről van szó, és szívesen ugrott át az ő szemszögükbe egy-egy rész erejéig. Tetszett, hogy nem csak a jó, fényűző dolgokra koncentrált, hanem bőven megmutatta, hogy milyen árnyoldalai voltak a királyi családok tagjainak. Zsófia ugyan vágyódik a pompára, de azért ő sem cserélne egyik hercegnővel sem.

Az ugrálás egyébként jellemző az egész könyvre, szemszögek és évek tekintetében egyaránt, érdemes olvasás közben figyelni a fejezet elején feltüntetett dátumot, hogy ne kavarodjunk bele, hogy hol is tartunk. Eddig nemigen találkoztam azzal az írói húzással, hogy egy eseményt belebegtet, felhelyezi a karaktereket a táblára a játszmára, és aztán hopp, ugrás és az esemény már rég bekövetkezett, a karakterek pedig már benne élnek. Néha sajnáltam, mert olyan volt, mintha kimaradtam volna valamiből, máskor meg örültem, mert ki lehetett hagyni így a klisésebb, unalmasabb köröket.

A történetben felbukkanó alakok közül rögtön lehet sejteni, kinek lesz jelentősége a későbbiekben. Kolosy Károly a romantikus főhős mintapéldánya, de jó volt kicsit beleképzelni a helyébe magam. Elszegényedő nemesi család sarja, de Mária Teréziának köszönhetően tanulhat és világot láthat, magába szippantja a színes bécsi világ. (Szinte sajnáltam kicsit, hogy összetalálkozott Zsófiával.) Testőrtársai közül is felbukkan néhány. Zsófia szülei jólelkű alakok, de nagyobb jelentőségük már nincs. Felícia sajnálja, hogy lányát nem érdekli az ő titkos tudománya, hiába van érzéke hozzá, de szerencsére a sors besegít neki.

Összességében egy izgalmas történelmi regény ez, amely befejezése után egyet biztosan tudok: Fábián Janka többi regényét is mindenképp el szeretném olvasni.

8/10

A könyvet a Libri Kiadó jóvoltából volt lehetőségem elolvasni.